Az építész és az egója Call For Papers Az építész és az egója Call For Papers Az építész és az egója Call For Papers Az építész és az egója Call For Papers Az építész és az egója Call For Papers Az építész és az egója Call For Papers
Nézőpontok/Kritika

Fölvetés a Földalatti beszélgetések témájához

1/0
Hirdetés
1/0
Nézőpontok/Kritika

Fölvetés a Földalatti beszélgetések témájához

2006.02.21. 10:30

Február 23. csütörtök 18 óra - Műcsarnok: a József Attila Színház felújítási tervpályázatáról

Budapesti színházhelyzet

A központosított hatalom odavetette a gyeplőt még a hetvenes évek végétől, és a nyolcvanas évek végére szét is esett majdnem minden.

Röhej, de az új hatalmi struktúra pontosan leképezte a szétesést: ebből jött létre az új fővárosi önkormányzati struktúra, amiről tudjuk, hogy rémes.

A színházak állami támogatottsága közben csak arányaiban változott, ma is sok-sok színház részesül vagy fővárosi vagy kormányszintű – kultuszminisztériumi – támogatásban, bár ez reálértékben csökken, ezért a színházjegyek ára elég meredeken emelkedik.

A szétesést mutatja az is, hogy rengeteg kis játszási hely nyílt, többnyire a nagyobb színházak filiáléjaként, de vannak önállóak is saját produkciókkal és befogadó jellegűek egyaránt. Igazi magánszínház alig.

Budapest legnagyobb baja volt évtizedekig – amíg a központi hatalom működött –, hogy nem jött létre a nagyszínházak között egy kitérő színház. Egy üres, vagyis társulattal nem rendelkező épület, amely például befogadja azt a társulatot, aminek felújítják a színházát. Persze kérdés, hogy meddig marad meg az állami struktúra – egy mai, szorított költségvetés nehezen bír el ilyesmit. A magánosítás a színházépületeknél viszont még nem indult el. S persze nincs olyan fizetőképes „középosztály" sem, amely képes lenne folyamatosan fizetni a megemelt jegyárakat, amiket a magánszínházak hoznának magukkal. Vannak közben változások, például Thália, Bárka, Magyar Színház, Tivoli stb. – de a szisztéma mégis majdnem a régi. Igaz, közben olyan csodák is történnek, mint a Krétakör.

Ebben a helyzetben illuzórikus a most lezajlott tervpályázat. Valóban a legrosszabb körülményeket nyújtó épületről van szó – amit lehetetlen kitatarozni, bár bujkál az emberben a „történész-kisördög", hogy ezt a lecuppant színházat, ami egy pártházi kultúrteremből született az angyalföldi munkásosztály szórakoztatására – meg kéne őrizni mint műemléket...

A pályázatot mégis felújításra, bővítésre írták ki. Magam is foglalkoztam az épülettel korábban – és sajnos én sem mertem kimondani, hogy annyira toldozott-foldozott, elhasznált a színház, hogy valójában menthetetlen. A társulatnak egy tartósan használható „ideiglenes" játszóhely kéne, vagy ha lenne az a bizonyos kitérő színház, akkor bármikor odamehetne – és akkor még mindig marad a kérdés, hogy teljesen lebontani a meglévőt vagy csupán felújítani?

A pályázaton végül is inkább azokat a terveket díjazták, melyek az előbbit akarják megvalósítani. Akkor viszont nagy kérdés, hogy pont ide, ennyire szűk, forgalmilag sem a legjobb helyre érdemes-e egyáltalán új színházat építeni? A másik kérdés ugyanis, hogy nem akar-e a kerület, az oly sikeres XIII. kerület építeni magának egy új színházat?

És akkor még nem foglalkoztunk az egyes pályázati tervek részletkérdéseivel. Van-e olyan terv, ami mindenben megfelel az elvárásoknak? Csehül állunk színházügyben, az építészek alig-alig értenek hozzá – őszintén szólva már a Nemzeti Színház pályázatnál is sok gyenge terv volt. Hosszú távú programot kéne kidolgozni az egész városra, sőt az agglomerációra is (lásd Budaörs), és azt következetesen meg kellene valósítani.

A fentiek fényében én sikertelennek tartom a most lezajlott pályázatot, aminek persze le kell vonni a tanulságait, de semmiképpen nem támogatom az I. díjas terv megvalósítását. Eleve lehetett volna kétfordulós pályázatot hirdetni – nagy horderejű létesítményeknél ez mindig alkalmasabb forma – szerintem itt se késő tovább gondolkozni, még akkor is, ha ennek a működő színház természetesen nem örül.

Vargha Mihály

 
Kapcsolódó oldalak:
Földalatti beszélgetések - a József Attila Színház felújítási tervpályázatáról

A tervpályázat eredménye

A pályázatról a Fórumon 

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

PRATO DELLA VALLE / Egy Hely + Építészfórum

2025.04.08. 17:06
10:33

Lovaskocsi versenypálya, piac és vásártér, rekreációs park, tűzijáték háttere, mesterséges csatorna, a közepén szigettel, körülötte a város hírességeiről mintázott szobrok. Az Egy hely Padova 90.000 négyzetméteres ovális formájú terét látogatta meg, mely a Vörös tér után a legnagyobb európai városi tér.

Lovaskocsi versenypálya, piac és vásártér, rekreációs park, tűzijáték háttere, mesterséges csatorna, a közepén szigettel, körülötte a város hírességeiről mintázott szobrok. Az Egy hely Padova 90.000 négyzetméteres ovális formájú terét látogatta meg, mely a Vörös tér után a legnagyobb európai városi tér.

Nézőpontok/Történet

VILLA LA ROTONDA // Egy Hely + Építészfórum

2025.04.08. 17:05
9:26

Az Egy hely újra külföldön járt, hogy Andrea Palladio leghíresebb villáját, a Vicenza dombvidékén épült Villa La Rotondát mutassa be. A 16. században alkotó reneszánsz építész Veneto tartományban 30 villát tervezett nemesi családoknak. Palladio stílusa a brit építészetre és Thomas Jefferson amerikai nemzeti építészetére is nagy hatással volt.

Az Egy hely újra külföldön járt, hogy Andrea Palladio leghíresebb villáját, a Vicenza dombvidékén épült Villa La Rotondát mutassa be. A 16. században alkotó reneszánsz építész Veneto tartományban 30 villát tervezett nemesi családoknak. Palladio stílusa a brit építészetre és Thomas Jefferson amerikai nemzeti építészetére is nagy hatással volt.