Wagneri dramaturg, avagy lépjünk be a „Rombachba”
Évtizedek óta titok ez az épület. Most, mikor lekerültek az állványok, szinte harapni lehet az izgalmat a Rumbach Sebestyén utcában. Bár az átadás időpontja többször kitolódott, most úgy tűnik, 2019 tavaszára mindenki beléphet a főváros egyik legkultikusabb műemlékébe. Az új funkció kucsszava: Együttélés.
Rekonstrukció: ez hazánk legproblematikusabb kifejezése, ami a hazai építész szakmát illeti. Hivatalosan olyan részben, vagy egészen elpusztult műemlékek újjáépítését értjük alatta, ahol a kivitelezés az eredeti épület alapos vizsgálatán, történetének precíz tanulmányozásán alapul. Ez a mondat becsapós. Attól, hogy ismerjük az épületet, még nem biztos, hogy az eredetivel teljesen azonos részletek, vagy rendeltetések születnek újjá – nem is kell. A lényeg, hogy a műemlék elfoglalja méltó régi helyét, nem megfosztva azt a hitelességtől. A Kőnig és Wagner építésziroda erre törekszik.
Az épület a bécsi szecesszió úttörője, Otto Wagner tervei szerint valósult meg 1870 és 1872 között. Az 1940-es években a gettó része volt, de a tragikus évek után csodálatra méltó, hogy 1947-től már újra zsinagógaként használták. Az 1956 utáni fokozatos kihasználatlanság miatt azonban az épületet végül be kellett zárni, csak az utcafronti bérházban laktak majd további húsz éven át. Az idő nem kedvezett a szerkezetnek sem, lassan életveszélyessé vált, így a MAZSIHISZ az eladás mellett döntött. A vevő az Alba Regia Építőipari Vállalat volt, akik irodaházként és rendezvényteremként élesztették volna fel az architektúrát. Mivel e cég később csődbe ment, így az államhoz, utána pedig eredeti birtokosaihoz került vissza a tulajdonjog.
A Kőnig és Wagner iroda tervezői nem csupán a műemlékek terén tapasztaltak, de az épülettípus specifikumai sem ismeretlenek számukra: a szegedi zsinagóga felújítását is ők tervezték. Több mint tíz éve szívügyük, hogy ez az épület is régi fényében tündököljön –meséli a karzaton állva Kőnig Tamás. Az 1860-as évek végén a zsidóság három közösségre tagozódott. A Dohány utcai hosszházas alaprajz a neológ szertartások szellemében született, ám a szakadás előtti állapotok szellemiségét követő hívek szívéhez a „Rombach" centrálisabb hagyományszeretete állt közelebb.
A korabeliek hívták Rombachnak egyébként az imaházat, mely a Rumbach Sebestyén utca korábbi nevéből, a Rombach útból következett. Bécs nagy „hármasa" közül (Teophil Hansen, Ludwig Förster, Heinrich Ferstel) Förster tervezte a Dohány utcai zsinagógát, de a Rumbachot is egy bécsi álmodhatta meg végül, aki – akkor még – nem számított nagy névnek.
Otto Wagner ekkor még csak 26 éves volt, unikális stílusát nem bontakoztatta még ki és bár később lenézte saját historikus munkáit kétségtelen, hogy egy érdekfeszítő történetről van itt, Budapesten szó: egy zártsorú bérház és egy centrális templom alaprajza egyesül, és egyszerre van jelen egy akkoriban ritkaságnak tetsző poligonális tetőszerkezet, vas- és faszerkezetek ugyanazon térben.
Folyik nagyban a munka, az egyik sarokban acélvázakat heggesztenek, a másikban a festett és még eredeti (!) famennyezeteket készítik elő, keletre pillantva pedig a tóraszekrény kupoláját építik. Szinte mindenhol ott nyugszanak a számozott, falakat díszítő gipszminták is, melyek java része az 1980-as években készült. Ezek közül minden darab megmarad, ami jó állapotú, a hiányosakat viszont újragyártják. Tervezik a karzatok mellvédjének reprodukált gipszburkolatát is. A díszítés rekonstrukcióját az a precíz Baliga Kornél tervezi, akinek a Légrády-palota (ma Eiffel Palace) oldalfalainak homlokzatát is köszönhetjük.
A hatszintes épület 1980-as évekbeli (soha nem is használt) gépészetét és nyílászáróit már teljesen kicserélték és épül a tér közepén rekonstruálandó tóraolvasó is, amely a flexibilis használhatóság és a tér akusztikai adottsága miatt süllyeszthető lesz koncertek esetén. A legfelső szinteken a múzeumi funkciót kiegészítő könyvtár, kutatótermek és a kávézó tereit kivitelezik. Itt a Dohány utcai zsinagóga kiállításainak filozófiáját szeretnék folytatni, de a tárlatok tematikája még tervezés alatt van. Csak az új név sugall róla számunkra valamit: Együttélés Háza.
Pleskovics Viola
