A Vikár és Lukács Építész Stúdió kiemelt megvételt nyert terve a zsámbéki romtemplom rekonstrukciójának pályázatán

"A terv megpróbálja a műemléki értékeket a jól elhatárolt helyükön és jelenlegi állapotukban megőrizni, egyéb funkciókat pedig finomabban aláhelyezni. Semmiképpen sem akar konkurálni az új funkciókkal a meglévő rom épületegyüttesében." A pályázat bírálói kiemelkedőnek ítélték a tervet az új funkciók léptékét és településszövetbe való illeszkedését tekintve, a pályaművet kiemelt megvételben részesítették.

A zsámbéki templomrom Magyarország páratlan építészettörténeti és műemléki értéke. Ennek az értéknek a megőrzéséhez az előző generációk is hozzájárultak, és a mi korunk sem bújhat ki a felelősség alól, hogy csorbítatlanul továbbadja azt a következő nemzedékeknek. A jelen értékek megőrzését elősegítheti, ha az épületegyüttest új élettel tudjuk megtölteni, és eredeti funkciói közül egyeseket vissza lehet hozni a mai igényekhez alkalmazkodva.

A templomrom és környezete jelenlegi értékeit több évszázad alatt nyerte el. Ezek közül bármelyik kiemelése a többi rovására menne, így elkerülhetetlenül értékvesztéssel járna. Bármilyen rekonstrukció a XXI. század alkotása lenne, amely felülírná és jóvátehetetlenül eltörölné az összes korábbi korszak nyomát. 

A zsámbéki templomromtól elválaszthatatlan a magyar műemlékvédelem hőskora. Amikor 1889-ben a rom állapota sürgős beavatkozást tett szükségessé, a magyar műemlékvédelem egyik legkiválóbb alakja, Möller István példamutatóan oldotta meg a feladatot. Tudjuk, hogy a mai állapot létrejöttében a körülmények is közrejátszottak, de tudományos alapon nyugvó kiegészítései és anyaghasználata példaértékű volt a maga korában, a XX. század modern magyar műemlékvédelme számára pedig emblematikussá vált. A kortárs műemlékvédelem ma már az előző generációk kulcsfontosságú műemléki beavatkozásait is oltalmazza, így a Möller-féle helyreállítás önmagában is fontos, megőrzendő értéket képvisel. Ehhez a módszerhez alkalmazkodott a XX. század valamennyi beavatkozása. Möller elképzelését a templom eredeti kinézetéről nagyjából érzékelteti az általa épített Lehel téri templom, amely bizonyos fokig kielégítheti a zsámbéki prépostság eredeti térélménye iránti igényt. Hogy ma mégsem a Lehel térre járnak a turisták, az jól mutatja a zsámbéki templomrom egyéb értékeinek vonzerejét.

Feladatunk tehát mindezen értékek együttes megőrzése, amiből az következik, hogy a templomromot lényegében a mai állapotában kell fenntartanunk. A történetileg kialakult, ikonikus látvány eltorzítása vagy nagyfokú átalakítása megfosztaná a jövő generációit attól a szabadságtól, hogy maguk dönthessenek az emlék további sorsáról. A kiépítéssel járó munkák elkerülhetetlenül és jóvátehetetlenül elpusztítanák a rom olyan elemeit, amelyek pótolhatatlan forrásul szolgálnának az eljövendő kutatás számára. Mivel ma még nem tudjuk megmondani, milyen kérdéseket fognak feltenni és ezekre és milyen módszerekkel tudnak választ találni a jövő kutatói, a rom minden elemét a maga eredetiségében kell megőriznünk és továbbadnunk.

Ez nem jelenti a rom érinthetetlenségét, amennyiben a beavatkozás a fennmaradást szolgálja. Éppen az emlék konzerválásáról kell elsősorban gondoskodnunk, amely bizonyos technikai, a látványt a lehető legminimálisabban érintő beavatkozással jár. Ha ez a konzerválás biztosítja az emlék fennmaradását a következő évtizedekre, azzal lehetőséget nyújtunk a jövő számára, hogy majd korszerűbb megoldásokat alkalmazzon; ha ellenben drasztikus változtatásokat hajtunk végre, ez a lehetőség örökre elvész.

A romállapot fenntartása és konzerválása nem jelenti azt, hogy az épületegyüttes alkalmatlan lenne a jelen kor igényeinek kielégítésére. Amellett, hogy a legteljesebb esztétikai élményt a tájban elhelyezett, egyedi látványt nyújtó rom szolgáltatja, ezen állapot megőrzése is lehetőséget biztosít az egykori szakrális funkciók egyes elemeinek visszatérésére. Azzal jelenleg nem számolhatunk, hogy a XIII. vagy a XV. századihoz fogható létszámú szerzetesi közösség rendszeres használatára lenne igény, ellenben mind a premontrei rend, mind a világi hívek részéről különféle alkalmakhoz kötődő, eltérő befogadóképességet feltételező liturgikus eseményekre alkalmassá lehet tenni az épületet. Így a szakrális funkció visszatérhet az ősi falak közé. A helyreállítás koncepciója az eltérő igényekhez alkalmazkodó rugalmasságot tartja szem előtt.

A zsámbéki templomrom mai állapotában való megőrzése nemcsak azokat az értékeket konzerválná, amelyek a középkortól a XIX. századon keresztül máig felhalmozódtak, hanem éppen jelen állapotában, lezáratlanul, a határok átjárhatóságával teszi lehetővé a sokrétű liturgikus gyakorlatot. A rendszeres kisközösségi használattól a családi eseményeken át a tömegeket megmozgató alkalmi szertartásokig valamennyi igény kielégíthető. Az a páratlan építészeti állapot, amelyet a félig romos szerkezet biztosít, egyszerre öleli körül a liturgikus eseményeket, és hagyja meg a tér nyitottságát. Az eredeti belső tér visszaállítása egy olyan, a mai térélményhez képest leszűkített, korlátozott teret hozna létre, amely a rendszeres használathoz és karbantartáshoz túl nagy, az alkalmi igényeket ellenben nem elégítené ki. A jelen állapot pótolhatatlan előnye, hogy az építészeti struktúra tökéletesen érzékelhető, ugyanakkor a tér a végtelenségig nyitott. A tágasság ezen kozmikus dimenziója önmagában is hozzájárulhat a transzcendens tapasztalat kiteljesítéséhez.

Részlet a „Zsámbéki Öregtemplom és környezetének megújítása" tervpályázati eljárás összefoglaló zárójelentéséből

„Annak ellenére, hogy a terv megtartja a templom és a kolostor romjellegét, kiemelkedik abban a tekintetben, hogy az egyes funkciók elhelyezésével és az épületek léptékével jó választ ad a településszövetbe való illeszkedésre.