Épületek/Középület

Tűzfalból kultúrtér – a budafoki Magdolna Udvar kialakítása

2022.01.17. 17:33

Budafok településközpontja Dél-Buda különleges területe. A városrész az elmúlt 100 év hektikus változásai ellenére is megőrizte kisvárosi hangulatát, azonban e különleges miliő sérülékeny. 2021-ben a Magdolna Udvar épületének átadásával a térség egy régóta éktelenkedő sebe gyógyult be véglegesen, olyan építészeti elvek szerint, melyek hozzájárulnak az atmoszféra megőrzéséhez. 

Budafok-Tétény, avagy régi nevén Promontor történeti központja, keskeny, kacskaringós utcahálózatával, helyenként még ma is látható, régi házikóival, több mint 50 km hosszú pincerendszerével, kicsi, de izgalmas átlátásokat eredményező szintkülönbségeivel, és az ezeket áthidaló, romantikus lépcsőivel, valamint esetlegesen kialakuló köztereivel és belső udvaraival, megkapó hangulatot áraszt. A környéken bolyongva valóban olyan érzésünk lehet, mintha egy patinás kisváros szívében járnánk.

A városrész Dunával párhuzamos, sávonként történő terjeszkedése szembetűnő. A terület szabályozására és fejlesztésére 1993-ban tervet kidolgozó Pálfy Sándort (Építész Stúdió) idézve:

„A település lineáris központja a történelem során a Kossuth Lajos nyomvonalán alakult ki. […] A Dunával párhuzamos utak által jelzett növekedése a városnak azt mutatja, hogy az idők során a település egyre nagyobb területet hódított el a folyótól. Ez egyben azt is jelenti, hogy a Kossuth Lajos utcától a Duna felé haladva egyre fiatalabb a város."[1]

A beépített területek folyamatos bővülése magán viseli a történelmi, politikai és gazdasági változások hatásait, ami helyenként túlcsorduló heterogenitást eredményez. Mindazonáltal Budafok központjának egyedi karaktere – bár egyre veszélyeztetettebb – a mai napig egyértelműen érezhető. Sajátos atmoszférája különösen magával ragadó az olyan kulturális események idején, mint az évente megrendezett Budafoki Pezsgő- és Borfesztivál, amely összefűzi a terület egyébként elkülönülő köztereit.

Igaz ez még úgy is, hogy a térség 70-es évekbeli (paneles lakótelepek és közfunkciók) és 21. századi változásai nagyrészt pont ez ellen a különleges karakter ellen „szövetkeznek". A Mária Terézia utcai pontházas telep meglévő városszövetet drasztikusan felrobbantó beépítése visszafordíthatatlan változást eredményezett. A tőle északra épült Promontor Udvar Üzletház építészetileg zavarba ejtően kaotikus, köztérhasználat szempontjából sikertelen kísérlete pedig hatalmas kihagyott ziccerként ékelődik a központ életébe.

Szerencsére találunk pozitív példákat is. Ilyen a Jurcsik Károly tervezte Budafoki Áruház (1970), mely bár a 20. század második felének beavatkozásaihoz hasonlóan, inkább szigetszerűen elkülönül[2], bézs színű téglaburkolatával és jellegzetes részleteivel egy magasabb minőségű modernista építészet magányos lenyomata. És ilyen a vele szemközti, 2016-ban Nívódíjjal jutalmazott Budafoki Szomszédok Piaca is, amely épp a Jurcsik-féle épületre utal vissza hasonló színű burkolatával és vékony, függőleges téglalamelláival.

Az elmúlt 1-2 évtizedben megindult a Kossuth Lajos utca és a Mária Terézia utca foghíjainak beépítése, leromlott állapotú vagy megváltozott funkcionális igényű épületeinek átalakítása. Néhány beavatkozás, mint a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet Kossuth Lajos utca 64. alatti központja vagy a Budafoki Könyvtár bővítése reményt keltő, azonban egyre több kevésbé igényes ház épül. A kitüntetett helyszín ellenére mintha az önkormányzat egyre kisebb elvárásokat támasztana a beruházók és az építészek felé.

