Zenedoboz – a Zeneakadémia korszerűsítése, Mányi Stúdió

Ha kinyitom, csilingel, ha becsukom, hallgat. Megunhatatlan játék – órákig elszórakoztat. A Zeneakadémia Wesselényi utcai oktatási épületében járva hangból a csendbe és vissza vezet a látogató útja. Az óriási zenedobozban a szólóhoz a kíséretet vizuális effektusok adják. A szecessziós épület szellemi hagyományait folytatja a Mányi István vezetésével megvalósult korszerűsítés is, melyet Zöldi Anna írásából ismerhetünk meg.

Ha kinyitom, csilingel, ha becsukom, hallgat. Megunhatatlan játék – órákig elszórakoztat. A Zeneakadémia Wesselényi utcai oktatási épületében járva hangból a csendbe és vissza vezet a látogató útja. Az óriási zenedobozban a szólóhoz a kíséretet vizuális effektusok adják. A Korb Flóris és Giergl Kálmán tervezte szecessziós Zeneakadémia szellemi hagyományait folytatva az új oktatási épületben is nívós társművészet kíséri az építészeti megoldásokat, a zenét a 21. század nyelvén képpé fogalmazva.

 

 

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jelenleg öt épületben működik Budapesten. A központi épületként regisztrált Liszt Ferenc téri Zeneakadémia 1907-ben épült Giergl Kálmán és Korb Flóris építészek tervei szerint. A szecessziós csoda mára sem az egyetemi oktatásnak, sem az oktatást támogató és kiszolgáló tevékenységeknek (audiovizuális, stúdiótechnikai szolgáltatások, adminisztráció stb.) nem tud elég helyet biztosítani.

A Zeneakadémia épületének korszerűsítése során logikus igényként jelentkezett, hogy az oktatási és adminisztratív funkciókat új épületbe költöztessék. Az Egyetem vezetése az ideális helyszínt a Wesselényi utca 52. sz. alatt találta meg, ahol korábban a fővárosi fenntartású Modell Divatiskola működött. Az elméleti, gyakorlati és speciális tantermeken, próbatermeken, gyakorlótermeken és az egyetem adminisztratív helyiségein kívül egy világszínvonalú adottságokkal rendelkező kamaraterem és stúdió nyert itt helyet a szükséges kiszolgáló létesítményekkel együtt. A Wesselényi utcai épület a főváros egyesítését követő években, a világvárossá fejlődő Budapest intenzív kiépítésének fázisában épült, Feszl Frigyes tervei szerint. Eredetileg Népiskolának szánták, a terveknek nem sikerült nyomára bukkanni, de minthogy folyamatosan iskolaként használták, alaprajzi struktúrája nem sokat változott.

 

 

A korszerűsítés nagyon tiszta logika mentén gondolta újra a pince plusz háromszintes, magastetős épületet. A hátsó udvari utólagos toldalékokat és az idő közben megsüllyedt, a főépülettől elvált lépcsőházat elbontva megtisztították az épület udvarát. A megmaradó tömeghez illesztették a kortárs kiegészítéseket: azokat a belső udvar egy részét lefedve a földszinthez, illetve pinceszinthez kapcsolták, a magastető mögött pedig két további használati szintet alakítottak ki. Az udvar helyén felszabadított térben illesztették az épülethez a függőleges közlekedést kiszolgáló új lépcsőházat, melynek zárófödéme a tetőtéri szintekével együtt tetőteraszként lett kialakítva. Így a kifordítom-befordítom épület az utca felé a rekonstruált 19. századi homlokzatát mutatja, az udvar, illetve az ég felé viszont kortárs felületekkel fordul.

 

 

Hasonló beavatkozások esetében mindig a régi és az új rész kapcsolatán múlik a harmonikus végeredmény. A kortárs bővítmények ebben az esetben szerves részévé válnak a teljes együttesnek anélkül, hogy külső jegyeikben illeszkedni próbálnának. A meglévő és az újonnan épített részek között számos ponton áttörések kínálnak átlátást, így teremtve vizuális és konkrét térbeli kontinuitást a különböző funkciójú terek között. A pinceszint feletti födém részbeni megnyitásával a földszinti aula a lenti rendezvénytér és büfé galériájává válik. A földszinti aula felett részben üvegfödém kínál kilátást az ég felé, részben zöldtető kínál kellemes látványt az épület magasabb szintjei felől. Az emeleti szinteken a 19. század tipikus iskolaépületének struktúrája nyílik meg az új lépcsőházi traktus felé.

A hajdani iskolaépület utcai traktusába kerültek az irodák, az udvari folyosó megnyitott homlokzati nyílásain át hol az új lépcsőházba láthatunk, hol az új traktusban kialakított közösségi találkahelyekre léphetünk. A függőlegesen és vízszintesen átlyuggatott hagyományos épülettömeg logikus struktúrája izgalmas átlátások révén tárul fel a benne mozgók számára. A tetőtérben kialakított új szintekre kerültek a speciális akusztikai igényű, sokszor cellányi méretű, egyszemélyes gyakorlóhelyiségek. A tervezők megfogalmazása szerint a Liszt Ferenc téri épület a Zene Palotája, gazdag díszítése egyaránt tiszteleg a zeneművek és azok hallgatósága előtt. A Wesselényi utcai ház ezzel szemben az elmélyült munka kolostori helyszíne, ahol a majdani előadók életre keltik a kottába foglalt muzsikát. A tetőtéri szintek építészeti megfogalmazása ezt a puritán, kolostori világot idézi hosszú, tagolatlan, mégis körbejárható folyosókról nyíló apró helyiségeivel. A gazdagságot itt a hangok kavalkádja adja: zene szövi át a két szint minden zegzugát.