Téglaszövetbe rejtett minta – az Archikon terve a Mathias Corvinus Collegium gellérthegyi épületéhez

Az MCC tervpályázatán díjazott épületek közül mai cikkünkben az Archikon munkáját mutatjuk be, amelyet a bírálóbizottság megvételre ajánlott. A szakmai zsűri azért döntött a két nyertes pályázaton kívül további három megvásárlása mellett, mert mindegyik tartalmaz olyan elemet, amely szerepet játszhat az MCC tehetséggondozást szolgáló tereinek megfelelő elhelyezésében. A terv a közösségi és intim terek következetes elválasztásának, illetve jellegzetes téglaarchitektúrájának köszönhetően tűnik ki a pályaművek közül.

A TUDÁS FELLEGVÁRA

Genius loci

A Gellért-hegy geológiai adottságai és épített környezete magában hordozza azokat a meghatározó elemeket, amelyek segítségével létrehozható egy, a környezetébe illeszkedő épületegyüttes. Az egyik ilyen meghatározó elem maga a hegy egyik anyaga, a dolomit kőzet. Az egymásra rakódott rétegekre egy következő kerül, új minőségbe emelve a sziklát. A másik elem, ezzel összefüggésben, a Citadella monolitikus és ikonikus megjelenése. Esszenciálisan ez a két elem alkotja a koncepció alapját. Így egy történeti archetípus, az “erőd" vagy “fellegvár" képezi a koncepció alapját.

Topológia

A tervezési terület topológiai adottságai egyedi lehetőséget kínálnak az épületegyüttes elhelyezésére. A lejtős terep egyik oldalról megköveteli a gondos terepre illesztést, kiaknázva a szintkülönbségeket. Ez tovább erősíti a tervezett komplexum megjelenését, ugyanakkor izgalmas téri helyzeteket teremt. A koncepció szerves része, hogy az épületek egységben vannak a természetes környezetükkel, és mindezt az is maximalizálja, hogy minimális a csatlakozás a tereppel. A másik oldalról a tervezett kialakítás lehetőséget nyújt az exkluzív kilátás és a panoráma létrehozására. A magasabb szinteken rendre az intézmény reprezentatív funkciói kaptak helyet.

Feladat

Az MCC új központjának létrehozása egy olyan ambiciózus vállalkozás, amely alkotói oldalról is komplex és innovatív gondolkodást igényel. A tervező értelmezésében ezért szükségszerű olyan összművészeti és poszt-diszciplináris koncepció kialakítása, ahol helyet kapnak a hagyományos anyagok és építéstechnológia, a képző- és iparművészet, a design, a tájépítészet, valamint az építészet. Mindezek mellett szerephez jut a környezetpszichológia, a társadalomtudományok és az esztétika.

KÖRNYEZET ÉS KARAKTER

A tervezési helyszín a Gellért-hegyen található, amely kitüntetett pontja a fővárosnak, és zöld szigetként emelkedik a Duna fölé.  A lakó- és egyéb épületekkel, valamint növényzettel borított hegy kemény dolomitból áll, ezt az anyagot láthatjuk viszont az épületeket összefogó podeszten is. A szikla talapzat többféle formában is feltűnik, a terep erősen lejtős részein kibukkan a talajból, vizuálisan és gondolati síkon is összekapcsolja az épületeket a heggyel.

Ennek a talapzatnak fogja meg különböző pontjait a tervezett épületegyüttes. A tömegeiben tagolt együttes nemcsak a terepre illesztés szándékára és a „fellegvár" víziójára válaszol, hanem annak funkcionális felosztását is követi. A központi tér nyüzsgésétől eltávolodva, de mégis kiemelt helyen a kollégium, a telek legmagasabb részére és a központi térhez szervezve a közösségi terek, az együttes fókuszpontjában pedig a könyvtár áll.

