Sándy Gyula emlékkiállítás és könyvbemutató
2006. március 14-én 18 órakor a HAP Galériában (Margit körút 24.)
 |
A kiállítást megnyitja Konok Tamás festőművész, az építész unokája.
A ”Sándy Gyula: Hogyan lettem és hogyan voltam én templomépítő, -tervező és művezető építész?” című könyvet bemutatja Bibó István művészettörténész.
A kiállítás megtekinthető 2006. április 21-ig.
Helyszín: HAP Galéria, Budapest, II., Margit körút 24., földszint.
Nyitva tartás: hétfő - péntek 14-19 óra között
Telefon: (+36 1) 212-5992
Fax: (+36 1) 212-4926
E-mail: hapgaleria/kukac/hap.hu
Sándy Gyula Eperjesen született 1868-ben. A kultúra és az evangélikus egyház iránti szenvedélyes és felelős szeretet a család több tagját, így Sándy Gyulát is jellemezte. Tanulmányait Budapesten végezte, a József Műegyetemen szerzett építész oklevelet, többek között Komor Marcell, Jakab Dezső, Hegedűs Ármin, Jámbor Lajos évfolyamtársaként. Mesterei, Schnédár János, Steindl Imre, Pecz Samu hamar felfigyeltek a szorgalmas, igyekvő hallgatóra. A műemlékvédelem hőskorában, a virágzó historizmus idején nem csoda, hogy a középkori építészet elszánt híve, Steindl mellé szegődött, s kőfaragóterveivel már hallgató korában részt vett az Országház építésében. Pályakezdő építészként professzora, Pecz Samu irodájában dolgozott, nem csak szerkesztőként, de statikusként, művezetőként, szellemi társként is. Szenvedélyesen fényképezett, első gépét maga építette. Az utazásai során felkeresett épületeket, műemlékeket és érdekességeket, a maga tervezte házakat, templomokat építés közben is dokumentálta. 1889-1899 között műegyetemi tanársegéd volt Pecz Samu Középítéstani Tanszékén. 1899-1914 között a Felső Építőipariskola tanára, majd 1914-től 1939-ig, nyugállományba vonulásáig a Műegyetem II. Épületszerkezettan Tanszékének nyilvános rendes tanára volt.
Fiatal építészként számos nemzetközi és hazai pályázaton vett részt – esetenként barátjával, Föerk Ernővel közösen -, és díjakat nyert. Néhány műemlékfelújítási feladat után rengeteget tervezett: iskolát, kórházat, postát, kultúrpalotát, raktár- és műhelyépületet, borpincét, bérházat, köztéri szobrok és síremlékek építészeti terveit. Egyik ifjúkori vágya – várat, kastélyt tervezni – nemcsak a daruvári kastély esetében teljesült, hanem vissza-visszaköszön középületein is. Másikra pedig – templomot építeni – több tucat lehetősége adódott. Templomainak sikere talán a magyar építészeti hagyományban gyökerező, mégis letisztult formák és a korszerű mérnöki szerkezetek összhangjában és Sándy egyházához való hűségében rejlik. Sándy számos társadalmi, szakmai és egyházi tisztséget töltött be. Minden fórumot felhasznált arra, hogy egy-egy budapesti épület vagy városrész sajnálatos hibáját orvosolni lehessen. Sokat publikált, részt vett az első hivatalos építési szabályzat létrehozásában is.
 |
 |
Amerikában élő lánya számára kezdte legépelni emlékiratait. Aprólékos részletességgel írt családtagjairól, mestereiről, a Pecznél töltött évekről, kora Budapestjének városrendezési kérdéseiről, utazásairól, pályázatairól, első megvalósult terveiről.
”Építkezéseim legnagyobb részénél oly feladatok elé lettem állítva, melyek megvalósításakor csak nagyon szerény és korlátolt anyagi eszközök állottak rendelkezésemre, de ezek a feladatok ösztönöztek arra, hogy a szolidaritás és építészeti tisztesség szem előtt tartása mellett tanulmány tárgyává tegyek minden újabb építési anyagot és szerkezetet, és magam is törekedjek, új különleges építési szerkezeti megoldásokra, melyekkel elérem a kitűzött célt és műveim amellett, hogy beosztás és szerkezeti szempontból megállják a helyüket, kiválnak előállítási költségeik csekély voltával. Épületeimnél a tégla- és kőarchitektúrát alkalmaztam előszeretettel, a magyarországi műemlékeken tanulmányozott motívumok felhasználásával és tovább fejlesztésével.” (részlet a könyvből)
