Rudolf Schönwald grafikai kiállításához - (Gyár)Kép Csarnok
A Bécsben élő osztrák grafikus elhagyatott, lebontás előtt álló ipai építményeket rajzol, amelyek talán a lepusztuló ipartelepek utolsó ”tanúi”. A kiállítás 2008. április 6-ig látogatható a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal - Örökség Galériájában.
A Bécsben élő osztrák grafikus elhagyatott, lebontás előtt álló ipai építményeket rajzol, amelyek talán a lepusztuló ipartelepek utolsó ”tanúi”. A kiállítás 2008. április 6-ig látogatható a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal - Örökség Galériájában.
A rajzok 1985 és 2004 között készültek.
A kiállítást tervezte: Dévényi Tamás építész.
Rudolf Schönwald festő, grafikus munkásságához
(részlet a megnyitóbeszédből)
1976-93-ig az Aacheni Műszaki Főiskolán tanított építészeknek és művészetpedagógusoknak rajzot. Az ipari épületekre, a gyártelepekre, ezek érdekes tömegére, szépségére egy barátja hívta fel figyelmét, majd ő a diákjainak is megmutatta az Aachen közelében levő iparvidéket és az ott rejlő „lehetőségeket”. Mint a képszerkesztés professzora a bányák, cementművek stb. egy-egy részletének megrajzolása megörökítése valóban tág lehetőséget nyújtott ennek a témakörnek a gyakorlatban való megmutatásra.
Saját bevallása szerint egy-két nagyon jól rajzoló diákja miatt is kezdett el az ipartelepek rajzolásával foglalkozni és sok, később eltépett rajz készült az itt látható közel 100 grafika előtt.
Egyre szenvedélyesebben mélyedt el a bontásra ítélt, összedőlt gyárak megörökítésében, és minden alkalmat megragadott, hogy megszerezze azokat az engedélyeket, amellyel egy-egy gyár megörökíthető volt. Így került sokszor a véletlen segítségével a volt kelet-németországi nagy gyárvárosok területére (pl. Eisenhüttenstadt) s éppen ennek a gyárnak az igazgatója révén jutott a dunaújvárosi vasmű igazgatójához, aki végül is engedélyezte, hogy ott is rajzoljon. (Korábban ugyanis nem tudott a Vasműbe bejutni.)
A budapesti Gázgyár épületeinek megörökítése után tervezi még Tatabányán is egy-két rajz elkészítését. Ehhez az előkészület, a hely kiválasztása stb. már megtörtént.
A gyártelepek grafikák formájában történő megörökítése, még ha személyes érzelmek meg is jelennek a fekete-fehér rajzokon, egy eltűnőben levő korszak figyelemre méltó dokumentumai.
A művész sokoldalúságát a tárlókban látható kézzel színezett linóleum metszetek és a Pincegalériában kiállított fametszetek is bizonyítják. Számos színpadképet, kosztümtervet készített. Nagyon foglalkoztatta az Übü király című abszurd dráma, amelyet Alfred Jarry (1873-1907) 1896-ban írt. Ehhez, valamint a Mahagonny város tündöklése és bukása és más Brecht darabokhoz készített díszlettervet, de közreműködője volt más, néhány szokatlan színházi előadásnak is.
Képregény rajzolóként is évekig működött, rajzaihoz felesége írta a szövegeket.
Munkásságát számos díjjal ismerte el a szakma, művei egyéni és csoportos kiállításokon voltak megtekinthetők és néhány kiemelkedő alkotása olyan híres gyűjteményben találhatók meg mint pl. Salzburgban a Rupertinumban, vagy a bécsi Albertinában, stb.
A kiállításhoz az Osztrák Kulturális Fórum támogatásával készült egy katalógus, amelyben Erick Hackl tanulmányának magyar fordítása mellett néhány jellemző rajz is látható.
Jelen kiállítással az ipari épületek mostoha sorsára is fel kívánjuk hívni a figyelmet, mert számos nem üzemelő épület talán még hasznosítható lenne.
A Bécsben élő osztrák grafikus elhagyatott, lebontás előtt álló ipai építményeket rajzol, amelyek talán a lepusztuló ipartelepek utolsó ”tanúi”.
Mezős Tamás