SZAKRALITÁS ÉS EGYEDISÉG

A fény kiemelt szerepet játszik az terek és tömegek alakításában. Ezzel összefüggésben az árnyékok, a plasztikus anyaghasználat, a vízfelületek és a formák mind azt a célt szolgálják, hogy kiemeljék az épület különleges tulajdonságait. A tervező szemében ezáltal olyan dinamikus rendszer jön létre, amely képes együttműködni a napszakok és az évszakok változásával. Mindezek közösen hozzák létre a szakrális és profán terek különböző minőségeit. Az egyedi atmoszféra mint fenomén megtölti a külső és belső tereket.

A koncepció esszenciális része olyan elemek alkalmazása, amelyek egyedi karakterrel rendelkeznek. Ez különböző léptékekben és részletekben jelentkezik. Építészeti léptékben az egyedileg készült elem a tégla, eggyel kisebb léptékben az egyedi bútorok, majd a legkisebb léptékben az egyedi minták és motívumok. Ezek az elemek részben vagy teljes egészében adaptálhatók az MCC többi épületébe is.

HAGYOMÁNY ÉS IDENTITÁS

Építészeti hagyomány

A tervezett épületek építészeti megjelenését a hazai építészeti hagyomány alapozta meg. A kemény „szikla" talapzaton téglával burkolt házak emelkednek. Az építészet több korszakban is kereste, hogy miképpen tud „hazai" lenni. Erre tett kísérleteket a szecesszió is, amikor a homlokzatokat borító tégla architektúra mellett olyan ornamentikát használt, amely bátran merít a magyar népművészeti, sőt az ezidőben fellelt honfoglaláskori motívumkincsekből is. Számos nívós épületet találunk ebből a korszakból Budapest utcáit járva. A pályázó elgondolásában a tégla sokrétűsége, az anyaghoz köthető dekoratív alkalmazás ma is élő eszköze az építészetnek.

A homlokzatalkotáson túl olyan időtlen téri formákat keresett a tervező, amelyek kortárs környezetben is részévé válnak egy épületnek. Ilyen időtlen forma a középkori kolostorok kerengője vagy későbbi átirata, a reneszánsz paloták árkádos belső udvara, amilyen ma is látható Mátyás visegrádi rezidenciájának romjainál. A kerengő évszázadok óta szimbolizálja a materiális és szellemi közötti kapcsolatot, a kettő találkozási pontját.

Egy másik ikonikus térforma, amely újra és újra visszaköszön az építészetben, a fentről bevilágított, centrikus központi tér. Az ókori gyökerekre visszavezethető tértípus a profán építészet történetében talán legerősebben a klasszicizmus során jelenik meg újból. Hazánk egyik legnívósabb példája erre a Nemzeti Múzeum esszenciálisan klasszicista térsorának záró eleme, a Kupolaterem, mely magasztosságot, elemelkedettséget sugall.

Identitás

Minthogy a pályázat kitűzött céljainál kiemelten fontos szerepet kap a tervezett ház identitása és elhelyezkedése a mai magyar építészetben, igyekeztek ezt a célt tudatosan bevonni a tervezési folyamatba. A városi kontextusban nézve erőt, „várszerűséget" mutató épületegyüttes közelről szemlélve több olyan építészeti gesztussal gazdagodik, amely identitását definiálja.

Az építészeti formálás során olyan fent említett, az építészetben vissza-visszatérő anyaghasználatot, térformálást vagy homlokzatképző elemeket írt újra a pályázó, amelyek erősen kötődnek a hazai építészethez. Ezek az építészeti idézetek külön-külön is hangsúlyozzák az épületegységek karakterét, de egyben keretezik is az együttest.

A történeti korszakokat felidéző részletek az épületek kiemelten fontos területein sűrűsödnek. Az ívekkel hangsúlyozott főbejárat után az Agora térbe lépünk, amely kiemelt szerepet tölt be az intézmény működésében, így középpontjában az épület minden szintjén átható, iparművészeti alkotással kiemelt tér emelkedik fölénk. Ugyan a főhomlokzat a központi campus térre szervezett, de az Agorán áthaladva egy zárt, árkádos udvarba jutunk, amelyet már csak az intézményhez kapcsolódó személyek használnak.  A könyvtár bír a legindividuálisabb karakterrel az együttesen belül. A klasszicista módon zárt és kompakt tömeg belül feloldódik. A könyvtár egy olyan elmélyülést elősegítő kerengőt rejt, amelynek zöld kertjét boltíves szerkesztésű árkád öleli körbe.

