Páratlan panoráma – Lakóház Koppánymonostoron
A felkérés szerint Koppánymonostorba, a Duna-part ősfás, részben csalitos zöldjébe kellett családi házat terveznie Magyar Máriának és Dóczé Péternek. Az építészek az otthon kialakításakor maximális figyelemmel voltak a környezeti adottságokra, a meglévő fák védelmére éppúgy, mint a megbízók igényeire szabott funkcionális elrendezésre vagy a passzív házakhoz hasonlatos műszaki megoldásokra.
A telek Koppánymonostoron, közvetlenül a Duna partján található. A valamikori üdülőövezetből mára részben lakóövezetté alakult struktúra megőrizte eredeti jellegét, ami jellemzően szabadon álló, meglehetősen ritkán, magas zöldterületi hányadossal beépített területet takar. A Duna-part ősfás, részben csalitos zöldje mágnesként vonzza a nyugalomra vágyókat, így a közelben több új családi ház is épült. Megbízónk saját családi házának építése céljából vásárolta meg az 1870 m2-es telket, amelyen egy kisebb hétvégi ház volt található. Miután ekkora telekre ténylegesen nincs szüksége, a telek Aranyember utca felőli részét eladta, meghagyva a Dunával közvetlenül kontaktáló telekrészt. Ez a rész a tulajdonosok közös megegyezésével az utca felől, egy szolgalmi joggal biztosított nyélen át lesz megközelíthető.
Az építési telek alapvetően észak-déli tájolású, ezért szinte kínálta magát az ennek megfelelő, a keleti oldalával párhuzamos, a birtokhatártól mintegy 2,5 m-re húzott beépítési vonal. Így a ház főhomlokzata nyugati, míg a Dunára néző rövid oldala északi tájolású lett. A telek déli oldalán megtartottuk az előírt 5 m-es oldalhatárt és az északi oldal felől az előírt 10 m-es védelmi vonalat. Ezen távolságok betartása mellett egy, nagyrész a saját kertre néző, részben a dunai kilátásra orientált, tömegében végtelenül egyszerű, hasábszerű kubust terveztünk. Külön figyelmet szenteltünk a duna-parti fáknak. Sikerült a házat egy fákkal nem érintett „közbe” telepíteni, így az aljnövényzeten és egy kiszáradt fán kívül a vadregényes part megtartható lesz eredeti szépségében.
A terep enyhén lejt a telek feléig, majd egy erőteljes, 5-8m-es szakadékszerű lejtővel csatlakozik a homokos Duna-parthoz. Ez a tény komoly kihívást jelentett, de igyekeztünk olyan építészeti megoldást találni, amellyel ebből a statikai problémából előnyt kovácsolhattunk. Semmiképpen nem szerettünk volna a környezettől idegen eszközökhöz folyamodni, és a természetes terepvonalakat valamilyen nehézkes tereprendezéssel „kiegyenesíteni”, megerőszakolni. Ekkor született meg a Duna felől konzolosan alátámasztott, a fák közül a folyó irányába kikandikáló hasáb ötlete. A terület beépítésére jellemző bonyolult és öncélú alaprajzi formák, valamint „divatos” tetők, felépítmények helyett a rendkívüli természeti környezettel szimbiózisban élő, abból nem kiemelkedő, csak a szükséges lakóteret határoló, visszafogott építészeti megjelenés volt a célunk.
Az épület alaprajzi képlete is eltér a szokásos kliséktől. A megbízónk életvitelének, a tájolásnak és a beépítési- és terepviszonyoknak elemzése, értelmezése után egy egyterű lakást javasoltunk. A különböző lakásfunkciók szétválasztása falakkal teljességgel felesleges. A háznak nincs közvetlenül utcakapcsolata, az északi oldalon egy a terep felett mintegy 5-6 m-es konzolban végződik, így az intimitása természetszerűleg megoldott. A gyönyörű, hatalmas zöld kert és a Duna látványa pedig ezzel a megoldással a lakótér minden pontjáról maradéktalanul élvezhető. Természetesen gondoltunk azokra az esetekre, amikor a lakókhoz vendégek, barátok érkeznek, ezért a hálórészt és a dolgozószobát egy-egy rejtett tolófallal, opcionálisan lezárhatónak terveztük. A lakórészt hosszanti irányban 1/3-2/3 arányban osztottuk meg. A keleti harmadban kaptak helyet a vizes helyiségek, gardrób, valamint a konyha egy összefüggő masszív blokkban, amely „doboz a dobozban” elv alapján szinte észrevétlenül simul bele az övezőfal síkjába. Kazettás faburkolata csak erősíti ezt a szándékot. Az épület ténylegesen használt lakótere így teljes hosszában kapcsolódik a kerthez, illetve a Duna látványához. Az épület déli végén kapott helyet a garázs és a műszaki helyiség, amely a garázson keresztül érhető el.
Az épület tartószerkezete is a lehetőségekhez képest maximálisan leegyszerűsített statikai vázra épül. A talajmechanikai vizsgálatok alátámasztották azt a feltételezésünket, hogy a szakadékos, meglehetősen laza talajban, csak a mélyebb zónákban található terhelhető réteg. Statikusunk az említett rétegig vezetett, vasbeton kutakra terhelte az épület szintúgy vasbeton vázát. Erről részletes leírás található a tartószerkezeti műszaki leírásban. Az épület falai ISOTEQ bennmaradó zsaluzattal készülnek majd, ami egy 15cm-es vasbeton falat jelent 20cm-es hőszigeteléssel. Hasonlóan vastag hőszigetelést kap az alaplemez és a födém is. Eltekintve a széles üvegfaltól, az épület szerkezete a „passzív” házakhoz hasonlatos műszaki, hőtechnikai paraméterekkel rendelkezik majd. A homlokzat alumínium vázra szerelt, PRODEMA (műgyanta alapra kasírozott élőfa), vagy CETRIS (festett cement-rost lapok), esetleg ETERNIT, nagyméretű paneles burkolat lesz. A ház háromrétegű hőszigetelt üveggel ellátott alumínium nyílászárókat kap. A teraszok burkolata bankirai trópusi fa lesz, szükség szerint biztonsági, edzettüveg mellvéddel. A padlók a lakórészben parkettás burkolatot, a mellékhelységekben, konyhában kerámiaburkolatot kapnak. A garázsban és a technikai helyiségben műgyanta burkolatú lesz. A ház fűtési rendszere levegő-víz hőszivattyús rendszerrel működik. A hőközpont a technikai helyiségben kapott helyet.
Egyterű családi ház Koppánymonostoron
vezető tervezők: Magyar Mária DLA, Dóczé Péter DLA
tervezés éve: 2009
kivitelezés éve: folyamatban
bruttó szintterület: 155 m2
