”Az egész esemény célja a diskurzus elindítása” – Interjú az EDGE Fest kurátoraival

Idén nyáron negyedik alkalommal, megújult formában, nemzetközi előadókkal tér vissza az Építészfórum által szervezett építészeti fesztivál, EDGE Fest néven. Kőszeghy Flóra és Krauth Vera építészekkel, a tematikát kidolgozó kurátori csapat tagjaival beszélgettünk az esemény koncepciójáról, a programról, és a fesztiválhoz kapcsolódó EDGE Awardsról is.

Hulesch Máté: Hogyan kapcsolódtatok be az EDGE Fest szervezésébe, és mi benne a szerepetek?

Kőszeghy Flóra: Verával régóta gondolkodunk azon, hogy vannak olyan aktuális témák, amelyekkel érdemes lenne foglalkozni. Amikor Csapó Balázs megkeresett, hogy csatlakozzak egy kurátori csapathoz, amely egy nagyszabású és formabontó eseményen fog dolgozni, akkor tudtam, hogy ez jó lehetőség arra, amiről mi már korábban gondolkodtunk. Verával bemutattuk mi az, amit mi aktuálisnak és izgalmasnak látunk. Úgy véljük, hogy az elmélet nagyon hiányzik a diskurzusból, nemcsak itthon, de nemzetközi szinten is. Az volt a javaslatunk, hogy olyan eseményt csináljunk, ahol az elmélet is jelen van, így lehetőségünk volna fontos és izgalmas problémákkal is foglalkozni.

Krauth Vera: Emellett az is kitűzött cél volt, hogy olyan külföldi gondolkodókat tudjunk elhozni, akik segítségével itthon is elindulhat egy élő diskurzus. Úgy raktuk össze a programot, hogy különböző témák mentén inspiráló párbeszéd tudjon kialakulni a szakma hazai és nemzetközi képviselői között, és élőben legyen lehetősége találkozni azoknak a gondolkodóknak és alkotóknak, akik ezeket a témákat hitelesen képviselik.

KF: Azt szeretnénk, hogy Magyarország ne a szokásos lemaradásban legyen, hanem vegye fel a fonalat és inkább diktálja a témákat, ne csak tíz évvel megkésve kapcsolódjon rá egy adott diskurzusra.

KV: Visszatérve a kérdésedre, mi arra a felvetésre kapcsolódtunk be, hogy jó lenne az Építészfesztivált megújítani és nemzetközi szintre emelni. Fontosnak tartottuk, hogy ne egy meglévő mintát másoljunk, hanem olyat csináljunk, ami még nemzetközi szinten is újdonság. Olyan ízt szerettünk volna adni az egésznek, amitől vonzó lesz – és az előadók visszajelzései alapján ez sikerült is.

KF: Azt látjuk, hogy sokan foglalkoznak különböző izgalmas kérdésekkel, de nemzetközi szinten is ritka az, amikor össze lehet jönni és megvitatni ezeket. Vannak díjak és konferenciák, de kevés tér jut ezeken az elméleti diskurzusnak. A megépült négyzetméterek számítanak, és az, hogy kinek mennyire szépen kivitelezték az épületét. Arra, hogy házakat nézegessünk, ott az internet, mindenkinek a fotóit meg tudjuk nézni, de a mondanivaló, a mögöttes kutatás és a hozzá kapcsolódó érdeklődési kör – ez az, amit jó megosztani élőben is egymással.

Például a fenntarthatóság tipikusan ilyen téma. Rengeteg olyan építőanyagot és technológiai megoldást látunk, amelyek leginkább a piac által determináltak. De az olyan mélyebb kérdések, amelyek az életmóddal, a társadalommal és az ökológia egészével foglalkoznak, nem nagyon vannak jelen még a nemzetközi rendezvényeken sem, hacsak nem egy egyetem által szervezett szimpóziumról van szó. Azok viszont túl elméletiek. Az EDGE Fest sokkal fogyaszthatóbb és érdekesebb kíván lenni, ráadásul így a szcéna többi szereplőjéhez is eljuttathatunk üzeneteket. Fontosnak tartjuk, hogy a fejlesztők, az építtetők és az ingatlanpiaci szereplők is lássák az összefüggéseket.

Célunk volt az is, hogy olyan szereplőket, alkotókat és elméleti szakembereket is meghívjunk, akik előtt a hazai kollégáknak is jó, ha láthatóvá válnak. Így olyan kapcsolatok jöhetnek létre, amelyek a magyar építészeket is segíthetik abban, hogy kiugorjanak és nemzetközi porondra lépjenek. Ehhez gyakran személyes kapcsolatokon vezet az út, melyeket ilyen rendezvényeken lehet kialakítani. A személyes benyomás, egy jó beszélgetés a további együttműködések alapja lehet.

