Lezárult az idei Hello Wood alkotótábor, amelyen 120 fiatal építész és designer dolgozott együtt a szakma markáns - hazai és nemzetközi - alkotóival, hogy újra felfedezzék az elhalványuló emberi kapcsolatok jelentőségét. A Hello Wood legújabb küldetése ugyanis az volt, hogy kísérletet tegyen a természetes emberi kötelékek megragadására és megerősítésére, és építményeivel finoman alakítsa újra a közösségi érintkezési formákat. Képriportunk a zárónapról.

Ezzel ismét a társadalmilag tudatos gondolkodás és cselekvés magját igyekeztek elhinteni a fiatal alkotógenerációban, amelynek az életében fontos szerepet tölt be ez a tábor. A résztvevők 11 fából épült objektumot hoztak létre egy hét alatt, amelyeket az utolsó napon illusztris zsűri értékelt.

A szombati zárónapon a hazai építész és design közélet legjava érkezett a csórompusztai Hello Wood táborba, hogy díjazza az alkotásokat. A héttagú zsűri - Ács Zoltán, a Design Terminál kreatív igazgatója, Bálint Imre, a Budapesti Építész Kamara elnöke, Csákány István, nemzetközi hírű képzőművész, Kopek Gábor, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem rektora, Nagy Tamás, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem építész tanszékének vezetője, Szemerey Samu, a Design Hét nyitó kiállításának kurátora és Winkler Nóra, újságíró - az alapos körbevezetés után úgy döntött, hogy a lengyel Moomoo Architects által megépített Polifóniát tünteti ki elismerésével, akik a hallás, a látás, a szaglás és a tapintás élményét szőtték össze.

A Csórompusztát és Kapolcsot összekötő ösvényen álló folyosó az “érzékelés kapuja", amelyen belépve a hangok, az anyagok, a látvány és az illatok egyetlen élménnyé olvadnak össze. Miközben áthaladunk a szerkezet tetejéről lelógó, sűrű falécek között, azok szélcsengő módra zenélnek, a kezünkkel átérezhetjük a fa finomságát, és mindennek természetesen a látványa és illata is csodálatos. Az alkotás a csórompusztai házigazdák különdíját is elvitte, mint a hely szellemét leginkább megragadó kreáció.

A Hello Wood idei Step closer!, azaz Lépj közelebb! mottója egyszerre két célkitűzést is magában foglal: az emberek, a természet és az épített környezet közötti viszony szorosabbra fűzését a design és az építészet eszközeivel (és persze rengeteg fával!), valamint a fiatal kreatív elmék ösztönzését, hogy kilépjenek városi, modern, digitális alkotókörnyezetükből, és valós, kézzel fogható problémákra közös erőfeszítéssel és kétkezi munkával igyekezzenek megoldást keresni.

Amennyire szociális, annyira nemzetközi is volt az idei Hello Wood. A részvevőknek közel 40%-a érkezett külföldről, míg a tizenegy installációból öt készült külföldi - lengyel, osztrák, német, angol, spanyol és holland - csoportvezetők irányításával. Személyükben ráadásul olyan alkotókat tisztelhetünk, mint a barcelonai CODA iroda építészei, akik BigO (NagyO) nevű - vagy ahogy sokan becézik: a fánk - installációjukkal a fa rugalmasságát hangsúlyozták ki, vagy a berlini Holger Alpermann, aki egy hatalmas, szél-lengette égbetekintő tölcsért épített. A brit Oliver Sales és az osztrák Pap Bence sátor-szerű Tom Dom-jához digitális tervezési technika és a természetben megtalálható formák azonos mértékben nyújtottak inspirációt.

A magyar workshpovezetők között pedig idén először volt ott a nemzetközileg elismert, FIABCI- és Ybl-díjas Zoboki Gábor alkotótársával Csiszér Andrással, akik csapatukkal egy közel 20 méter hosszú, 3 méter magas, dinamikus kaput alkottak, e-motion TRACK (Érzések Ösvénye) elnevezéssel, amelynek szerkezete sárkányszerűen mozgatható.

Valamennyi alkotó a hétköznapi interakcióknak azokat a formáit vette górcső alá, amelyeket az emberek készen kapnak, ezért aztán nehezen bírálják felül. Ilyen például a tábortűz, amelyet Cseh András és Veres Bálint munkájának, a TűzFÉSZEK-nek hála most már azok is közvetlen közelről élvezhetnek, akik nem kaptak helyet az első sorban. A mobil padrendszerben ugyanis a hátsó sorok az első fölé magasodnak, akár egy amfiteátrumban, rálátást nyújtva a középen lobogó tűzre.

Losonczi Áron és Turányi Bence, iWood nevű zenemegosztó szerkezetükkel arra a ma már teljesen szokványos helyzetre reagált, amikor egy társaságban mindenki a telefonjával van elfoglalva. Anélkül, hogy elvetné ennek a modern idillnek a digitális elemét, összeköti a részvevőket egy analóg technikával: egy fából készült zenemegosztó eszközzel. Ezzel lehetővé teszi, hogy a közösség együtt élvezze a modern technika nyújtotta kényelmet (adott esetben a zenehallgatást), elszigetelődés nélkül.

A közönség-díjat is elnyerő Panorama Peep Hole (Panoráma Kukucskáló), Suzana Milinovic és Rufus van den Ban projektje, pedig nem más, mint valószínűleg a világ legapróbb kocsmája, ami a résztvevők körében Body Barként vált ismertté. Arra tettek kísérletet, hogy 1,44 négyzetméteren minél több vendég és kocsmafunkció kapjon helyet úgy, hogy mégis kényelmes és működőképes legyen, és a túlzott közelséggel újfajta interakciókat ösztönözzön az emberek között.

Mordor Malma szélerőmű egy monumentális 6m magas szélmalom, amely a táj egyik szélcsatornájába lett tervezve és 24 lapát forog központi tengelyén. Alkotóit Nagy Nándort és Szabó Bulcsút az égiek és egy traktor segítették, amint a monumentális mérnöki csoda fekvő helyzetből felemelkedett, hogy megkezdje örök forgását.

Harcsa Dia és Dékány Tibor az egyszerűségre helyezték a hangsúlyt és egy 43 méteres design asztalt építettek, ezzel segítve a közös étkezés és beszélgetések közösség-formáló szerepét.

Vass-Eysen Áron, Frikker Zsolt és Gál Béla a kapolcsi kocsma egy kihasználatlan részére építették fel a Kapo_cs teret, amely összeköt két utcát, és a kocsmát használó helyi és vendég közönség ismerkedését is segíti.

A Csórompuszta gyönyörű, természetes környezetében megépült installációk egytől egyig bizonyítják, milyen komolyan vették a feladatot a részvevők, és hogy az értékes alkotói munka az érzékeny kérdésfeltevésen és a közös válaszkeresésen alapul. Az alkotások egy része legközelebb a Sziget fesztiválon lesz látható. Az Asztal a Design Héten, a Design Terminál előtt lesz felállítva Budapesten.

(szöveg: sajtóanyag)