Elfeledett múlt: kiállító- és rendezvényház Villányban

A Villányban uralkodó borászati építészeti trendekkel kíván élesen szakítani Getto Tamás építész a környék hagyományos gazdasági épületeihez visszanyúló, visszafogott formavilágú téglaépületeivel és pincefelújításával. Borraktár, bormúzeum, vendéglátó- és rendezvényterem is helyet kapott a két épületben, melyet Bán Dávid írásában és a The Greypixel Workshop fotóival mutatunk be.

Getto Tamás építészt villányi gyerekkori ismerőse kereste meg, hogy családi portájuk terebélyes pincéinek hasznosítására közös tervet dolgozzanak ki. A megrendelő választása nemcsak az építész villányi kötődése, hanem több korábbi közös munka miatt is egyértelműen Getto Tamásra esett, hogy a szokatlanul széles hosszmetszetű és fesztávolságú, ám nem bortermelésre használt pincét a borászattal kapcsolatos tartalommal töltse meg. 

Az impozáns méretű, dongaboltozatú, sajátos pincerendszerbe mindenképpen borral kapcsolatos funkciókat képzeltek el, de mivel a megrendelő család bortermeléssel nem foglalkozott, így a pincét sem kívánták az ebben a környezetben gyakori borászatként hasznosítani. Viszont mindenképpen valamiféle ismeretterjesztő tevékenységet, esetleg kisebb múzeumot, rendezvénytermet és vendéglátást terveztek a pincébe, aminek kiszolgálására a felszínen további épületekre volt szükség.

A pince átépítésekor hamar kiderült, hogy annak téglahevederét mindenképpen meg kell újítani, így a vakolat alá egy teljesen új téglasor épült. Az eredeti kiosztáshoz képest pedig új átkötések is kerültek a föld alatti rendszerbe. Az így létrejött helyiségekhez – borraktár, bormúzeum, vendéglátó- és rendezvényterem – természetesen teljesen új gépészetet, szellőzést és fűtőrendszert kellett kiépíteni.

A felső szinten, a pinceágak felett két különböző méretű, a környék korabeli présházainak archetípusát megjelenítő épület valósult meg. A nagyobb méretűben látványkonyhát és grillteraszt alakítottak ki, a másik, kisebb alapterületű a vizesblokkot és az egyéb kiszolgáló helyiségeket foglalja magába. A két épületet egy üvegezett folyosószerű egység köti össze, amely recepcióként szolgál, és a közrefogott, átriumszerű belső udvart szépen engedi átfolyni az épületen.

Az újonnan megépített két tömb burkolata nyerstégla, amely autentikus építőanyagként régóta jelen van a környék építészetében, illetve jól reflektál a pincerendszer alapvető anyaghasználatára. Az épület egyszerűségével, tömegével, anyagával kíván hatni, egyben kerüli a villányi pincészetekben egyre jobban elharapózott látványos, hatásvadász elemeket. Leginkább a vidék korabeli gazdasági épületeire, istállóira, pajtáira tekint kiindulópontként, ami szépen jelenik meg az épületpár tömegében, nyugalmat sugárzó összhatásában, fő üzenetében.

Bán Dávid