HM: Már elkezdtetek a tematikáról beszélni, de fejtsétek ki kérlek, hogy mik a témakörök és hogyan álltak össze?

KV: A tematika kapcsán az általános célkitűzés az volt, hogy olyan projekteket keressünk, amelyek mögött van valamilyen elméleti megközelítés és reflexió egy aktuális problémakörre. Igyekeztünk inkább a lehetőségekre koncentrálni a korlátozó félelmek helyett. Ennek mentén három témakör kristályosodott ki, amelyek a konferencia három szekcióját alkotják. Az egyik az Aether, a digitális technológiákkal járó kihívások kérdésköre: hogyan hat az építészetre, az épületek megvalósítására a virtuális terekben történő tervezés? Milyen kölcsönhatás van tervezőszoftverek, vagy akár számítógépes játékok terei és az épített környezet között? De az is ide tartozik, hogy milyen lehetőségeket rejtenek az új gyártási vagy tervezési technológiák, hogyan tudják ezek megújítani az építészetet? El tud-e mozdulni olyan irányba, ami túllendítheti az itthon még jobban érzékelhető folyamatos lemaradását az építészetnek?

KF: Olyan rendhagyó témákat, megközelítéseket is szeretnénk láthatóvá tenni, amelyek nem a megszokott építészeti diskurzus részei, pedig nagyon erősen hatnak az építészetre és a kultúra egészére. A gaming mellett az AI is ilyen kérdés, de azt se a szokásos megközelítésből vizsgáljuk, hanem olyan kutatók meghívásával, akik ezzel valamilyen specializált szempontból foglalkoznak.

KV: A következő témakör a Laboratory, amelynek keretében olyan kihívásokra keressük a válaszokat, felvetéseket, mint az ökológiai válság vagy különböző társadalmi problémák. Ez egy tág témakör, olyan előadók várhatóak, akik kísérleti jellegű vagy vizionárius válaszokkal közelítenek e kérdésekhez, vagy ezek elméleti oldalával foglalkoznak.

A harmadik témakör pedig a Looking Good, ami kifejezetten a formai és esztétikai szempontokat helyezi előtérbe, az ebben újat mutató projekteket, alkotókat és gondolkozókat csoportosítja. Olyanokat, akik a 21. század első negyedének végén azzal foglalkoznak, hogy milyen formai irányok, lehetőségek vannak a kortárs építészetben, beleértve azt, hogy milyen relevanciája van ma a korábbi építészeti koroknak. Sokakat érdekel most, hogy miként lehet formai szempontból máshogy tekinteni az építészetre.

KF: Látjuk, hogy vannak bizonyos újszerű formai megoldások, és a kérdés az, hogy emögött milyen gondolatok vannak, hogy kell ezeket értelmezni, milyen lehetőségei vannak. Van egyfajta definíciós válság, miközben a magyar építészet nagyon aktívan keresi a formáját. Hogyan lehet máshogy csinálni a kortárs építészetet, mint ahogy az megszokott? Erre nálunk is vannak izgalmas példák, és szeretnénk, ha ezek értő közönséget találnának. Ehhez fel kell zárkóznia a szakmának elméleti szempontból is, hiszen az esztétika az nem egy szépészeti kérdés, hanem a formai kifejeződés hátterének feltárása is. A kortárs trendeket szerintünk nem másolni, hanem megérteni kell, és a folyamatokba úgy érdemes bekapcsolódni, ha az ember hozzá tud adni a diskurzushoz.

Az talán látszik, hogy ez a három szekció erősen kölcsönhatásban van egymással, a digitalizáció és a különböző társadalmi és ökológiai kérdések mind hatással vannak az esztétikára is. Ezek nélkül nem is lehet értelmezni azt, ami formai szempontból történik ma az építészetben.

KV: Igen, ezért is van az, hogy a Looking Good időrendben is a harmadik a konferencián. Az első napon van az első kettő, a második napon jön a harmadik szekció.

KF: Minden szekció végén lesz egy kerekasztal, ahol az előadók leülnek egymással. Igyekeztünk úgy válogatni őket, hogy egymásnak is érdekesek legyenek, hogy egymással is jó beszélgetés alakuljon ki.

HM: Igen, épp ez lett volna a következő kérdésem: mit jelent mindez a gyakorlatban, hogyan épülnek egymásra a szekciók?