KULTURÁLIS KÖZPONT ÉS NYITOTT CAMPUS

Központ

Az MCC új központja nemcsak fizikai értelemben kell, hogy középpontot teremtsen, hanem szellemi értelemben is. Ezért egyszerre kell ikonikusnak és felismerhetőnek lennie, valamint egyszerre nyitottnak és elérhetőnek. Budapest, és tágabb értelemben a környező országok kulturális és szellemi életének egy új csomópontja. A tudástranszfer különböző szintjeinek és minőségeinek teret adó koncepció segítheti ezt a folyamatot. A mindennapi élet és a használat praktikus szempontjai mellett a különböző términőségek helyet adnak a tudás átadásnak. A profán és szakrális terek elegye inspiráló környezetként támogatja az oktatást és tanulást, ahol minden közösség és egyén megtalálja a számára megfelelő szituációt, legyen az kültéren, beltéren, elmélyedt, csoportos vagy spontán.

Nyitottság

Mivel fontos elem a nyitottság, ezért az együttes földszinten elérhető funkciók mind közösségi terek. Ezeket kapcsolja össze a Campustér, amely egy reprezentatív közösségi tér, egyedi burkolati motívummal. Ezen a szinten kapna helyet a Könyvtár, közvetlen kapcsolattal a térrel az Agora, a Könyvesbolt és a Kávézó, valamint a Konferencia terem és az Étterem, amelyek a zártabb belső udvarhoz kapcsolódnak. A nyitottság különböző szintjei jelennek meg, ahogy egyre beljebb jutunk az együttesben, ezzel egyidőben növekszik az intimitás szintje is. Ez a rétegződés a tervező elképzeléseiben azért szükséges, mert eltérő időben és különböző dinamikával érkeznek a látogatók, a dolgozók és az itt lakók.

GENERÁCIÓK ÉS KÖZÖSSÉG

A tervezési folyamat során olyan épületben gondolkodtak, amely sokoldalúan használható tereket nyújt egy közösség számára. Az MCC közössége több körben is értelmezhető, legszűkebben véve az itt élő ösztöndíjas hallgatókról beszélhetünk. Legfontosabb életterük a kollégiumi épületszárny, amely több irányba is kibővül a tervezett épületkomplexumon belül. Közvetlen összeköttetésben áll az oktatási- és könyvtár funkciókkal, valamint gyorsan elérhető a széleskörű sportolási lehetőséget kínáló sportközpont is.

A kollégisták és a „külsős" hallgatók közös találkozási pontja a nagyméretű, dupla belmagasságú konyha és közösségi tér. Élénk diákéletet vizionál itt a pályázó, ahol egyszerre sokan lehetnek vizuális kontaktban: a konyhában ténykedők, a közösségi térben együtt tanulók és az éppen sportpályát használók.

Ugyanakkor a diákok mellett az oktatók és vendégoktatók is aktív résztvevői az intézményi közösségnek. A belső térben található találkozási pontok mellett, mint a könyvtár vagy az Agora, különböző minőségű belső udvarok is létrejönnek. Az Agorához kapcsolódó udvar szabadtéri kiterjeszkedést biztosít a Konferencia teremnek és az Étteremnek is.

A bírálóbizottság összességében pozitívan nyilatkozott az épületről:

„Pályázó egy kedvező sémát választott az igen összetett és nagyléptékű feladat megoldására. A legnagyobb alapterületet igénylő kollégiumi területet egy >toronyba< helyezve lehetősége nyílt a terület szellős, kis intenzitású beépítésére, az egyes oktatási és egyéb funkciók szétválasztására, illetve logikus felfűzésére. Ezt a helyzetet kihasználva a pályázó egy igen jó és értékelhető térsort hozott létre a publikus főbejárattól indulva az intimitás felé. A közösségi terek érdekesek, a belső térformálás sok helyen igen izgalmas." Mivel a tervben sok pozitívumot talált, a bírálóbizottság megvételre javasolta azt.