XIII. kerületi városközpont az Árpád hídnál

Koncepciójának lényege a fejlesztési helyszínre délnyugat felől érkező lendület, beépítési „hullám” mely a közlekedési csomópont előtt tornyosul. Irányultsága átlós, a már jelenleg is magasházas beépítésű és dinamikus fejlesztés alatt álló északkeleti térnegyedre mutató. Ennek megfelelően olyan térszerkezeti összefüggést hoz létre az északkeleti térnegyeddel, mely a beépítéséből meghatározott, ezért átlós irányt vetít rá a tömbre. A vertikális kapcsolatot is megtalálja így az északkeleti térnegyeddel a csomóponthoz közeledve meredeken emelkedő beépítési magasságával. Ugyanakkor a nyugati és a déli szomszédos városszövet utcarendszerét is rávetíti a tervezési területre.

A két rendszer által kijelölt foltrendszer egyes elemei alkotják az épülettömegeket, míg mások a tereket. A középső háromszögű agóra-tér térfalait így részben az utcarendszer, részben az átlós rendszer jelöli ki. Az átlós, képzeletbeli irányrendszer a legnagyobb épülettömbbe is belehatol, abban negatív hasítékokat képezve, további teresedésekkel növeli az agórát.

Az elképzelés nem teremt új gyalogos kapcsolatokat a helyszín térnegyedeivel, viszont nyugati irányban kivezetést biztosít a beépítésből.

Területfelhasználása szerint szállodát az Árboc utca mentén a Váci úthoz közelebb telepít, belső nyitott-fedett közösségi teret a Visegrádi utca tengelyére fektetve (dunai kapcsolatokkal) jelöl ki a terv. Ez a tér a térszínen és a terep alatti szinten is kereskedelemmel és szolgáltatással övezett, galériával, mozgólépcsőkkel.

Az összes térnegyeddel a metró alatti önálló új kereskedelmi szint létesítésével épít ki kapcsolatokat. A tervezési terület terepszintje is innen közelíthető meg a legnagyobb közösségi forgalom számára.

A közlekedési csomópont mai szerkezeti, funkcionális hiányosságait elemezve mértéktartó javaslatot ad a fejlesztésre, kerülve ennek részleteit. A felszíni kialakítást változatlanul hagyja. Nem derül ki, hogy a kívánatos színvonaljavulást a metró, vagy az az alatti szint kiterjesztésével kívánja e elérni.

Összességében megállapítható, hogy a terv környezet beépítési hagyományaival (homogén épülettömbök, vagy alacsony épületrészek fölé tornyosuló magasházak) szakító törekvése indokolt. A beépítési „hullám” egy ív alá rendezi, de ugyanakkor kényszeríti a különböző épületmagassági igényeket. Nem kíván térbeli közösséget keresni mind a négy útkereszteződés-szabdalta tér között, jogosan dönt, hogy az északi lakóterülettel és a délkeleti színházi negyeddel az sosem fog kialakulni. Viszont utalni kíván a lendület irányával a fejlesztés alatt álló északkeleti térségre.

A megjelenésében korántsem maradéktalan szándékmegvalósítás azonban csonka. Teljes értelmét az északkeleti térnegyedből induló hasonló lendületű szándék révén nyerhetné csak el, de ez ott irreális, ott a „hagyomány” uralkodik. Ez az elképzelés legnagyobb ellentmondása. Igazi városközpontot csak két ilyen, majdnem összeérő lendület (az útkereszteződés akadályával) képezne.

A pályaművet a Bíráló Bizottság rendhagyó építészeti gondolatai, és annak színvonalas megfogalmazása miatt 2,6 millió forintos rangsorolás nélküli díjazásban részesíti.