Közel két hónapja látogatható a 17. Velencei Építészeti Biennálé, melynek magyar pavilonja a modern örökség újrakondicionálását tűzte ki célul. Az Othernity címet viselő kiállítás kapcsán több cikk is megjelent már az Építészfórumon, „helyi tudósítóink" például a Biennálé élmezőnyébe helyezték az öt kedvenc pavilonjukat felsorakoztató összeállításukban. Sikerességét illusztrálja az is, hogy számos külföldi sajtóorgánum méltatja a magyar kiállítást, ezekből válogattuk ki a legizgalmasabbakat.
Markus Lähteenmäki, az ETH Zürich finn származású doktorandusza a kiemelkedő példák között említi a magyar pavilont, melyről így nyilatkozik: „egy gondosan és szépen összeállított kiállítás a kelet-európai modernitás alternatív narratíváiról, amely a városi térrel kapcsolatos kortárs gyakorlatok keverékén keresztül jelenik meg, a fotográfiától a képzőművészeten át a designig."
„A kommunizmus utáni kommunista építészet talán legizgalmasabb (és minden bizonnyal a legötletesebb) megközelítése Magyarországról érkezik, ahol a Kovács Dániel vezette kurátori csapat ritka vizuális és intellektuális tömörségű kiállítást hozott létre." – írja Ian Volner építészeti újságíró az Artforum hasábjain.
Az albán származású építész, Elian Stefa cikkében Kovács Dánielt idézve kiemeli, hogy a magyar pavilon nemzetközi alkotógárdája egyfajta kritikája a nemzeti pavilonok műfajának, és „jó megoldások csak a szokásos nemzeti, politikai és társadalmi határokat átlépve várhatók."
„A történelmi asszociációkkal és politikai terhekkel terhelt épületek többsége kiváló szerkezet, amelyeket most fedez fel újra a tervezők új generációja, akik félnek attól, hogy az építészettörténet egy egész rétegét veszítik el. Továbbra is hihetetlen, bár gyakran nehezen kezelhető erőforrást jelentenek, és üdítő látni, hogy a megfelelő kérdéseket árnyaltan feltéve elismerik őket." – írja a modern építészeti örökségekről a Financial Times szerzője.
A berlini székhelyű rendszerkritikus művészeti portál városantropológus szerzője, Michał Murawski így ír az Othernity koncepciójáról: „Az ötlet - akár bonyolult, akár nem - úgy tűnik, működik, és az egész kiállítás a posztszocialista építészeti sajátosságok tipológiai szoborparkjaként olvasható. Az egész eléggé átlátszóan antiorbánista; és - mint a legjobb kiállítások közül sok más - teljesen és teljesen figyelmen kívül hagyja a Biennále üres témáját."
A lengyel építészeti magazin az Othernity két lengyel alkotójával készített interjút. A szerző bevezetője szerint a múlt felizéséből „nemcsak a megőrzendő értékeket fedezhetjük fel újra, hanem olyan gyakorlatokat is kidolgozhatunk, amelyek lehetővé teszik modernista örökségünk adaptálását, módosítását és újjáélesztését. A múltbeli hagyományok kortárs értelmezései lehetséges térbeli forgatókönyvek gyűjteménye."
Végül egy podcast ajánló: a Monocle felületén Molnár Szabolccsal, a Paradigma Ariadné építészével, a magyar pavilon társ-kurátorával hallgatható meg egy beszélgetés.
Szerk.: Hulesch Máté