| CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY
Nézőpontok/Kritika

Színről színre

1/1

Hirdetés
?>
1/1

Színről színre
Nézőpontok/Kritika

Színről színre

2008.05.27. 10:18

Cikkinfó

Szerzők:
Haba Péter

Földrajzi hely:
Dunaújváros, Magyarország

Fehérvári Zoltán, Prakfalvi Endre és Barka Gábor Dunaújvárosi építészeti kalauz 1950-1960 című könyve városrészről városrészre, illetve urcáról utcára halad végig és veszi számba az 1950 és 1960 között készült épületeket – a gondos, szakmailag kifogástalan, minden hozzáférhető részletre kiterjedő leírásokat frappáns építéstörténeti adatok egészítik ki. A szerzők a korszak kutatása szempontjából aligha késleltethető munkát kezdtek el.

Tíz évvel ezelőtt még alig tudtuk elképzelni, hogy Dunaújváros turistalátványossággá váljon. Az utóbbi időben viszont minden jel arra mutat, hogy a város előbb-utóbb jelentős „zarándoklatok" célpontja lesz. Bár a hely vonzereje ma még az erősödő retrohullámból, illetve a szocreál iránti kezdeti érdeklődésből ered, aligha kétséges, hogy néhány évtized múlva a városra nem elsősorban mint kuriózumra tekintenek majd.

Az alapos tudományos kutatásoknak köszönhetően várhatóan oda jutunk, hogy valódi helyén kezelik, s végre megőrzendő építészettörténeti-társadalomtörténeti mérföldkőnek számít majd a laikusok körében is. Dunaújváros kollektív tudatunkban nemrég még a lehangoló, szürke, rosszemlékű, nagyívben elkerülendő helyek közé tartozott – ma már rendszeresen építészeti kirándulásokat szerveznek a szakmán kívüli érdeklődők számára is.

Noha egyre többet beszélnek a Rákosi-korszak építészeti reprezentációjáról, a sztereotípiák és durva leegyszerűsítések szívósan tartják magukat. A moszkovita stílus klasszicizáló vakolatpompája mögött kevesen látják meg az akkori építésztársadalom bizonyos köreinek a körülmények miatt szükségszerűen halk, de markáns ellenállását, a korszak kevésbé ismert – mert kevésbé szem előtt lévő – alkotásainak meglepő sokrétűségét, gazdagságát. A szovjet példákat precízen követő épületek mellett ott vannak a központi akaratnak csak néhány szelíd fríz, vagy szalagkeret erejéig engedelmeskedő, egyébként minden ízében modern alkotások, s persze a szocreál hazai változatát megteremteni törekvő ideológusok által sokat emlegetett reformkori klasszicizmus örökségét előképként használó tervek is. Azt is hozzá kell tenni, hogy a többnyire öt-hat évig tartó építészeti beruházások szempontjából igen rövid időszakról van szó: a tervek jelentős része már Hruscsov 1954-es, szocreált elítélő beszéde után – s ilyen értelemben gyakran erősen redukált változatában – épült fel, s természetesen sok olyan épületet is ismerünk, melyeket az építészek még az 1940-es évek végén, modern szellemben rajzoltak meg, de már az 1950-es években került sor kivitelükre. Érthető tehát, ha sok a hibrid alkotás, a menet közben „feldíszített" vagy „lecsupasztott" („szocreálizalt" és deszocrealizált") épület.

Mindazonáltal a szóhasználatban és az értelmezésben még sok a zavar: a szocreál kifejezést gyakran a kultúrával foglalkozó újságírók is az 1948 és 1989 közötti időszak építészetére en bloc értik, fittyet hányva az 1950-es évek első felére, illetve az azt követő évtizedekre jellemző építészet közötti nyílvánvaló – a laikusok számára is ordító – különbségekre.

Ledolgoznivaló tehát még van bőven: a tájékozatlanság jelentős részben az 1950-es évek építészetével, illetve egész kultúrájával foglalkozó igényes és közérthető könyvek, kiállítások, tévéműsorok, weboldalak igen kis számának tulajdonítható – a már rég beindult alapkutatások még nem hozták meg gyümölcseiket.