A városközpont régóta fontos csomópontja a Kossuth Lajos és a Magdolna utcák találkozásában kialakuló teresedés. A köztér helyén sokáig rendezetlen körülmények fogadták az erre járókat, egy igénytelen fabódé is hosszú évekig állomásozott itt. A Magdolna utca torkolatának másik oldalán lévő Promontor kocsma épülete is elhagyatottan, egyre romló állapotban várta szerencséjét. Ez a szituáció kifejezetten zavaró volt, hiszen pont itt található a központ egyik legforgalmasabb megállója, ahol az összes Dél-Buda irányába továbbhaladó busz megáll. A csomópontnál emiatt nagyon sok ember megfordul, és még több ember látja – ha csak rövid időre is – valamely járat ablakából. A tér magára hagyott állapota tehát nemcsak a helyieknek volt zavaró, hanem mindenki más számára is lehangoló képet közvetített.

A helyzet először 2014-ben változott meg. Az itt álló, rossz állapotú épületeket elbontották, és a Kossuth Lajos utca 26-os szám alatt egy új közteret alakítottak ki. A Király-Salgó Borbála és Kontra Dániel vezette URBAN CONCEPT stúdiónak köszönhetően átlátható, sok növénnyel és virággal beültetett és több irányban is átjárást biztosító tér jött létre, a budafokiak nagy örömére. Bizonyos szempontból megkérdőjelezhető a döntés, hiszen a telken korábban épület állt; a meglévő beépítési struktúrát egyértelműen egy ahhoz illeszkedő saroképület foltozná be teljes értékűen. Azonban a térség megváltozott funkciója és drasztikusan megnőtt forgalma miatt a teresedés több pozitívummal jár. A viszonylag szűk Kossuth utca levegősebbé válik, az emberek számára pedig egy olyan tér jön létre, ahol sok interakció mehet végbe. Mivel közben a kocsma épülete is megújult – helyén kertvendéglő nyílt –, és a belső udvar ezzel együtt éttermi terasszá alakult, a Magdolna utca macskaköves torkolata egyébként is egyre inkább térként funkcionál.

Az új állapot tehát a használat szempontjából fejlődést jelentett, azonban a 24-es szám alatt álló épület hatalmas tűzfala továbbra is nyomasztóan tornyosult a virágágyások fölé. Az egykori községháza, melyben később szolgálati lakásokat alakítottak ki, hosszú ideje üresen állt. Ennek következtében állaga folyamatosan romlott, a környék beépítésére jellemző, emiatt különösen értékes belső udvarát gaz nőtte be.

Egy időben az önkormányzat a tűzfal lefestésében, díszítésében is gondolkodott, de ezt a félmegoldást szerencsére elvetették. Végül a korábban már nagy sikereket elérő, fővárosi TÉR_KÖZ pályázat teremtett lehetőséget a helyzet megoldására. A TÉR_KÖZ-zel már volt a kerületnek tapasztalata, hiszen ennek keretében épült 2015-ben az új budafoki piac. Az épület és az előtte kialakított tér beváltotta a hozzá fűzött reményeket, Budafok központja egy magas minőségű modern épülettel és a helyiek által hamar belakott köztérrel bővült.

Nem meglepő, hogy a volt községháza felújításával kapcsolatban az Önkormányzat ismét a piacot is tervező Avant-Garde Építész Stúdióhoz fordult. A Kossuth Lajos utca 24-es szám alatt végül 2021 tavaszán nyitotta meg kapuit a Magdolna Udvar. A helytörténeti gyűjteménynek, kortárs művészeti galériának, kávézónak és művészstúdióknak helyet adó új középület végre pontot tett a térség több éves átalakulására.

