Közélet, hírek

Százharminc éve született Lajta Béla

2003.01.29. 12:16

A modern magyar építészet úttörője


Százharminc éve, 1873. január 23-án született Budapesten Lajta Béla, a modern magyar építészet úttörője. Budapesti műegyetemi tanulmányok után elnyerte a Hauszmann-díjat, s egy ideig Hauszmann Alajos irodájában dolgozott, majd hosszú nyugat-európai tanulmányutat tett, másfél évet töltött Olaszországban, főleg Rómában. Itt festészettel és szobrászattal is foglalkozott. Ezután Berlinben Alfred Messel német építésznél, majd R. N. Shaw londoni irodájában dolgozott. 1901-ben hazatért Budapestre, első műve a Bárd zeneműbolt berendezése volt a Kossuth Lajos utcában, majd a mai Honvéd térre tervezett zsinagóga pályázatán I. díjat nyert egy hatszögű alaprajzon tervezett centrális templommal. Korai művein az angol, svéd, belga építészet hatása is érzékelhető.

Első megvalósult alkotása, a Völgy utcai villa a finn Saarinnen, valamint Lechner Ödön népi-nemzeti elemekre támaszkodó stílusának hatását tükrözi. Lechnerrel együtt tervezték a Miskolc melletti Szirmán épült kastélyt (ez a II. világháborúban elpusztult), valamint a pozsonyi postaigazgatóság épületének első díjas pályaművét. A nemzeti ornamentikára Huszka József motívumgyűjteménye hívta fel a figyelmét, majd erdélyi és felvidéki útjain tanulmányozta azokat. E díszítések mértéktartó módon későbbi, modern épületein is megjelentek: a Mexikói úti Vakok Intézetén, a Népszínház utca 19. szám alatti bérházon, a Malonyai-villán, az Amerikai úti Szeretetházon. Ez utóbbi szecessziós vonásokat is mutat.



Egyházi alkotásain, pl. a Kerepesi úti (rákosi) zsidó temető főkapuján és szertartásházán, valamint a Schmidl-sírbolton keleti motívumokat is alkalmazott. 1902-ben Tóth István és Telcs Ede szobrászokkal második díjat nyert a Kossuth-mauzóleum tervpályázatán. Európai kortársaival egy időben, az elsők között jutott el a szecessziós népies stílustól a funkcionalizmus elvéhez. 1910-től mind jobban eltávolodott a lechneri formanyelvtől és modernebb megoldásokat keresett.

Fő művei: a Szervita téri Rózsavölgyi üzletház, az Erzsébetvárosi Bank (ma Gázművek) szék- és bérháza a Rákóczi út 18. alatt, a Vas utcai iskola, a Cházár András utcai Radnóti gimnázium. A Rózsavölgyi-házon a vízszintes és függőleges elemek egyensúlyát teremtette meg, a hátrahúzott felső emelet, a lábakra állítás, a belső tartalom megmutatása - a funkcionalitás - itt jelentkezik először Magyarországon. A nagy sima felületek mentén található keskeny pirogránit díszítősáv finom és szerény megjelenése ma is újszerűen hat. A homlokzat felfogása, a belső alaprajz jó oszthatósága ezt a házat Lajta fő művévé teszi.


 


1912-ben részt vett az akkori Nemzeti Színház-pályázaton. Legjelentősebb szakirodalmi munkája A modern magyar építőművészet alkotói című könyve, amely 1911-ben Bécsben jelent meg, németül. 1919-ben felajánlották neki a műegyetem egyik építészeti katedráját, betegsége miatt azonban nem vállalhatta el a feladatot. 1920. október 12-én halt meg Bécsben.

Valamennyi épülete az észszerűen elosztott tömegek, világos rajzolatú tartók és támaszok s a bontatlan homlokzati síkok harmonikus együttese. Műveit az anyag- és szerkezetszerűségre, a funkciók jó megoldására irányuló törekvés, a formálásban nagyvonalú egyszerűség jellemzi. Újításai - a mázas tégla, a pirogránit alkalmazása díszítőanyagként, vagy az épület lábakra állítása, az egyszerű, vízszintes tagolás - ma is modernül hatnak. Korszerűsége sajátosan magyar, a stilizált díszítményeket azonban mindig alárendelte az építészeti formáknak. A modernség és a népi-nemzeti ornamentika összehangolásának ő volt az első képviselője. (MTI)