Otthon az egykori nyaralótelepen

Olyan kivételes lehetőségem adódott, hogy saját magam tervezhettem első önálló családi házamat a családom számára. A lassan öt éve tartó végtelenül küzdelmes, de izgalmas és tanulságos folyamat lassan a végéhez közeledik, elfoglaljuk a teljesen a saját igényeinkre tervezett új otthonunkat.

Már a telek kiválasztásánál is a család igényeit igyekeztem szem előtt tartani. A megfelelő méretű udvar, a belváros belátható közelsége miatt ideális választásnak bizonyult a csendes zsákutcában elhelyezkedő telek a Baross Gábor-telepen. Az egykori nyaralótelep a maga sokszínűségével, egyedi építészeti karakterével inspirált a házunk megtervezésében. A telken egykor a szomszédos ház gazdasági épületei álltak, a hatalmas mandulafák és barackfák mind ebből az időszakból maradtak ránk örökül.

Az épület egy szabadon álló, egylakásos lakóépület. A telek hosszú, keskeny, a legkisebb szabadon álló telekszélességgel rendelkezik, így az épület szerkesztésénél a teljes szélességet kihasználva az oldalhatárok vonalát követve a három méteres oldalkert rajzolta ki az épület oldalfalait. Ezek az attikakorlátig magasodó oldalfalak - melyek támfalként, szegélyként, majd kapupillérként folytatódnak – formálták az épülettömeget és adták meg a ház karakterét. Ezek közé ékelődnek be az utcai és a kerti rövid oldali homlokzatok sötétre színezett falai. A ház pozícióját az előkert mérete adta, így a maximális zöld udvar maradhatott meg hátul. Az eredeti növényzetet, a fákat szinte teljes egészében sikerült megtartani, habár az utcafront két mandulafája a kerítés miatt komoly kihívást jelentett.

Az épület lapostetős, mely később tetőteraszként is funkcionál majd. Itt egy következő ütemben zöldtető kialakítása a terv, ez által is segítve a ház mikroklímáját és csökkentve annak ökológiai lábnyomát. A tető és az udvar burjánzó zöldjével válik majd teljessé a ház összképe, melyek hátteréül választottam a fehér, valamint a gránit és üvegszemcséket tartalmazó antracit vakolatot. A fény útjának változására csillogó vakolat gyerekkorom vidéki „tükrös házait" idézi.[1]

A házat közösségi és privát funkciókra osztva került kialakításra az épületen végigfutó hosszanti falazat. A keskenyebb, dél-keleti fekvésű sávban kaptak helyet a privát funkciók, úgy, mint a hálószobák és a fürdőszobák, a szélesebb sávban pedig a közösségi terek: a konyha, étkező, nappali, dolgozó. Fontos szempont volt, hogy mindenki megkaphassa a maga elvonuló, személyes terét, ugyanakkor megfelelő hangsúlyt kapjanak a mindenkit összekötő, központi közösségi terek, amik a családi élet jól és szívesen használható terei lehetnek. A telek lejtéséből adódóan a bejárat az emeleten található. Itt kapott helyet a garázs, az előszoba, a konyha, étkező, kamra, fürdőszoba, gardrób és a szülői háló. A földszinten vannak a gyerekek szobái, fürdőszoba, vendégszoba, gépészet, dolgozó és a nappali. A következő ütemben könnyed pergolával fedett terasz második konyha, nappaliként, átmeneti térként funkcionál majd a belső tér és az udvar között.

A nappali kialakításánál fontos szempont volt, hogy a ház a családi élet központja legyen. Dupla magasságával nemcsak horizontális összekötő a közösségi funkciók és a privát terek között, valamint a terasszal és az udvarral is közvetlen kapcsolata van, de vertikális kapcsolatot is létesít az emelet helyiségeivel. A közlekedők minimalizálása, a ház keskenysége miatt a folyosók a közösségi terekben rejtett közlekedőként a helyiségek részeit képezik. Ezekre nyílnak egységesen a hosszanti fal síkjában záródó ajtók. A bejárati ajtón belépve feltárul előttünk a ház: már az előszobából végiglátni egészen az udvar végéig a nappali üvegfalain át. Így bár a nappali egy szinttel lejjebb helyezkedik el, mégis a közösségi rész átláthatósága, természetes „húzása" miatt a ház meghatározó, kedvelt tere. Innen az egész ház egyszerre belátható, könnyen elérhető. Az áttekinthetőség miatt üvegkorlátok kerültek kialakításra a térben természetes térelválasztóként működő nyitott lépcsőnél és az emeleti folyosónál.

