NOT “Lost in translation”*

A “Reziduum"-kiállítás egy olyan, szinte meditatív tér érzékeltetéséről szól, ahol a fény és a sötétség, a nappal és éjszaka, élet és halál között lebegő Lélek-utat járva, köztes állapotban vagyunk.

A kiállítás szellemi és lelki sugallata, mintegy térbeli íve, az Alfa és Omega térben jelenik meg teljességében.

A Ferencz Marcel építész által tervezett  “Gondolatkapu", az új Néprajzi Múzeum homlokzata, esszenciális kifejezője annak a kulturális emlékezetnek, ami kívül és belül zajlik, az épületben. A Fény és Hang (zaj) árnyékolásának ornamentikája a múzeumban őrzött, a világ minden tájáról, különféle népek hagyományából származó motívumokból, a Múzeum 40 magyar és 40 másik kontinensről származó mintáiból 8 féle ornamentikaátirat született. Az, hogy az épületnek más kisugárzása és univerzális üzenete lehet, a benne “megszólaltatott" régmúlt és mai emberek, a látogatók összhangzása. A homlokzatból áradóan Mátrai Péter építész és digitális zeneszerző a legéteribb művészettel szólaltatta meg a térbeli és vizuális információt: hangzó anyaggá konvertálva. Gondolataink arculati megvalósításában Kiss Zsombor grafikusművész volt a segítségünkre.

A Reziduum-kiállítás végső terében, mintegy kerengőben haladva, a homlokzati panelek önmagukban is megszólalnak, és az együtt-hangzásuk is érzékelhető. Haász Ferenc fényművész által létrehozott, a természetben ebben a formában nem tapasztalható kék lézerfény, egy másik, ismeretlen dimenzióba repít, egy olyan átalakító, köztes térbe, ahol ezen fények, fémek, színek, hangok ismét “lelket kapnak" általunk, a bennünk keltett érzetek, imaginációk révén. Mintha a régmúlt embere súgna, zenélne. Ez a közös művészet és szépség iránti vágy kisugárzik, mintha beszélgetnénk Velük, lelkünkben rezonál.

Ezzel az Univerzális mondanivalóval vágytunk kifejezni, hogy az egész világot átszövő érzéketlenség, gyötrődés és irányítottság fölé lehet emelkedni, ezen a Mindenki által értett nyelven: a Művészet és a Kultúra nyelvén. Megélni az egyedi és megismételhetetlen létezésünk és Önkifejezésünk végtelen szépségét.

Szeretnék idézni néhány gondolatot Kondor-Szilágyi Mária, 2023.06.08.-án a MÉSZ / CSÜTI sorozatában, a Biennale di Venezia, Magyar Pavilonjáról tartott kurátori előadásból:

Előadásom elején ígértem, hogy rámutatok néhány hasonlóságra a magyar pavilon kiállítása és a központi tematika között.

Először is szeretnék felolvasni egy idézetet Lesley Lokkótól, amelyet még az Arsenale helyszínén fedeztem fel a megnyitó előtt, a sajtóbejárás első napján:
„Kék óra – az az időpillanat, mielőtt a Nap felkel, vagy lenyugszik, amikor a Nap szórt fényt vet a horizont alól, és az ég élénk kék tónust ölt. A tájat elfojtott és lebegő légkör veszi körül. Ez csupán néhány percig tart, maximum fél óráig, de ritka színkromatikus/színes szépséget képvisel. A fényképen ez mutatja azt az ideális állapotot, amely kiemeli a színkontrasztot, amely egyébként láthatatlan lenne. A Kék órát néha finom melankólia jellemzi, egy pillanat az álom és az ébredés között, a remény pillanatának tekintik."

A magyar pavilon installációs terében is hasonló kromatikus viszonyokra helyeztük a hangsúlyt, a kék lézerlámpák fényével.

A másik kapcsolódási pont véleményem szerint magának a Néprajzi Múzeumnak az intézménye, hiszen ők magukra egy sokkal tágabb értelemben tekintenek, nemcsak mint egy gyűjteményét bemutatni kívánó múzeum, hanem egy olyan laboratórium, ahol a látogató többféle helyzetben is jól érezheti magát.

A harmadik kapcsolódási pont, számos kiállításhoz a zene jelenléte a pavilonban, és ezáltal egy kiterjesztett értelmezését is adtuk a zene és az építészet kapcsolódási lehetőségének.

A Reziduum-kiállítás üzenete a világ felé: a díszítés igénye a művészet ősforrása, kultúrákon átívelő közös örökségünk. Ahogy Cusanus a végtelen kör fogalmából el tudott jutni a coincidentia oppositorum – azaz az ellentétek egységének belátásához és ezáltal az egyetemes béke gondolatához, úgy remélhetőleg a megszólaltatott és „megszólított" épület látványának és zenéjének ereje a béke belső feltételeit hozhatja közelebb minden látogató számára. Ugyanis a Reziduum-projekt legfontosabb hozadéka talán, hogy a szellemi múlt tárgyi emlékei nem csak muzeális tárgyak, hanem az elmélyült gondolkodás és elmélkedés kiindulópontjai is lehetnek; a róluk való gondolkodás így egyszerre intellektuális és érzelmi tapasztalat, amely a szemlélő-gondolkodó ember „belső múzeumának" gyűjteményében marad meg.

A Mindannyiunkban élő, Minket egységbe összefogó Lélek végtelenségében. 

Köszönjük a kiállítás létrejöttében nyújtott segítséget a Ludwig Múzeum és a Néprajzi Múzeum vezető szakembereinek és munkatársainak!

A kiállítás november 26-ig látogatható Velencében.

ZHJ