Százéves csillagvizsgáló Budapest felett

A Normafa melletti Konkoly-Thege Miklós úti kutatói bejárattól csak a főépület látható. Tervezője az 1910-es évek népiskolai programjában nívót szerzett Sváb Gyula, és a Kelet-ázsiai építőművészet szakértője, Kertész Károly Róbert.

A historizáló épületegyüttes 1993, azaz 65 éves kora óta fővárosi helyi védelem alatt áll.

A főépület tetején a csillagászati funkcióra gondolva, tágas észlelőteraszok kaptak helyet. A déli lépcsőház tetején ma az égbolt egészét szemmel tartó meteorfigyelő kamera működik, az északi jelenleg is a távcsöves megfigyelések helyszíne.

A gondosan karbantartott falak közt ma is szerteágazó tudományos munka folyik, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat, Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont intézményeként.

A főépület 2015-re újult meg a Laterna Stúdió közreműködésével.

Az intézmény leglátványosabb objektuma kétségtelenül az 1928-ra elkészült Budapest-kupola. Itt az 1960-as évekig zajlottak a legfontosabb megfigyelések, ezután a fővárosi fényszennyezés miatt új, korszerűbb obszervatórium épült a mátrai Piszkés-tetőn.

A kupola körben elektromotorokkal forgatható. A távcsövekbe való betekintéshez egy miniatűr vasúti körpályán, kézi kerekekkel mozgatható létra szolgál, illetve a kisebb magasságra irányításkor a padló teljes középső része is felemelhető.

A kupola ajtajának nyitása kézi erővel történik. Szinte valamennyi mozgató berendezés eredeti, a távcső mozgásának vezérlését azonban már számítógép végzi.

A távcső mechanikája pontosan a sarkcsillagra tájolt, megfigyelés közben óragép egyenlíti ki a föld forgását.

Az észlelőszint alatt látható a távcső saját alapozása, a csillagászattörténeti kiállítási molinó mögött. Az épülettől hézagokkal elválasztott, önálló tartószerkezet a nagy méretű távcsövek stabilitásának alapfeltétele.

Jelenleg öt párhuzamosított távcső irányul itt az égre, az ország harmadik legnagyobbjától (a két legnagyobb Piszkéstetőn található) egészen a kicsi, de modern h-alfa szűrős napmegfigyelő műszerig.

A Meridián-ház a Budapest-kupla homlokzati teraszáról. A látogatói útvonalat éjszaka egyedi, sárgás fényű, halvány led-szalag világítja meg.

A Budapest-kupola éjszakai műfényben. A csillagvizsgáló oldalán nappali és éjszakai programok, látogatások egyaránt gyakran indulnak, a december közepén kezdődő téli szünet után jövő év elejétől ismét.

A szomszédos Heyde-kupola a komplexum legrégebbi épülete, 1922 óta áll. Az elmúlt évtizedekre megnőttek felette a természetvédelmi terület fái, így jelenleg a szintén értékes adatokat szolgáltató, madármegfigyelő állomásként funkcionál.

A szintén 1928-ra megépült Podmaniczky-kupola egy nagy nagyításra képes, 15 centiméter átmérőjű lencsés távcsövet rejt.

A szolgálati lakással egybeépített meridián-ház teteje a közelebbi ablakokkal együtt eltolható (balra), szabaddá téve egy pontosan kelet-nyugati irányú, 180 fok széles sávot az égen, az épület közepén lévő műszer számára.

Az épület nyugati helysége, a háttérben látható kézi csörlő segítségével már eltolt tetővel és ablakokkal. Közepén a Heyde-féle passzázsműszer, amely a délkört figyelve szolgáltat tökéletesen pontos óraidőt.

Gazdagon díszített rács a meridián-ház bejárati ajtaján.

Az épületegyüttes érdekes tagja az amőba elnevezésű labor és műhelyépület. Nevét formájáról és történetéről kapta: számtalan bővítés nyomán alakult ki a mai, erősen konkáv, 18 szögletű alaprajza.

A Konkoly-Thege Miklós út 13 alatti lakóház szintén az eredeti épületek egyike, de ma már az intézettől független, magántulajdonú otthonok találhatók benne.

A csillagvizsgáló védett parkja szabadon nem látogatható, de a svabhegyicsillagvizsgalo.hu oldal rendszeres programjain megismerhető. A nyári esték fénypontja az itt megrendezett éjszakai szabadtéri komolyzenei koncert.