Fontos szempont volt a tervezés folyamán, hogy a család és a gyerekek életkori fejlődésére, életkori sajátosságaira, mindenkori igényekre tudjon reagálni a ház: valamennyi életszakaszban a család minden tagja otthonra leljen benne. A szobák a közösségi, nappali térre nyílnak, nem elszigetelve, külön szintre száműzve, ezzel is a közösségi, családi életbe bevonva a családtagokat. Ugyanakkor a hangszigetelt falak, a privát gyerekszobai előtér, mely által nem közvetlenül nyílnak a gyerekszobák ajtajai a nappalira, lehetőséget adnak az elvonulásra. A gyerekszobák a földszinten kerültek elhelyezésre, ez által is az udvarhasználatot, a kimozdulást ösztönözve; flexibilis alakíthatóságuk, összenyithatóságuk pedig lehetőséget teremt a gyermeki életkori változások lekövetésére.  Mivel a közösségi teret és a privát teret elválasztó hosszanti falazat pillérvázas, így ha a gyerekek elhagyják majd a családi otthont, ezek a térrészek teljesen átalakíthatók lesznek.

A szülői háló külön szinten kapott helyet, de a gyerekszobában, valamint a vendégszobában – mivel ez teljes értékű szoba – a gyerekek korai éveiben igény szerint alakítható ki a szülői háló a gyerekekhez közel.

Mind anyag, mind színhasználatában a letisztultság és az időtállóság vezérelt. Az egyszerű, letisztult formavilág és színhasználat számomra a családi élet, a mindennapi tevékenységeknek megfelelő, rendezett hátterét jelenteti. Kívül a hideg felületek és kontrasztos színek, a beton, andezit, vakolat jelenik meg, valamint a fa-alumínium nyílászárók és a rejtett zsaluziák antracit színe dominál. A külső kontrasztos színhasználat a belső terekben is folytatódik, ugyanakkor itt a meleg, kukorica alapú padlószőnyeg, a természetes tölgyfa svédpadló – mely kint a terasz thermo kőris fa burkolatával folytatódik – és az udvar zöld növényeit idéző mély zöld szín is megjelenik, megtörve a kontrasztos színvilágot és melegséget, természetességet hozva a belő terekbe. A sötétzöld valamennyi helyiségben konzekvensen egészíti ki a fekete-fehér dominanciáját. Megtalálható a konyha festett zöld frontján, a fürdőszobában a portugál pikkely mintás csempén, vagy a nappali szőnyegén.

A hosszú tervezési és kivitelezési folyamat lassan ér csak a végéhez. Ugyanakkor már most egyre több olyan helye van a háznak, ahol igazán különleges érzés otthon lenni. Ez évszakonként is változó. Télen az emeleti étkező válik kiemelt helyzetűvé a korai naplemente miatt, mely ekkor pont az udvari üvegfal előtt megy le, tavasszal a nappali, ahonnan a kert virágzó fái láthatók és a magas üvegfalon keresztül a cikázó felhőket nézhetjük, nyáron a terasz, mely a közös pihenés helye, ahol jó megpihenni, otthon lenni.

[1] Szabolcsi településeken sok helyen láttam gyerekkoromban olyan házakat, amelyek vakolatába apró tükröket raktak, amik csillogtak a napfényben. Ez különleges, meghatározó élményt nyújtott.

Benyovszky-Géczi Zsuzsanna
Szerk.: Paár Eszter Szilvia

 

Projekt

Név: Otthon az egykori nyaralótelepen

Helyszín: Budapest, 22. kerület, Baross Gábor telep

Tervezés éve: 2017-2019

Építés éve: 2019-2021

Bruttó szintterület: 245 m2

Stáblista

Építésziroda: GéZsa, www.gezsa.com

Vezető tervező: Benyovszky-Géczi Zsuzsanna

Szakági tervező:

Statika: Balogh Márton

Gépészet: Köves Zoltán