Emberek/Praxis

„Újra és újra fel kell építeni a lelkesedésedet” – New Generations: Paradigma Ariadné

2020.08.05. 07:35

Új együttműködést indítottunk a páneurópai építészeti platformmal, a New Generations-zel. Ennek első lépéseként a következő hónapokban kéthetente bemutatjuk a 2021-es Velencei Építészeti Biennále Magyar pavilonjában kiállító 12 építészeti praxist. Elsőként a kurátori csapat tagjaiként és kiállítóként is közreműködő Paradigma Ariadné kerül sorra. 

A New Generations páneurópai építészeti platform, amelyet az Itinerant Office indított útjára, a szakma elmúlt évtizedét, illetve konkrétan a 2008-as európai válság óta eltelt időszak változásait vizsgálja. Leginkább innovatív, fiatal építészeti irodák munkásságát vizsgálják, egyben új terepet teremtve a tudáscsere és a konfrontáció számára, az elmélet és a gyakorlat bemutatására. 2013-as alapítása óta a New Generations több mint 300 praxissal foglalkoztak húsz európai államból – többek között fesztiválokon, kiállításokon, videóinterjúkon, workshopokon és kísérleti formátumokon keresztül. Az online platform főszerkesztője Gianpiero Venturini, munkatársai Pablo Ibáñez Ferrera és Akshid Rajendran.

Az Építészfórum és a New Generations együttműködése a 2021-es Velencei Építészeti Biennále Magyar Pavilonjának kiállítása, az Othernity – Modern építészetünk újrakondicionálása folyamatában résztvevő 12 építésziroda bemutatását tűzte ki célul. A New Generations által készített, náluk angol nyelven publikált interjúk magyar változata az Építészfórumon is megjelenik. A cél, hogy a nemzetközi és a hazai közönség is jobban megismerhesse a jövő évi biennále magyar pavilonjában kiállító közép-európai csapatot.

Az interjúkban az irodák kulcskifejezéseken keresztül foglalják össze a praxisukra leginkább jellemző motívumokat, helyzeteket, fogalmakat, és ezeket fejtik ki velős, bekezdésnyi szövegekben. A sorozat első részében a budapesti Paradigma Ariadnéval készült, az eredeti monológ-formátumnak megfelelően. Az irodát Csóka Attila Róbert, Molnár Szabolcs és Smiló Dávid alapította, a New Generations felvetéseire ők foglalták össze munkájuk hátterét.


Meghatározó egyetemi évek

Az egyetem alatt az Építész Szakkollégium tagjaiként dolgoztunk együtt. A szakkoliban töltött évek definiálták a közös alapot számunka: megtanultunk fenntartani egy szervezetet, és elméleti alapon belevágni az építészeti gyakorlatba. Másrészről megtapasztaltunk az építészeti praxis sokszínűségét, hiszen a Szakkollégium alapvető célja az építészet gyakorlatának felfedezése, a legkülönfélébb módokon. A szakkolis időszak után két-három évet különböző magyarországi és más európai stúdiókban dolgoztunk. Ezekkel a tapasztalatokkal egyértelművé vált, hogy a saját ötleteinket kell követnünk – nem pusztán az építészetben, de abban is, hogyan érdemes működtetni egy irodát. 

Egy szürreális iroda, túl sok találkozóval

Az elmúlt években az iroda sokat fejlődött, ma már nyolcan vagyunk. 2019 volt az első év, amikor már néha mi, az alapítók, úgy éreztük magunkat az irodában, ahogyan talán Marcello Mastroianni érezheti magát a 8½ című filmben. Arra a fajta furcsa helyzetre gondolunk, amikor két napnyi egyeztetés után belépsz az irodába és felteszed magadnak a kérdést: Mi történt itt amíg nem voltam, mik ezek a dolgok? Az ügyfelekkel, szakágakkal való túl sok megbeszélés, a menedzsment nagyon el tud távolítani a stúdióban zajló építészeti tervezés valóságától. És ebben az időszakban nagyon sokat számítanak a kollégák, akikkel együtt dolgozol, kulcskérdéssé válik, hogy teljesen magukévá tették-e az iroda megközelítését vagy sem. Nagy megkönnyebbüléssel mondhatjuk, hogy az irodában több nagyon tehetséges projektépítész, Árkovics Lilla, Csendes Bernadett és további kollégáink már épp annyira Paradigma Ariadnés dolgokat terveznek, hogy nekünk gyakran csak választani kell. 

