A Bánáti + Hartvig Építész Iroda terve a Debrecenbe költöző Természettudományi Múzeum új épületére

Márciusban hirdették ki a debreceni Természettudományi Múzeum új épületének megtervezésére kiírt pályázat eredményét. A Bánáti + Hartvig Építész Iroda ugyan nem került a díjazottak közé, tervük érdekes koncepcióját érdemesnek tartjuk a bemutatásra. Koncepciójuk alapját a lágy cella adja, ezt fogalmazták meg építészeti eszközök által. Pályaművük koncepcióját a szerzők gondolatai által adjuk közre.

Domokos Gábor magyar építészmérnök, alkalmazott matematikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A Várkonyi Péterrel közösen létrehozott, később Gömböcnek elnevezett konvex test az első ismert homogén test, amelynek egy stabil és egy instabil, azaz összesen két egyensúlyi pontja van. Domokos 2024-ben G. Horváth Ákossal, Regős Krisztinával és Alain Gorielyvel közösen egy új univerzális formaosztály, a lágy cellák létezését bizonyította, melyek hézagok és éles csúcsok nélkül töltik ki a teret. Motivációként a csigáspolip házában található belső kamrák alakja szolgált, melyek a külső vázat sarkok nélkül töltik ki. A kocka geometriájából indultak ki, és sikerült annak éleit úgy meghajlítaniuk, hogy nemcsak a csúcsok tűntek el, de az így keletkező test térkitöltő maradt. Ez inspirálta az első, csúcs nélküli térkitöltő cella megalkotását.

Az Oxfordi Egyetemmel végzett közös munka során felfedezték, hogy a nautilusz celláinak geometriája valóban lágy. Később kiderült, hogy a nautiluszokhoz hasonlóan több, már kihalt faj is csúcsok nélküli belső cellákkal rendelkezett. A természetben a lágy síkbeli burkolatok természetes mintázatokban jelennek meg, mint például folyó delták geometriája, a sima izomsejtek síkmetszetei, tengeri kagylók házának metszetei, és zebra csíkok. (forrás: Wikipédia, Oxford Academic)

A világhírű magyar tudós és munkatársai által felfedezett lágy cellák a természetben mindenhol jelen vannak, mint a tér maradéktalan kitöltésére alkalmas organikus alapelemek. Létezésük valóságos és transzcendens, matematikailag bizonyított, egyúttal azonban kézzel fogható is. Olyan struktúrák, amelyek az elméleten túl nemcsak izgalmas térformaként használhatók, de ezáltal a természethez való kapcsolódás élményét is adhatják. A forma eredete alapvetően organikus, tudományos leírásának módszertana magas fokú matematikai, geometriai apparátust igényel. Egyszerre több természettudományos diszciplínát egyesít, úgymint biológia, mikrobiológia, matematika, geometria, fizika, kémia.

A lágy cella allegóriaként képes arra, hogy a természettudományok szintézisének vizuális megjelenítését adja.

Ezen formaosztály ikonikus példája a csonkolt oktaéderből származtatott (f2) cella, mely az egyetlen jelenleg ismert lágy cella, mely megőrzi a kiindulási poliéder teljes szimmetriáját.

Múzeumunk alapegysége ezért a Domokos és társai által felfedezett (f2) jelű lágy cella.

Az ember természet iránti vonzalmára az építészet napjainkig már számos módon igyekezett reagálni. Leginkább természeti formák vagy konkrét természeti elemek – akár narratív formában történő – bevonásával próbálja vonzóvá tenni az épített élettereket a "biofíl" ember számára. Növények, organikus formák integrálása a művi térbe jól működő gyakorlat.

Úgy gondoljuk, hogy a nem tisztán empirikus tapasztalatra építő természetelvű térképző logika is képes kiváltani ugyanazt a mentális élményt, amely a "nagy egész" részeként való "öndefiníció" jóérzését adja. A hatalmasra növelt lágy cella elemekből felépített tér a természet mikroszkopikus struktúráiba való betekintés és az abban való mozgás illúzióját kelti, ami a benne közlekedőknek nemcsak mentális, de természetközeli fizikai élményt is ad.

A XXI. század múzeuma a kellemes időtöltés és szociális aktivitás mellett a megismerés, a megértés gondolatainak helyszíne is. Ezért az épületünk nem az ismert és konkrét természeti formák jól bevált importját, hanem a dolgok láthatatlan összefüggéseire való odafigyelés tudatossá tételét választja téralkotási vezérelvnek.

Az önmagukban is izgalmas struktúrájú lágy cella elemeket több változatukban igyekszünk megmutatni: tömör felületként kiállító tereknél, áttetsző hártyaként belső térelhatárolásnál, transzparens üvegként bevilágító felületeken, vagy csak a vázszerkezetüket installációként. Hasonló a mikroszkopikus világba való betekintés élményéhez, amikor belelátunk magába a cella belsejébe is. A természettudományok sokféleségében közös nevező, amikor a mikroszkóp alatt, vagy csak képletesen felnyitjuk a megfigyelésünk tárgyát.

Bánáti + Hartvig Építész Iroda

Szerk.: Hulesch Máté