KF: A konferencia július 3-án, azaz csütörtökön délelőtt a Laboratory szekcióval kezdődik, mert itt kerülnek szóba azok a kérdések, amelyek nélkül nem lehet a többiről sem beszélni. Az utóbbi időben bármiről gondolkodunk, könnyen eljutunk oda, hogy semminek nincs már értelme, mert úgyis jön a világvége. A Laboratoryban azt szeretnénk megmutatni, hogy rengeteg megoldás van, és inkább a folyamatok megértésével és a lehetséges válaszok megvitatásával kellene foglalkozni.

Ezt követi csütörtök délután a digitális témákkal foglalkozó Aether szekció, ami a kontextus szempontjából nagyon meghatározó, de nehéz átlátni, olyan gyorsan változik, hogy az elmélet is nehezen tudja követni. Mostanra ezeknek már van bőven irodalma és elmélete, amit illik ismerni, és azt is érdemes belátni, hogy anélkül, hogy a minket körülvevő technológiai tényezőket ismernénk, nem láthatjuk át a 2025-ben zajló eseményeket sem az építészetben.

Pénteken délelőtt a Looking Good szekcióval zárunk, amelyben összegezhetjük, hogy az előző két témakör nyomán miként ölt testet az építészet. Egy adott kor esztétikája ugyanis mindig a háttérben zajló folyamatok lenyomata. Meg akarjuk mutatni, hogy azért még mindig van mit építeni. Az a cél, hogy úgy menjen haza mindenki, hogy tele van inspirációval, és reméljük, hogy az esemény után mindenki egy optimistább szemlélettel tud majd dolgozni.

KV: Minden szekció egy kerekasztal-beszélgetéssel zárul, ahol az előadók és a közönség is eszmét cserélhet. Az egész eseményt úgy találtuk ki, hogy minden résztvevő tudjon kapcsolatokat építeni, inspirálódni, beszélgetni a szünetekben is.

Az első napon a konferenciával párhuzamosan zajlik az EDGE Awards shortlistes projektjeinek prezentálása és zsűrizése. A két teremben egyszerre zajló előadások közt tehát lehet válogatni, de a helyszínt biztosító Dürer Kert kertjében is lehet időt tölteni. A shortlistesek prezentációit élőben fogják elbírálni a nemzetközi előadók, így itt is izgalmas beszélgetések várhatóak. Azt tapasztaljuk, hogy még a külföldieknek is motiváló az, hogy egy ilyen zsűri előtt szerepelhetnek, így abban bízunk, hogy itthon is sokan felismerik ennek a lehetőségnek az értékét.

KF: Azt szeretnénk, hogy ez a két nap egy laza, jó hangulatú, kellemes program legyen, ahol a külföldi és magyar résztvevők nyugodtan bemutatkozhatnak egymásnak, és kötetlenül is tudnak beszélgetni egymással. Mindenki ember, mindenki kíváncsi a másikra.

HM: Mit lehet tudni az előadókról, ki az, akit már biztos résztvevőként lehet említeni?

KF: Sam Jacobot biztosan mindenki ismeri. A bécsi Iparművészeti Egyetem Építészeti Intézetének (IoA) dékánja, és minden szempontból formabontó. Nehéz is volt megtalálni, hogy melyik szekcióban adjon elő, mert építészete több szempontból is kiemelkedőnek számít. Vannak külföldön élő magyarok is, akikkel érdemesebb lenne intenzívebb kapcsolatot ápolnunk. Előadónk lesz Bécsből Németh Mihály András művészettörténész, és Pap Bence, aki az IoA kutatójaként a virtualitással foglalkozik. Szintén Bécsből érkezik Benjamin James amerikai származású kutató, aki a mesterséges intelligencia és a gaming kapcsolatát kutatja.

Angliából érkezik Charles Holland, aki az egyik legeredetibb és legszellemibb hang a kortárs brit építészetben. A legendás FAT (Fashion Architecture Taste) társalapítójaként a posztmodern újraértelmezésének úttörője volt, napjainkban pedig a Charles Holland Architects vezetőjeként egy olyan tervezői nyelvet formál, amely egyszerre személyes, kritikus, játékos és mélyen elméleti.