Kertész András vezető tervező elmondása szerint a képlet szinte magától értetődő volt: az utcafronti és az északi épületszárny megtartása, a később épült, a teret határoló keresztszárny bontása, valamint a belső udvar megnyitása. Az is egyértelműnek tűnt, hogy mivel a műemléki felújítások (az épület fővárosi védettség alatt áll) nagy mértékben megkötik a tervező kezét, új, markáns építészeti nyelv használata az újonnan kialakított főbejáratnál lehetséges. Az egyszerű képletből azonban nem feltétlenül következik magától értetődően minden további tervezői döntés, pedig a Magdolna Udvar esetében ezek az első látásra talán nem is egyértelmű építészeti gesztusok kulcsfontosságúak. Vegyük sorra ezeket!

A főbejárat széles kapuja – logikusan – a köztér felőli oldalra, tehát a tűzfal helyére került, és nem valamelyik épületbe, hanem a belső udvarra nyílik. Így a kert (legalábbis a nyitvatartás alatt) összekapcsolódik a térrel. A köztér szükséges átalakítását az eredeti tervezők végezték, és az eredmény – a kissé bumfordi, de az akadálymentesítés miatt elengedhetetlen rámpát leszámítva – harmonikusan kapcsolódik a korábbi állapothoz. A Magdolna utca felőli hátsó bejárat megmaradt eredeti helyén; rajta keresztül ugyanúgy megközelíthető a telek belseje, tehát az udvar átjárható köztérré alakult. A Kossuth utcával páthuzamos épületszárny tűzfalas kialakítása megmaradt, ami egyrészt utal a korábbi állapotra, másrészt, két aszimmetrikusan elhelyezett vékony nyílásával kortárs jelleget kölcsönöz a háznak. Ide került az intézmény logója és felirata is. Összességében a fehéren világító falfelület markáns, mégsem hivalkodó jellé válik az utca irányába.

Mind közül a legfontosabb döntés, amiért hosszasan kellett küzdeni a tervezőknek, mégis „észrevehetetlen", a Magdolna utca menti, rövid épületszárny megtartása. Ez a tömeg nemcsak az udvar intimitását növeli és arányait javítja, hanem megőrzi a Magdolna utca mai napig nagyrészt érintetlenül megmaradt, történeti utcaképét. A belső utcák és a főút menti telkek közötti szintkülönbség több olyan épületet is eredményezett, amelyek az utcák irányába egyszintesek vagy csak épphogy emelkednek az utca szintje fölé, míg a másik irányban magasabbak. Ez az épületszárny is ilyen módon viselkedik, ezért megőrzése különösen fontos. Az új funkció szerint kávézóként üzemelő épületrész lebontása vagy több szintessé bővítése hiba lett volna. A beavatkozás mértékének minimalizálása ritkán hálás építészeti feladat, nehéz vele villogni. Manapság azonban, amikor a szakma nagy része a hivalkodó jelhagyás bűvöletében él, örömteli gesztus.

A két utca menti épületszárny tartószerkezeti elemei megmaradtak, tömegük és formájuk pedig szinte semmiben nem változott. A belső elrendezésben is csak apró beavatkozások történtek, az alaprajzok racionalizálása és a kívánt funkciók követelményei miatt. A minimális, de ízléses átalakításokat Nagy András belsőépítész felügyelte.

A kapuzat egy kelet-nyugati irányú épületsáv, amely összeköti a főépületet a kávézóval. Három részből áll: az előbbihez kapcsolódó szélfogóból, az utóbbit meghosszabbító, két oldalán üvegezett helyiségből és a kettő közötti átjáróból. Az üvegezést a Magdolna utca és a tér irányába is a piacról visszaköszönő lamellák takarják, amik ezúttal nem téglaoszlopok, hanem előregyártott műkő elemek. Ugyanez a burkolat borítja az épületrész többi részét is. Az átjáró felett a műkővel megegyező színű fa gerendák sorakoznak, így olyan, mintha egy lugason vagy pergolán keresztül lépnénk be az udvarba. A festetlen rozsdamentes acél kapuk már sajnos kevésbé hívogatók; szerencsésebb lenne, ha nappal teljesen el lehetne őket tüntetni a bejáratból.

