Molnár Péter díj 2011

2011. október 11-én a HAP galériában megrendezett Vincze Pál (1909-1994) emlékkiállítás megnyitójának keretében Mónus János, a Molnár Péter díj kuratóriumának elnöke és Molnár Péterné Baló Borbála a díj kuratóriumának társelnöke ifj. Benczúr Lászlónak és Kis Péternek adta át az idei Molnár Péter díjat.

Mónus János díjátadón elhangzott beszéde

Két épületéről beszélnék a Práter utcai önkormányzati lakóépületéről és badacsonyi pincészetéről, amelyeket Kis Péter és társai terveztek.

 

 

A lakóépület (Valkai Csabával) – nyertes pályázat alapján megvalósult – beépítése érzékenyen reagál a szomszédos (meglévő) épületek volumeneire, formáira, homogén építészeti struktúrát, nyelvet használva. Az új építések letakarják a tűzfalakat, de olyan módon, hogy mégis megidézik azokat. Ilyen jellegű transzparenciát (mely nem a vizualitás, hanem az eszmeiség területén valósul meg) még nem tapasztaltam hazai építészetünkben. Az összekötő hidak, erkélynyelvek, előtetők sajátos ritmusa nem akarja felülírni az eredeti építési szándékot,(mely „közpénz” és közösségi alapú, hisz önkormányzati), csupán a rendkívüli megközelítést fokozni. Az együttes „szálkás” és szilárd, minimálisra szorított eszközkészlettel és nagy önfegyelemmel tervezett merész mű, mely semmilyen engedményt nem tesz az uralkodó lakásbiznisz-ízlésnek.

 

 

A badacsonyi pincészetet (Molnár Beával) a jelenkori magyar építészet felzárkózási pontjának érzem (sikeresebb szomszédainkhoz: Ausztria, Csehország, Szlovákia, Szlovénia). Szűkszavúsága kifejezőerőnek (nem felvett modornak), költőisége a kivételes tájnak, helyszínnek (nem a szóvirágok iránti szeretetnek) minősül Badacsonytomajon. Házai hagyományt nem külsőségeikben, hanem zsigerileg (akár rejtve) ápolnak, mert a Balatonra ellenállhatatlanul szerveződnek. Közelmúltunk legsikeresebb hazai épületegyüttese. Erősen kifejezi tervezőjének (építésztársadalmunkban szinte egyedülálló) képességét, éles reakcióját a mindenkori tervezési helyzetre, mely lényegesen összefoglalóbb, mint a hely (a morfológia, történetiség, társadalmiság) „szelleme” megközelítés.

Míg Péter hajlékony, érzékeny feszessége, poézisa mellett „mérnökiséget” képvisel, addig ifj. Benczúr Lászlót „iparművészeti” (ma MOME) gyökerei, a komolykodás-mentes természetesség jellemzi. Többféle készletből gazdálkodik, de úgy, hogy épületei mégsem hullnak szét. Perbáli, pilisborosjenői, budakeszi családi házai, balatonakarattyai nyaralója megvalósítás-közeli emberre, nem monitor építészre jellemzőek.

Ezek az épületek hivatkozás és spekulációmentesen környezetérzékenyek, identitáskeresők. Már-már szomorú hazai építési helyszíneinkhez kapcsolódásaiból belsőépítészetében kitör, természetes vidámsággal tervez (a British Council-t a Benczúr utcában, vagy az Origo Filmstúdiót). Kétségtelenül a legerősebb koncentrációt a már több fórumon is méltatott, Sugár Péterrel közösen tervezett Duna-parti Lánchíd Hotel épületük jelenti eddigi pályáján (különösen belső tereiben). Megvallom, hogy Laci vissza-visszatérő építészeti szabadság-vágyát irigylem legjobban, mely mindig csatában áll a lokalitással, úgy, hogy háborújának nincsenek vesztesei.

 

 

Tehát idei díjazottjaink – Molnár Péter nem kis örömére – Kis Péter és ifj. Benczúr László építészek.

Mónus János