Virágot Temesvárnak – Pepinéria. 1306 növény Temesvárnak, MAIO ARCHITECTS

Temesvár idén Európa Kulturális Fővárosa címet viseli Veszprém és a görögországi Elefszína mellett. Adódna az alkalom, hogy sorra vegyük az egyes városok ehhez kapcsolódó szakmai eseményeit, ezúttal azonban a romániai város egyik fő terén ideiglenesen felállított, zöld növényzettel teli installáció kerül fókuszba. Fülöp Csenge, a BME Építőművészeti Doktori Iskola hallgatójának írása.

Temesvár már korábban is fontos szerepet töltött be a romániai kortárs építészeti életben, az utóbbi években pedig a szakmai diskurzusok egyfajta katalizátorává vált olyan eseményekkel, mint például a Beta Temesvári Építészeti Biennálé. Az idén februárban átadott Pepinéria. 1306 növény Temesvárnak installáció is ez utóbbi szervezőcsapatának, a Romániai Építészkamara Temes és Krassó-Szörény Megyei Kirendeltségének a közreműködésével valósult meg. Bár a címválasztás bizonyos konnotációban komoran is hathat – kegyeletadás a város történelme előtt? –, a valóságban felmászni a légies szerkezetre, és az enyhe párában körbenézni a magasból egészen felszabadító.[1]

CSAK ÉPÍTKEZÉSI ÁLLVÁNY

A Pepinéria úgy áll ott a téren, mintha nem akarna tudomást venni a környezetéről – egy építkezési állványokból megépített, egyszerű, racionális szerkezet, mely bármelyik más városban is állhatna. Mintha csúfot űzne a szomszédos épületek felújítási állványzataiból, melyek Európának ebben a részében akár évekre ott maradhatnak. Erre vonatkozó megjegyzések jelentek is meg a közösségi médiában – hogy mikor lesz kész az installáció vagy nem lett volna-e célszerű ennél megfelelőbb anyagot választani a torony megépítésére. Valószínűleg nem. Az ideiglenesség nemcsak egy, a működés időtartamát leíró fogalom, hanem az építményt is felszabadítja egy sor kötöttség alól. Az időszakos téri kísérletezés új nézőpontokat nyithat meg anélkül, hogy hosszú időre el kellene köteleződnünk a változtatás mellett. Egy kollégám szavaival élve olyan, akárcsak egy hajlékonysági gyakorlat a nehézkesen változó közvélemény számára.

A Pepinéria szerkezete nagyon egyszerű: fém építkezési állványok, födémek és lépcsők, melyek szintenként irányt váltanak, vertikális téri átlátásokat eredményezve. Körbe, az egyes emeletek peremén élő szűrőréteget képeznek a tér és a toronylátogatók között a kaspókban idetelepített növények: facsemeték, cserjék, virágok. A függőkertek szintjein egyre feljebb és feljebb haladva távolodik az utcaszint a mindennapi élet nyüzsgésével. Az épületek szemmagasságba kerülnek, és a pavilonhoz legközelebb álló Löffler palota faragott homlokzati díszei szinte kéznyújtásnyira vannak. Minden lépcsőfordulónál más épület tolakodik elénk, és szemtől szemben, csupaszon áll a látogatók előtt.

Létezik egy fogalom a környezetpszichológiában, amely arra vonatkozik, ahogyan a már jól ismert környezetünket érzékeljük, és a megszokás következtében kikerül a tudatos figyelem fókuszából – a környezeti dermedtség.[2] Ebből az állapotból kibillenthet valamilyen változás, például egy ideiglenes építészeti installáció. A Győzelem tér, bár a belvárosban található, gyalogos tranzitzónaként működik, ahol nem lassítanak le a városlakók, a Pepinéria pedig pontosan erre a problémára reflektál. A torony egy megállóhely, kilátó a városban. Grandiózus hatást keltő 26 méteres magasságával a környező épületekkel vetélkedik – hasonló méretű installációt talán csak az ország legnagyobb fesztiváljain lehetett korábban látni. Temesvárnak azonban tágas terei, széles utcái és parkjai vannak, ha egy installáció jelként szeretne működni, méretben is igazodnia kell ehhez. A Pepinéria egyrészt a tér méreteihez nő fel, másrészt az átlagember számára is hozzáférhető városi kilátóhelyek hiányát pótolja.

KOLLEKTÍV EMLÉKEZET

A Győzelem tér (románul Piața Victoriei, történelme során többször átnevezték) a régi várfal előtt elterülő piactér helyén létesült, átmenetet képezve a történelmi belváros és a többi városrész, a Bega folyó partján elterülő park, illetve a túlparton fekvő városnegyed között. A várfal bontása után Ybl Lajos városrendezési tervei alapján készült el a jelenlegi tér és sétány. Itt volt a város korzója, belváros felőli végén a Nemzeti Opera – melynek homlokzati átalakítása már az elkészülésekor, a 1930-as években is vitatott volt –, déli végpontján az ugyancsak ‘30-as években épült Ortodox Katedrális, kétoldalt pedig századfordulós paloták határolják le az utcát. Nem utolsósorban 1989 decemberében innen indult a rendszerváltás.

