Tanulni a Balkántól!
Az európai viszonyokhoz mérve elképzelhetetlenül gyors és erőteljes városnövekedés leírására Kai Vöckler berlini városkutató bevezette a turbó-urbanizmus fogalmát. A Balkán jellemző urbanisztikai trendjei - német szemmel. Károlyi Zsuzsanna beszámolója egy bázeli kiállításról.
Kaotikus városnövekedés Délkelet-Európában
A Balkán évszázadok alatt fogalommá vált Európában. Földrajzi és történelmi értelemben negatív előítéletek sora, a balkanizálódás fogalma azonban ambivalens töltetű. Egyrészt nagyfokú szabálynélküliséget jelent, másrészt viszont improvizáló készséget is. Kai Vöckler berlini városkutató annak járt utána, hogyan mutatkoznak meg ezek a klisék a volt jugoszláv államokban és Albániában. Szubjektív válogatást készített a krízis által szétzilált régió történeti és kortárs építészetéből. Nem csupán épületek, tervek bemutatására szorítkozott, hanem célja volt a háttérben meghúzódó interdiszciplináris összefonódások feltárása is. A gyenge állami intézmények és a függés a külföldön élő diaszpóra pénzétől az építészet és a városfejlődés sajátos formáját kelti életre.
2005-ben a grazi műszaki egyetemen konferenciát rendeztek Kelet-Európa városainak fejlődéséről. Kai Vöckler itt találkozott egy koszovói albán diákkal, aki Grazban tanult építészet. A fiú fotókat mutatott szülővárosa, Prishtina építészetéről. Az impresszív épületek és építészeti megoldások arra indították Vöcklert, hogy tanulmányútra induljon, megismerje a Nyugat-Balkán építészetét és feltárja a szabályozatlan építési tevékenység mögötti gazdasági és intézményi feltételrendszert. Eredményeiről egy látványos kiállítás(1) és egy nemrég megjelent könyv(2) tudósít.
Horvátország, Szlovénia, Szerbia, Montenegro, Bosznia-Hercegovina, Macedónia, Koszovó és Albánia egy olyan nagy múltú terület része, amely határos Olaszországgal és Ausztriával, Magyarországgal, Romániával, Bulgáriával és Görögországgal. A központok és fővárosok Zágráb, Ljubljana, Belgrád, Szarajevó, Skopje, Prishtina és Tirana.
Az építészeti változás komplex témáját a kiállítás egy történeti és egy kortárs részben taglalta. A múltat a II. világháború utáni avantgárd modern építészek épületein és városépítészeti vízióin keresztül mutatta be Vöckler. A visszatekintés Jozé Plečnik klasszikus ljubljanai nemzeti és egyetemi könyvtárával kezdődött (1940). Tartósabbnak mutatkozott Le Corbusier hatása, akinek párizsi irodájában a II. világháború előtt számos későbbi jugoszláv építész dolgozott. Így köszön vissza a marseille-i Unité d’Habitation (1952) Juraj Neidhardts szarajevói apartman házán (1968). A CIAM doktrínái is érezhetők a Citroën-lakópark mintájára tervezett és részben megépített Új-Belgrád (1947) és Új-Zágráb építészetén.
1991 után az európai viszonyokhoz mérve elképzelhetetlenül gyors és erőteljes városnövekedés leírására Vöckler bevezette a turbó-urbanizmus fogalmát. Az új kisállam, Montenegró, Koszovó fővárosa, Prishtina vagy az albán főváros, Tirana példáin keresztül grafikonok, fotók és tervek segítségével dokumentálja ezt a jelenséget. Vöckler rámutat arra, hogyan terjeszkedik a lakosság a törvényes korlátozások hiányában. Minden lehetséges helyet beépítenek, és olyan nagy épületeket húznak fel, amekkorát csak bírnak. Nincsenek tekintettel sem a szomszédra, sem a közösségre. A városi épületeket két, három vagy akár négy emelettel is megtoldják. A régire ránövő és gyors iramban növekvő épülettoldásokat találóan „mushroom building”-nek nevezi.
Építészekre semmi szükség
Az építőanyag-kereskedésben megvásárolják az építőanyagot és a nyugati televíziós sorozatok formakincséből merítve építenek. „Telenovella-építészetnek” hívják ezt a stilisztikai konglomerátumot, amellyel a világ bármely pontján találkozhatunk. A háború utáni Balkán másik tipikus válságszimptómáját Vöckler a nemzetközi ingatlanfejlesztők városközpontokra mért „támadásában” látja. Itt ugyanaz az ignorancia jut érvényre, mint a családi házaknál, csak nagyobb léptékben. Ezzel a Nyugatra irányítja a figyelmet, mert a közösségi terek privatizálása és kommercializálása nemcsak egy-egy balkáni országban felbukkanó jelenség.
Archis Interventions
A kritikus építészek és tervezők a maguk megsegítésére összefogtak. A prishtinai Archis Foundation nonprofit ágaként működő Archis Interventions a tervezés és a piacgazdaság metszéspontjainál akar közbeavatkozni. Ez egy olyan kísérleti szellemi műhely, amely feladatát tervezési és cselekvési koncepciók készítésében határozta meg. Világszerte megrendezett rendezvényeik taktikai beavatkozásokon, proaktív kritikai kísérleteken és improvizációkon keresztül a közösségi térre irányulnak. Emellett párbeszédet kezdeményeznek a lakossággal, mert ebben látják a megtört polgári bizalom helyreállításának lehetőségét. Az Archis Foundation egyébként még két másik részleget is magába foglal: az Archis Publishers-t és az Archis Tools-t.
Az Archis Publishers – a Volume magazin kiadásának sokéves tapasztalatával a háta mögött – kiadói tevékenységének kiszélesítésére törekszik. Az Archis magazin és elődei hetvenöt éven át az építészet tényeit közvetítették az olvasók felé. Kezdetben specifikus világszemlélet és kötelezettségvállalás (katolikus tradicionalizmus) jellemezte, majd a mindenkit megillető és a designban is kifejezésre jutó esélyegyenlőségért szálltak síkra. Végül az építészetet és az építészeket érintő témák kutatásába fogtak. Kísérletet tesznek arra, hogy felvázolják a szakképzett tervezők lelkiismeretes munkája eredményeként vagy éppen ennek hiányában kibontakozó világunkat formáló erőket. Mindeközben a folyóirat is folyamatosan átalakult. Már nemcsak az épített környezet új eseményeiről, az új technológiákról, a tervezőkről számoltak be. A mit, hogyan és ki kérdések helyett az Archis az építészet alapvető kérdését, a miértet feszegeti.
A Balkán építészei nyugati kollégáikkal ellentétben nem igazodhatnak egy lineáris és koherens építészeti hagyományhoz. Különösen a modernizmushoz fűződő viszony tört meg több ízben is. Legutóbb a 90-es években, amikor az újonnan megalakult államok a modernizmust mint „jugoszláv és szocialista maradványt” bélyegezték meg. Annál biztatóbb, hogy az építészek egy fiatalabb generációja újra párbeszédet kezdeményez a történelmivel és az európai külfölddel is.
(1) A kiállítás a bécsi Architekturzentrummal együttműködésben a S AM- Schweizerisches Architekturmuseum-ban volt látható 2008. október 4 – december 28. között. A kiállításhoz készült katalógus: S AM No.06 – Balkanology, Schweizerisches Architekturmuseum, Basel, 2008
(2) Vöckler,Kai: Prishtina is everywhere: Turbo-Urbanismus als Resultat einer Krise; Berlin: Parthas, 2008
