Moholy-Nagy: a téridő leképezése
"A téridő sokféle dolgot jelenthet, a mozgás relativitását, egységbe rendezést, a külső és belső együttes megragadását, a struktúra feltárását a homlokzat helyett. Egyúttal az anyagokkal, erőkkel és feszültségekkel, illetve ezek társadalmi vonatkozásaival szembeni új látásmód megjelenését is." - Moholy-Nagy László 123 évvel ezelőtt született.
Fiatalon Moholy-Nagy László sokkal inkább a szépirodalom felé kacsintgatott, mint a festészet vagy az építészet felé. A képzőművészettel először a világháború alatt, az ott szerzett sérülései utáni felépülési időszakban kezdett el foglalkozni: előbb grafit- és krétarajzokat készített, majd vízfestékkel és olajceruzával kísérletezett. Nem sokkal a háború vége után Berlinbe utazott, ahol egy éven keresztül kizárólag fotogrammok készítésével töltötte idejét. Azonban egyik út sem mellékvágány munkásságában: bármely művészeti ághoz is nyúlt, minden alkotásával közelebb került egy olyan tér kialakításához és gazdagításához, melyet mint az ember biológiai funkcióját értelmezett.
Ez nemcsak azt jelentette, hogy a tér konstrukciójában szerepet kapott az idő megjelenítése is, hanem azt is, hogy bármely leképezés esetén a szemlélő érzékeléséből kell kiindulni. Moholy átfogó elképzelése szerint az emberi észlelés elmélyült kutatása után lehet csak megalkotni azt a művészeti formanyelvet, mely nemcsak gazdagítja, hanem lényegében befogadhatóvá teszi a mindennapi világot. Az ember funkcionális részeit (például érzékszerveit) befogadóképességük határáig kell új impluzusokkal ellátni. Ezáltal képes a művészet a kifinomult észlelést megteremteni. Az általa elképzelt új művészet mindezek miatt dinamikus, figyelembe veszi az emberi észlelés folyamatának időbeliségét. Moholy szerint a teret is a fény segítségével értjük meg, melynek terjedése, mozgékonysága van. "A téridő sokféle dolgot jelenthet, a mozgás relativitását, egységbe rendezést, a külső és belső együttes megragadását, a struktúra feltárását a homlokzat helyett. Egyúttal az anyagokkal, erőkkel és feszültségekkel, illetve ezek társadalmi vonatkozásaival szembeni új látásmód megjelenését is." - írja az új művészetet hirdető Látás mozgásban könyvében.
Kollázsai és tipográfiái a téridő feszültségeit jelenítik meg, amennyiben olyan arány- és léptékmértékeket helyezett egymás mellé, melyek a mindennapi életben csak helyváltoztatással érhetők el. A konstruktivista művészet szellemében őt is inspirálták a tudományos elméletek, emiatt hangsúlyozta azt is, hogy a téralkotás nem tömegformálás. A tér az összes test pozíciójának viszonya, a teret nem tömegekből, hanem felületekből lehet formálni, mivel az ezek közti viszonyok adják a tértapasztalatot. A tapasztalat pedig elsődleges az anyagokhoz képest. Moholy hagyatéka e tétel központisága az építészetben. Az építészet területén úgy is tekinthető elsődlegesnek a tértapasztalat, ha azt egy általános, objektív élményként tételezzük.