Ebből a szempontból nagy előrelépés Fehérvári Zoltán és Prakfalvi Endre Dunaújvárosi építészeti kalauz 1950-1960 című könyve, melyet Barka Gábor fotói illusztrálnak. A szerzők a dunaújvárosi Főépítészi Iroda megbízásából, a Hild-Ybl Alapítvány keretében 2004–2005-ben végezték el topográfiai kutatómunkájukat. Igyekeztek a levéltári-tervtári források széles körét áttekinteni, „hogy az úgynevezett régi városrészek és néhány további jelentős épület mind önálló objektum mivoltában, mind urbanisztikai összefüggéseiben" megmutassa számunkra értékeit. A szerzők az előszóban utalást tesznek abbéli reményükre, hogy munkájuk alapján döntés születhet a dunaújvárosi épített örökség műemléki védésének lehetőségeiről.

A könyv városrészről városrészre, illetve urcáról utcára halad végig és veszi számba az 1950 és 1960 között készült épületeket – a gondos, szakmailag kifogástalan, minden hozzáférhető részletre kiterjedő leírásokat frappáns építéstörténeti adatok egészítik ki. A szerzők a korszak kutatása szempontjából aligha késleltethető munkát kezdtek el: óriási adatgyűjteményüket minden olyan építészettörténész és építész forgatja majd, aki a 20. század második felének építészetével bármilyen módon is kapcsolatba kerül.

A mű kiváló és jól használható alapot ad a következő lépéshez, a város építészetének művészettörténeti elemzéséhez. A könyv láthatóan a kutatások során megszületett, regisztráló jellegű szövegek alapján született; reméljük, hogy az adatok mögé néző, elemző vizsgálat ideje is hamarosan elkövetkezik, hogy ne csak „tükör által homályosan" lássunk. Ez a könyv persze nem fogja szertefoszlatni a szocreállal kapcsolatos téveszméket, és nem fog segíteni a tájékozatlanság okozta problémákon – ez a feladat az alapkutatáson alapuló népszerű kiadványokra és művészeti eseményekre hárul majd.

A könyv ismertetője szerint „a 2006-ban megkezdett szerkesztői munkát az a célkitűzés ösztönözte, hogy méltó emléket állítson Weiner Tibor [a város első főépítésze] születésének 100. évfordulóján, és hogy a kötetben foglalt műemléki védelemre történő javaslatok által segítse az új város épített örökségének megőrzését."

Haba Péter

 


1/1

Dunaújvárosi építészeti kalauz 1950-1960

 

 

szerzők: Fehérvári Zoltán - Prakfalvi Endre
fényképezte: Barka Gábor
kiadó: Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzata 2007

 

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

A Salgótarjáni utcai zsidó temető // Egy hely + Építészfórum

2024.03.20. 14:15
9:15

Idén lesz 150 éves Budapest legkülönlegesebb zsidó temetője. Tervezett ide monumentális síremlékeket és ravatalozót Lajta Béla, és számos nagy múltú zsidó család tagjait temették itt el, melyek közül méretében kiemelkedik a Hatvany-Deutsch család mauzóleuma. A temetőt az 50-es években bezárták; különleges hangulatát az ősi motívumokat és modern formákat ötvöző síremlékek, és az azokat fokozatosan visszahódító természet dzsungele adják.

Idén lesz 150 éves Budapest legkülönlegesebb zsidó temetője. Tervezett ide monumentális síremlékeket és ravatalozót Lajta Béla, és számos nagy múltú zsidó család tagjait temették itt el, melyek közül méretében kiemelkedik a Hatvany-Deutsch család mauzóleuma. A temetőt az 50-es években bezárták; különleges hangulatát az ősi motívumokat és modern formákat ötvöző síremlékek, és az azokat fokozatosan visszahódító természet dzsungele adják.

Design

Premontrei templom, Ócsa // Egy hely + Építészfórum

2024.03.20. 14:14
8:50

800 éve épült Magyarország egyik legszebb román kori erődtemploma, a premontrei bazilika. Az Egy hely új részéből többek között kiderül, hogy miként alakult a román, gótikus és barokk stíluselemeinek keveredése, és hogy milyen filmes produkciók díszleteiként szolgált.

800 éve épült Magyarország egyik legszebb román kori erődtemploma, a premontrei bazilika. Az Egy hely új részéből többek között kiderül, hogy miként alakult a román, gótikus és barokk stíluselemeinek keveredése, és hogy milyen filmes produkciók díszleteiként szolgált.