Nincs éjszakai műszak – hacsak nem otthon

Az irodai munka 8-9 óra között kezdődik és hat körül ér véget – vagy inkább ötkor. Mi, az alapítók már mindhárman apukák vagyunk, szóval nem tudunk és nem is akarunk több időt tölteni az irodai munkával. Ebben az értelemben eléggé messze jutottunk a “fiatal iroda" állapotától. Az éjszakai műszak elég ritka, de legalábbis többet vagyunk ébren éjjel a gyerekek, mint irodai teendők mellett. Hétfőnként van egy hétindító megbeszélésünk a stúdió mind a nyolc tagjával: egyeztetjük a heti teendőket és az egyes projektek állását. Kéthavonta pedig leülünk egyesével is a kollégákkal. Ilyenkor minden fél számára adott a visszajelzés lehetősége az irodai életről, nekünk vezetőknek meg az ő teljesítményünkről és a kollektívában nyújtott munkájukról. 

Úton a komoly irodatér felé

Az irodatér ahol vagyunk, még nem igazán fejezi ki az identitásunkat. Az utóbbi négy évben elég komoly ütemben növekedtünk, és folyton nagyobb irodákba költöztünk. Mivel Budapesten nagyon megnőttek az albérletárak, így irodai létünk mindig is kompromisszumos megoldásokat tükrözött. Momentán két szobánk van: az egyikben a vezetők dolgoznak, ami egyben a tárgyaló is, a másikban pedig összesen hat munkaállomás található. Ebben az értelemben is messze vagyunk már a fiatal iroda imidzsétől: van rendes nyomtatónk, senki nem dolgozik laptopon, viszont minden munkaállomásnál rendelkezésre áll két képernyő és asztali gép, whiteboardokat használunk, és így tovább. A falon csak néhány dolog lóg: a következő két hónap határidőnaptára, illetve az aktuális projektek A4-es méretű rajzai és renderei. Egy dologgal viszont nagyon jellemző ránk: a tárgyalóasztalon mindig van egy nagy halom könyv. Minden hónapban, igazi függőként megrendeljük a legfrissebb nemzetközi építészeti kiadványokat, vagy éppen archív különlegességeket.

A praxis saját arculatának megteremtése

Az első két évünk a túlélésről szólt, ezért bármilyen megkeresésre azonnal, hangos igent mondtunk, legyen szó bútortevrezésről, felmérési rajzok elkészítéséről vagy épp valódi építészeti tervezésről. Viszont folyamatosan és nyíltan kommunikáltuk, milyen megközelítéssel szeretnénk az építészet művelőivé válni – nevezetesen, hogy a mi műfajunk a “design extrákkal" és kulturális menedzsmenttel is foglalkozunk. Minden egyes pályázati részvételünk, minden médiamegjelenésünk egy célt szolgált: megteremteni az iroda egyedi imidzsét, anélkül, hogy megvalósult munkát mutatnánk – mivel még egyetlen építészeti projektünk sem volt befejezve. Heroikus vállalás volt, de ez a hókuszpókusz mostanra a valóságunkká vált. Mostanra megkeresnek minket azok a megbízók, akiknek fontos a tervezési folyamatunkban megjelenő plusz. Szerencsésnek gondoljuk magunkat, hogy ma már sok vágyunk, különösebb korlátozás nélkül teljesülhet.

A jövő trendjeit megjósolni

Az installáció léptékéről átlépni az épület léptékébe, és közben megtartani a kis méret kísérletező, kíváncsi megközelítését – ez igazán komoly kihívás. Arról kell meggyőznünk a megbízóinkat, hogy megéri minket felkérni az otthonuk és a beruházásaik megtervezésére, mert képesek vagyunk a kisméretű projektjeinknél látott kreativitást ezeknél is felmutatni. Ennek a bizalomnak a megteremzése az igazi feladat. És közben az is nyilvánvalóvá vált, hogy egy épület megvalósítása az első skiccektől öt évbe vagy még többe is telhet. Ez az az időkeret, amiben következetesnek kell maradnod – akkor is, ha közben változik a véleményed. Lépésről-lépésről, újra és újra fel kell építeni a lelkesedésedet. Egyszersmind az építészet természetéből fakadóan az építésznek képesnek kell lennie arra, hogy megjósolja a jövő tendenciáit. Éreznie kell, mi lesz meghatározó a jövőben. A vonalat ma húzod meg – de közben már arra kell koncentrálnod, hogy miként jelenik majd meg az a vonal a transzatlanti építészeti kultúra “piacán" évek múlva. Ezért kell szem előtt tartani, hogy amit ma tervezel, annak legalább tíz éven keresztül versenyképesnek kell maradnia.  

 

A sorozat következő részében, 2020. augusztus 19-én az észt-brit LLRRLLRR stúdiót mutatjuk be.