KV: Vojtěch Radakulant többen ismerhetik nálunk is. Kovács Dániel és a Paradigma Ariadné Velencei Biennálé pavilonjának egyik alkotója volt. A fiatal közép-európai építészgeneráció egyik legizgalmasabb spekulatív hangja, aki az építészet, a videójátékok, a digitális kultúra és a fikciók metszéspontjában dolgozik. Munkái az épített környezet és a virtuális terek határán mozognak – legyen szó Minecraft-beli várostervezésről, játékterekre épülő installációkról vagy az architektúra szatirikus kritikai újraírásáról. Tomaž Krištof Szlovéniából érkezik, és olyan témákról beszél majd, amik a politikai és társadalmi kérdésekkel kapcsolatban gondolatébresztőek, de ezen kívül roppant szórakoztató is az előadásmódja.

KF: Jozef Olsavsky szlovák származású építész Hollandiából érkezik. Ő a FUTURESEARCH STUDIO kreatív igazgatója és az OMA egykori építésze, aki radikálisan újradefiniálja az építészet és jövőkutatás viszonyát. Egy inspiráló, provokatív és multidiszciplináris víziót mutat be egy olyan építészeti jövőről, ahol technológia, kultúra és emlékezet összeolvad.  Magyarországról olyan építészeket láthatunk, akik illeszkednek ezekbe a szekciókba, így megmutathatjuk, hogy igenis kapcsolódni tudunk a kortárs diskurzushoz. A Gubahámori a Laboratory szekcióban a természet és építészet kapcsolatával foglalkozó előadást fog tartani, Csiszér András (ZDA) a parametrikus tervezéssel és mesterséges intelligenciával kapcsolatban ad elő az Aether szekcióban, az esztétikai kérdésekről pedig Molnár Szabolcs (Paradigma Ariadné) fog előadni a Looking Goodban.

HM: Említettétek már, de beszéljünk az EDGE Awardról. Mit kell erről tudni, milyen kategóriái vannak?

KF: A díj egy kicsit más rendszerben épül fel, nem a szekciókat követi le. A cél itt az volt, hogy a pályázók egyenrangúan tudjanak versenyezni. Mindegyik kategóriában ugyanazt a szellemiséget várjuk, amely az egész konferenciát is jellemzi, vélhetően ez kerül majd értékelésre a zsűri által is, hiszen az előadóknak – akikből a zsűri összeáll – ez a háttere. Az első kategória a Ready?Made, ami a megépült épületeket foglalja magába.

KV: A következő az On the Streets kategória, amely kifejezetten a köztéri projektekre fókuszál. Itt nincs olyan kritérium, hogy megépült projekt legyen, hanem az a fontos, hogy a köztérrel foglalkozzon. Lehet egy konkrét köztérfelújítás is, de olyan művészeti vagy elméleti, akár spekulatív projekteknek a jelentkezését is várjuk, amelyek valamilyen szempontból a köztérrel foglalkoznak.

KF: A Virtual Insanity kategóriába tartozik minden, ami virtuális: lehet számítógépes játék építészete, lehet metaverzum, lehet animációs film, filmdíszlet, vagy olyan spekulatív terv, ami csak a virtuális térben létezik és nem is akar máshogy létezni. Ez nem az építészeti terv kategória, ami szokott lenni díjakon, itt a virtualitás a projekt lényegi része.

KV: A másik hasonló, kísérletező kategóriánk a Topia, ami a jövőre vonatkozó víziókkal foglalkozik. Az építészet és a világ jövőjével kapcsolatba hozható, de valamilyen szempontból építészeti térrel foglalkozó projekteket várunk, amibe olyan jellegű kutatási projektek is beletartoznak, melyeknek nem feltétlenül van látványos vizuális megvalósítása, de nagyon fontos, hogy építészeti tematikája legyen.

Végül az ötödik kategória a Hold It, ami a hagyományos értelemben vett design. Ezzel szerettük volna megtartani azt, hogy ne csak kifejezetten építészeket vagy építészettel foglalkozó embereket szólítsunk meg, hanem olyan designnal foglalkozó alkotókat és szakembereket is, akik olyan termékeknek vagy felületeknek a fejlesztésén, létrehozásán dolgoznak, amelyek valamilyen szempontból az építészettel kapcsolatosak. Ezek lehetnek konkrét termékek, amiket külső vagy belső terekbe, épületeken tudunk alkalmazni, de lehetnek egyedibb projektek is. Az ebben a kategóriában indulóknak nem feltétlenül kell építészeti háttérrel rendelkezniük, csak annyi a fontos, hogy az a dolog, amivel foglalkoznak, az valamilyen szinten kapcsolódjon épületekhez, terekhez. Az is fontos, hogy legalább prototípus szinten létezzen a nevezett dolog, tehát itt nem elméleti dolgokat várunk, hanem tényleg valóságorienteált fejlesztéseket.

