XIX. századi lakóépület felújítása az Orbánhegyi úton
A XII. kerületi Orbánhegyi út egyik legrégebbi lakóháza újult meg Német András Ybl-díjas építész tervei alapján. A többször átalakított épület főhomlokzatán akkurátus tervezői és kivitelezői munka során a múlt fontos elemeit megőrizték, megújították, illetve ahol kellett, újragyártották, míg a ház új bejáratot és ezzel új arculatot is kapott.
Az épület a XIX. sz. második felében épült budai hegyvidéki nyaralók, lakóházak egyik szép példája, klasszikus homlokzatszerkesztéssel és jellegzetes, faragott tetőszerkezeti díszekkel, boltozott pincével. A XII. kerületi Orbánhegyi út talán legrégebbi épülete, és így egyfajta helyi védettséget élvez. Eredetileg egy lakás volt a földszinten. Az eredeti közbenső födém fából készült, amelyet később vasbeton födémmel egészítettek ki. A fedélszék két állószékkel, „függesztőművel” (két ferde dúccal, középen függesztő oszloppal) kombinálva készült. Az épület az ÉNY-i oldalon a XX. sz. vége felé - feltehetően korábbi, fedett terasz helyén - nagyméretű előtérrel bővült, így tetőtér-beépítéssel, belső lépcsővel kétszintes lakássá változott.
A felújítás során a teljes talajszint feletti épületrészt - a főfalak kivételével - elbontották, beleértve a födémeket és a tetőszerkezetet. A jelenlegi átalakítás során a ház elrendezése nagymértékben átalakult, új tetőszerkezettel, lépcsőházzal, földszintjén és tetőterében egy-egy önálló lakással. Ennek kapcsán a bejárat átkerült az épület oldalkertjébe. A lakásokat jelenleg irodaként hasznosítják.
A felújítás törekvései közé tartozott, hogy felidézze az eredeti épületrész korábbi megjelenését, valamint az, hogy az átalakítások, így a DNY-i és az ÉNY-i traktusok erőteljesebb, frissebb, az új funkcióknak megfelelő hangvételt kapjanak. Szempont volt a régi épületrész, valamint a későbbi bővítmény tömegének a korábbinál szerencsésebb összekapcsolása, a különböző korszakokból adódó hierarchia megtartása és − kétarcúsága ellenére − egy egységes minőségű épület létrehozása.
Ennek érdekében egységesebb tetőszerkezet készült, amelynek alátámasztására a régi falak vonalának meghosszabbításában két téglaszerkezetű tartópillér épült. Feladatuk a statikai szerep mellett egy új, egyszerűbb vizuális tömeg kijelölése is. Az épület bejáratához kapcsolódó lépcsőházat kétszintes, fa szerkezetű üvegfal világítja meg, a merevítést ragasztott fa lamellarendszer biztosítja. Nagy hangsúlyt fektettünk a részletképzésekre is: az utcai homlokzat nyílászáróit, a tetődíszt, a faragott gerendákat és szarufákat újragyártották az eredeti elemek felmérése alapján. Az épület - formailag kissé a múltra utaló - fa oszlopokon nyugvó, fa lamellákkal fedett erkélyt kapott, amely a tetőtéri lakáshoz kapcsolódik.
szöveg, fotók: Német András, Ybl-díjas építész