A könnyű szerkezet erős ellentétben áll a kollektív emlékezet súlyával szemben, mégis, a Pepinériáról való kilátás alig észrevehetően, de felidézi a látogatókban a múlt történéseit. Az egyes épületekre mutató kihelyezett magyarázó táblák épp ezért mintha nem is hiányoznának. Egy installáció ideiglenessége és a kollektív emlékezet, bár egymásnak ellentmondó fogalompárnak tűnnek, összekapcsolásuk új nézőpontokat tárhat fel. Aktuálisabbnak tűnik, mint valaha a kijevi Majdan Múzeum ideiglenes kiállító pavilonja, mely az új múzeum késő építkezési munkálatait hivatott ellensúlyozni 2019-ben.[3] Az építészek hasonlóképpen az állványzatot választották az építéshez, kiemelve az installáció efemer jellegét, mint allegóriát a lázadások spontaneitására és ideiglenességére, illetve mint téri kísérletezés, kihívásként az adminisztratív intézmények felé.

Kijevben a forma- és anyaghasználat a „Yolka"-ra (karácsonyfa) utal, egy fém vázas szerkezetre, mely az ukrán forradalom idején vált annak szimbólumává. Temesváron a Pepinéria állványzata olyan frissességet hoz a városba, melyet csak egy, Kelet-Európától távoli szempontból hozhat valaki, ahogy a spanyol MAIO Architects csapata is tette. A szervezők elmondása szerint a kezdeti meghívásos pályázatnál szándékosan külföldi építészirodákat szólítottak meg, akik egyrészt külső nézőpontból közelítettek a témához, másrészt az ideiglenes építészet műfajában olyan minőséget és hatást hozhattak az országba, amely ebben a formában korábban hiányzott. [4]

Az eredeti koncepció szerint a Pepinéria valóban az egész térrel interakcióba lép. Megfogalmazott szándék volt a különböző téri, kulturális kapcsolatok felfejtése: milyen a lakosok viszonya a Győzelem térhez és a múlt eseményeihez, illetve az érezhető feszültség a korzó két végpontján álló intézmény között – az Opera és a Katedrális épülete között. Az installáció a Katedrálishoz kapcsolódó, 1989-es traumákat is ellensúlyozni hivatott, mint annak térbeli ellenpontja. Ugyanakkor a Pepinéria elhelyezésénél szempont volt, hogy ne takarjon ki fontos műemlékeket – ezért a Győzelem tér középső tengelyéből kimozdítva, oldalsó pozíciót kapott, és a belváros felől közeledve a Rezső utca (str. Alba Iulia) perspektívájában a távolban felsejlő magassági pontként jelenik meg.

A Pepinéria a város és az ország súlyos történelmi és társadalmi-kulturális kontextusában is felszabadító tud lenni, és bármilyen társadalmi közegnek van mondanivalója. Annak ellenére, hogy kezdetben az anyaghasználat miatt sok városlakó félbehagyott építkezésnek látta az installációt, a szervezők elmondása szerint lassan-lassan mindenki megszokja, megszereti a tornyot, és talán előtérbe kerülhet az a téri kísérletezés és kulturális párbeszéd, amely valóban célja az építménynek.

ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK

A Pepinéria. 1306 növény Temesvárnak installációt 2023. február 17-én adták át és tíz hónapig fog állni, november végéig. Ezalatt az időszak alatt számtalan rendezvénynek, foglalkozásnak ad helyet, melynek szervezésére, kitalálására nyílt felhívást is közzétettek a szervezők. A kertészetekből és közösségi kertekből idehozott növények a program lejártakor a város különböző pontjain kerülnek szétültetésre. A Győzelem tér felújítását célzó tervpályázat kiírása már folyamatban van.

További információ a Romániai Építészkamara és a Temesvár Európa Kulturális Fővárosa honlapokon, illetve a helyi Építészkamara Facebook és Instagram oldalain található.

Fülöp Csenge

Szerk.: Hulesch Máté

[1] A román és angol fordításban a címben szereplő Plants for Timișoara (Növények Temesvárnak) szavakról Daniel Keyes Flowers for Algernon (Virágot Algernonnak) című regénye jutott eszembe

[2] DÚLL Andrea: Az identitás környezetpszichológiai értelmezése, helyérzés, helykötődés, helyidentitás. In: BODOR Péter (szerk.): Emlékezés, identitás, diskurzus, L’Harmattan, 2015, 112.

[3] CUBE - Temporary exhibition pavilion for the Revolution of Dignity Museum (Maidan Museum Pavilion), link

[4] beszélgetés a helyi szervezőcsapat egy tagjával, Alexandra Trofin építésszel, a temesvári Építész Kamara alelnökével, 2023. 06. 22.