KF: A pályázóknak azt érdemes látni, hogy egy kiváló zsűri előtt prezentálhatnak, és olyan módon mutathatják meg magukat, ahogyan kevésszer van alkalma egy építésznek. Itt elmondhatják a gondolataikat, és kaphatnak visszajelzést is. Talán ez az, amiért alkotunk, hiszen mi így fejezzük ki magunkat, és a továbbiak szempontjából sem mindegy, hogy az ember értő közönséggel kommunikál és inspiráló beszélgetéseket folytat.

Ennek megfelelően a pályázóknak vállalniuk kell, hogy angolul prezentálnak. Az egész konferencia angol nyelvű lesz, mivel a közönség szempontjából is így kiegyenlített a helyzet. Azt szerettük volna, ha nemcsak az előadók közt vannak külföldiek, ahogyan az szokott nálunk lenni, hanem a közönség soraiban is. Olyan rendezvényt szeretnénk, ami miatt megéri eljönni Magyarországra, de ehhez valami pluszt kell nyújtani, meg kell mutatni magunkat is.

KV: Budapest vonzó város, nagyon izgalmas helyszín mindenkinek, nagy az érdeklődés iránta. Az előadók felkutatásakor azt tapasztaltuk, hogy sokan kifejezetten nyitni szeretnének Európa keletibb régiói felé, és az egész EDGE Fest szeretne olyan hosszú távú kezdeményezés lenni, olyan szellemi központ, amely Budapestnek ezt a pozícióját is kihasználja ki.

KF: Budapest sajátos város, sokféle és eklektikus, de nemcsak építészeti értelemben. A különböző korszakok nyomai nagyon jól tudnak egymással együtt élni. Ezért szeretnénk kidomborítani azt, amire joggal büszkék lehetünk: a rendszerváltás utáni kísérletező építészetet. Amikor felszabadult egy kicsit a légkör, annak voltak különböző kísérleti és innovatív megjelenési formái. Bízunk benne, hogy ez példa tud lenni a külföldiek és a fiatalok számára.

HM: A programra visszatérve, milyen kísérőprogramokra lehet még számítani?

KF: Ezek nagyrészt még szervezés alatt állnak, de szeretnénk minél több meglepetéssel szolgálni a közönségnek, amelyek akár ott a közelben, akár a város más pontjain is megtörténhetnek. Tervben van egy kiállítás, amit a Hengermalom kiállítóterében rendezünk meg. A kiállítás kurátora Adrian Labaut kubai építész, de a szervezésben több külföldi kurátor is részt vesz. Nagyon izgalmas látni, ahogy egy csoportos kiállítás kialakul, amelyben a magyar alkotók nemzetközi kontextus mentén lesznek értelmezhetőek. A kurátori koncepció szerint építészek és művészek munkái is láthatóak lesznek.

KV: Amit biztosan tudunk róla, hogy ez egy olyan kiállítás lesz, amely építészeti projekteket is tartalmaz, de nem hagyományos forgatókönyv szerint. Lesznek nagyobb installációk, vetített munkák, építészet és művészet határán mozgó munkák – inkább az inspiráció és a gondolati sík a fontos, és nem épületek bemutatására kell számítani.

HM: Tehát nem az előadók, vagy a díjra jelentkezők munkái lesznek itt kiállítva?

KF: Nem, mivel mi kiállítás alatt egy térbeli történetmesélést értünk. Ezzel pont az a célunk, hogy azt is megmutassuk, hogy másképpen is be lehet mutatni az építészetet, mint nyomtatott képek falra akasztásával. Szerintünk egy kiállítás remek lehetőség arra, hogy egy építész konkrét fizikai tárgyakkal, vetített vagy instalatív eszközökkel kifejezze a gondolatait, és ne csak az épületein keresztül kommunikálja a világát. Azok a kérdések, amelyekkel a konferencia is foglalkozik, további témákhoz is kapcsolódnak. A művek gondolatokat ébresztenek, melyeket a kurátori koncepció tart mederben. Így egyéni interpretációkra is van lehetőség, amely a néző bevonódását is segíti.

Az egész esemény célja a diskurzus elindítása, mely egyaránt lehet hivatkozási pont a nemzetközi szcéna számára, csakúgy, mint a hazai közegnek is. Nagyon alapos munkával válogattuk ki az előadókat, és meg vagyunk győződve róla, hogy mindegyik előadás nagyon érdekes lesz. Bízunk benne, hogy ezt a két napot nemcsak végigüli majd a közönség, hanem inspirációval és optimizmussal töltődik fel.

Hulesch Máté