Szépkorúak Háza nyolc emeleten — a lebontott Király utca 40. helyén?
Sajtótájékoztatót tartott az ÓVÁS! egyesület, ahol felhívta a Közép-magyarországi Regionális közigazgatási Hivatal és a KÖH vezetőinek figyelmét arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság előtt kezdeményezzenek rendkívüli perorvoslatot a tényeknek ellentmondó ítélettel szemben.
Sajtótájékoztatót tartott az ÓVÁS! egyesület a hányatott sorsú Király utca 40. számú ház perével kapcsolatban, melyen számos érvet felsorakoztattak a 2007. januári jogerős bírósági ítélet bizonyos megállapításai ellen.
2007. január 4-én a Fővárosi Bíróság jogerős ítéletet hozott a Király utca 40. bontási engedélye körül kialakult perben. A pert a Terézvárosi Vagyonkezelő Rt. indította a Közép-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal ellen.
A bírósági ítéletnek ellentmondó tények felsorakoztatása közben megismertük a kerületi önkormányzat örömujjongó sajtólevelét is, miszerint a bontás végre elkezdődhet, minden helyi lakos örömére, különösen az idősek szerepét kiemelve a levélben, hiszen Szépkorúak Háza épülhet a háromemeletes ház helyén.
Az egyesület tagjai nem győzték hangos mosolyukat visszafogni a hír hallatán, majd felhívták figyelmünket arra, hogy a bizonyára kitűnő befektetés öröme pár ponton sántít. Ha ugyanis az önkormányzati tulajdonban lévő épületet mégis lebontják – ahogyan a friss bírósági ítélet végeredményben szabad utat ad a bontás folytatásához –, a tulajdonos nem építhetné fel azt a nyolcemeletes, 99 lakásos épületet, amire szerződést kötött az Autóker holdinggal (itt még nincsen szó Szépkorúak Házáról). A kerületi szabályozási rendeletben ugyanis kimondták, hogy a környezőkhöz igazodva, csak azonos léptékű épületet húzhatnak fel a régi helyére.
A tiltakozók szerint kizárólag kényszerítő jogi eszközök állíthatják meg a jogtalannak ítélt önkormányzati döntések végrehajtását, ezért a perorvoslat lehetőségére hívják fel a figyelmet. Az ÓVÁS! a sajtó segítségét kérte abban, hogy üzenetét minél szélesebb körben eljuttathassa a lakossághoz a Király utca 40. bontásának ügyében, s felhívta a Közép-magyarországi Regionális közigazgatási Hivatal és a KÖH vezetőit arra, hogy éljenek a polgári perrendtartásban biztosított jogukkal, és a Legfelsőbb Bíróság előtt kezdeményezzenek rendkívüli perorvoslatot a tényeknek ellentmondó ítélettel szemben.
A friss bírósági ítélet több ponton sántít az egyesület érvelése alapján, s a bontás indokai így nem állnak meg.
A Fővárosi Bíróság jogerős ítéletében három pontot emelt ki, amelyek alapján, hatályon kívül helyezte a KÖH első- és másodfokú szakhatósági határozatait:
- A Bíróság szerint a KÖH egyrészt nem vette figyelembe a Király utca 40. romos állapotát és annak folyamatos romlását és az ennek következtében fenyegető veszélyhelyzetet.
- Másrészt ”a KÖH nem vizsgálta, hogy a műemléki környezettel kapcsolatos előírások érvényesíthetőek-e kizárólag a homlokzat teljes vagy részleges megtartásával és az új épületre vonatkozó előírások tételévei” .
- Harmadrészt, a KÖH ”nem adta indokát annak sem, hogy noha 2001-ben, az érintett területre vonatkozó KSZT elfogadásakor az abban foglaltakra észrevételt nem tett, a jelen ügyben a bontási engedély kiadásához mégsem járult hozzá. A szakhatósági állásfoglalásból nem derült ki, mi az oka annak, hogy a szakhatóság álláspontja e kérdésben éppen a korábbi ellenkezőjére változott meg”.
”Az érvelés harmadik pontja azt mutatja, hogy a bíróság úgy fogadta el a Terézvárosi Vagyonkezelő érvelését, hogy elmulasztotta megvizsgálni azt, hogy valójában mi is szerepel a kerületi szabályozási tervben. A Fővárosi Bíróság ítéletének számos, a Király utca 40. alatti épülettel kapcsolatos további megállapítása is megalapozatlan”- mutatott rá az ítéletben leírt problematikus részekre Perczel Anna a tájékoztatón, majd tovább adta a szót Molnár Péternek, az ÓVÁS! vezetőjének.
Az épület bontásával kapcsolatban egyetlen érvet hangsúlyoz több eseben is az ítélet, vagyis az életveszélyességet. Az épület állapotáról ellentmondásos szakértői vélemények születtek - bár az ítélet szerint a ház 65%-ban már leomlott, s ez szemmel láthatóan nem igaz -, egyes vélemények szerint nincs életveszélyes állapotban, míg más vélemények szerint bontásra ítélhető, hiszen veszélyes az ott lakók számára is.
A Budapest Terézváros Önkormányzatának a VI. kerület Király utca - Káldy Gyula utca - Paulay Ede utca - Nagymező utca által határolt terület kerületi szabályozási tervéről szóló (36/2001 (X. 12.) önkormányzati rendelet (KSZT) szerint a Király utca 40. nem volt bontásra jelölve.
A KSZT mindig két egymást kiegészítő részből áll, szabályozási tervből és szabályozási előírásokból.
”A fent jelzett KSZT-hez tartozó Szabályozási Terven a Király utca 40.-t 2001-ben egyértelműen megmaradó épületnek jelölték. A szabályozási előírások 14.§ (2) d) pontja, ahol az előírt bontások helyén, vagy az üres telkeken építhető összes épület építménymagasságát szabályozták, ezt az épületet nem szerepelteti. Ebből az következik, hogy a KÖH nem járt el következetlenül, vagyis nem igaz, hogy ”a hozzájárulás megtagadása nem tekinthető konzekvensnek” és ”nem alakított ki eltérő álláspontot a KSZT elfogadásának időpontjához képest”, hiszen 2001-ben a KSZT elfogadásakor semmi jel nem utalt arra, hogy ezt az épületet bárki el akarná bontani”- jegyezte meg Molnár Péter.
Amennyiben bontásra lett volna jelölve az épület a 2001-es KSZT-ben, és a KÖH ezt akkor nem kifogásolta volna, az azóta született új műemléki törvény és miniszteri rendeletek új helyzetet teremtettek. (2002-ben ez a városrész a világörökségi területként védett Andrássy út védőzónája lett, 2004-ben a terület Műemléki Jelentőségű Területként is védett lett.) A megváltozott helyzetben a KÖH-nek jogában áll változtatni egy régebbi döntésén. Joga van ahhoz is, hogy újabb kutatások, vagy állampolgári kezdeményezések alapján bármikor műemléknek nyilvánítson olyan épületeket, vagy akár egész városrészeket is, tehát védjen, amelyek azelőtt nem voltak védettek.
Az ÓVÁS! mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság előtt rendkívüli perorvoslatra buzdítja a KÖH és a Közép-magyarországi Regionális közigazgatási Hivatal vezetőit a tényeknek ellentmondó ítélettel szemben.
szöveg és fotók Abonyi Anita
