Közélet, hírek

Pritzker-díjas építész 2009-ben Peter Zumthor

2009.04.13. 21:25

”Ami engem illet, szeretem elképzelni, hogy házakat tervezek és építek, és mint tervező az építés befejeztével kivonulok belőlük, és olyan épületet hagyok magam után, mely önmaga, mely mint a dolgok világának része a lakást szolgálja, és megél személyes retorikám nélkül.”
A svájci Peter Zumthor nyerte el az építészeti Nobel-díjként számon tartott Pritzker-díjat.

A svájci Peter Zumthor nyerte el az építészeti Nobel-díjként számon tartott Pritzker-díjat. A 65 éves építész május 29-án Buenos Airesben veszi át a Hyatt Foundation által szponzorált, magas összegű kitüntetést.

Zumthor az elmúlt húsz év alatt végzett építészeti munkájának elismeréseként fogadta a díjról szóló értesítést. Thomas J. Pritzker, a Los Angeles-i Hyatt Foundation elnöke közleményében rámutatott: „határozott és kompromisszumok nélküli” munkája elismeréséül esett a választás a svájci építészre. „Peter Zumthor valamennyi építményében jelen van a kortalanság” – szól a közlemény. „Ritka tehetsége van a világos, szabatos elgondolás és a valóban költői dimenzió elegyítésére, ami mindig új ihlettel tölti meg műveit”.

Peter Zumthor számos munkája Svájcban található, de épített Németországban, Ausztriában, Hollandiában, Nagy-Britanniában, Norvégiában, Spanyolországban, Finnországban és az Egyesült Államokban is. Leghíresebb művei között szerepel a sokak által főműnek tartott svájci Valsi Termálfürdő, valamint Köln közelében egy kápolna és a kölni érsekség műkincsgyűjteményének helyet adó Kolumba Múzeum. Ausztriában ő tervezte a bregenzi Kunsthaust, amely kívülről úgy néz ki, mint egy lámpa – áll a sajtóközleményben.

forrás: Pritzker Prize


Rövid idézet Peter Zumthortól

„Nap mint nap találkozom olyan épületekkel, melyeket pazarlón, különleges formákra törekedve építettek, és elkedvetlenedek. Bár az építész, aki a dolgot elkövette, nincs jelen, mégis megállás nélkül locsog hozzám az épület minden részletéből, és mindig csak ugyanazt hajtogatja, ami nekem már az első percekben érdektelen. A jó építészetnek az embert föl kell emelnie, hogy átélhesse és lakhassa, és nem pedig lyukat beszélnie a hasába.
Gyakran eltöprengek azon, hogy vajon miért olyan ritkán próbálunk szerencsét a kézenfekvő, a szemünk előtt lévő dolgokkal? Miért olyan kevés bizalommal találkozunk az építészetet alkotó ősrégi dolgok iránt az újabb építészetben: az anyag, a szerkezet, a támasz és teher, ég és föld iránt, és miért olyan csekély a bizalmunk a terekben, melyek valódi terekké válhatnak; olyan terekben, melyek téralakító foglalata és térjellege meghatározó, anyagszerűsége, belső formája, üressége, világossága, levegője, szaga, befogadó- és rezonanaciaképessége a mi gondunk? Ami engem illet, szeretem elképzelni, hogy házakat tervezek és építek, és mint tervező az építés befejeztével kivonulok belőlük, és olyan épületet hagyok magam után, mely önmaga, mely mint a dolgok világának része a lakást szolgálja, és megél személyes retorikám nélkül.”

Peter Zumthor: A szépség kemény magva
– részlet; M. Gyöngy Katalin fordítása. Zumthor 1991. december 1-én Piránban elhangzott előadása, megjelent: Du, Die Zeitschrift der Kultur 615, 5. sz. füzet, 1992. május 68–69. oldal. Magyarul először: arc 1, 1998. Átdolgozott kiadása: Moravánszky Ákos - M. Gyöngy Katalin: A tér. Kritikai antológia, TERC, Budapest, 2007.