Az udvar kialakítása példaértékű. Torma Sarolta tájépítész egyszerű eszközökkel alakított ki szerethető, változatosan használható teret a nemrég még leginkább gyárudvarra emlékeztető térségből. A kert két fő részből áll: a központi, sík, részben térkövezett, részben füves területből és a hátsó bejárathoz felvezető tereplépcsőből. Előbbi nagyobb lélekszámú események (koncertek, előadások, fogadások) helyszíne, illetve a kávézó terasza. Utóbbi inkább a csendes nézelődés, félrevonulás tere, de alkalomadtán szabadtéri filmvetítésekre is tökéletes lehet. Ezen a részen többféle növény zöldell, köztük jó pár szőlőtőke, amelyek Budafok borászati és pezsgőkészítési hagyományaira utalnak. A légkondicionálók külső egységeinek fedetlen elhelyezése – bár a wc blokk mögé bújtatták őket – kissé zavaró, azonban nem valószínű, hogy ez az építészek döntései miatt alakult volna így.

A Magdolna Udvar építése egybeesett a koronavírus-járványhoz kötődően jelentkező építőanyag-áremelkedéssel, és az önkormányzatok bevételeinek csökkenésével, ami a kivitelezés folyamán bonyodalmakat szült. A TÉR_KÖZ pályázaton elnyert támogatás egyre kevesebbet ért, ami részletmegoldások leegyszerűsödésével és egyes építészeti megoldások elhagyásával járt. A kivitelezés minősége is sok helyen hagy kívánnivalót, ez utóbbira ráadásul a pandémia okozta körülmények nem jelenthetnek magyarázatot. A műkő elemek sérült élei, egyenetlen felhelyezésük, a kapuzat zöldtetőinek vagy épp a nyílászárók bélleteinek elhagyása, az előírt anyagok rosszabb minőségűekkel történő pótlása stb. sajnálatosak. Az udvar dekorációja és a kávézó berendezése is olyan utólagos adalékok, amelyek indokolatlanul elütnek a kert és az épületek stílusától. Továbbá a kávézó alatti, a tervezők által kiállítótérnek szánt, boltozott pince felújítása teljesen elmaradt. Érthető, hogy Kertész András is helyenként rossz szájízzel mesél a végeredményről. E fiaskók miatt ugyanis az épület elvesztette igazi különlegességét, hiányzik róla az igényes részletezettség, ami a piacot kiemelkedővé tette.

Mindezen negatívumokat nem elbagatellizálva azonban fontos azt is kiemelni, hogy a ház működik. Én magam átadása óta többször is meglátogattam. Csendesebb hétköznapokon és nagyobb rendezvények idején is jó érzés volt belépni a forgalmas térről közvetlenül megközelíthető, mégis védett udvarára, egy időre leülni a lépcsőkre és onnan követni a történéseket. A budafoki lakosok is láthatóan birtokukba vették: kávézója népszerű, a kerületi művelődési központ és a galéria által szervezett programok időről-időre pezsgő kulturális helyszínné változtatják.

Természetesen a jó működés nem kis részben a szervezőktől is függ, azonban az épületegyüttes a fentebb felsorolt tervezői döntések és építészeti gesztusok teszik belakhatóvá, élővé és ezáltal értékessé. Lehet, hogy nehezen észrevehetők vagy akár láthatatlanok, mégis többet érnek figyelemfelkeltő megoldásoknál és hangzatos koncepcióknál.

Winkler Márk

[1] Pálfy Sándor DLA: Budafok Történelmi Városközpontjának közelmúltja, jelene és jövője – Városépítészeti tanulmány, 2014.
[2] Ennek oka részben a beépítési terv folyamatos változása és a későbbi ütemek elmaradása. Lásd: Magyar Építőművészet, 1971/2, 24-27.