Emberek/Oktatás

Kiállításmargóra – térkomp most

2020.01.12. 18:12

A BME építészképzésén a térkompozíció tárgy Fazekas Katalin vezetése mellett megújult. A hallgatók tervei a FUGÁban tekinthetők meg. Terbe Rita az Ipartanszék tankörét vezette: az épített környezeti nevelésben nagy tapasztalattal rendelkező építész gondolatait adjuk közre az alkotás folyamatáról és a kiállításról.

Jó körbejárni a kiállítást. Jó körbejárni és látni a sok-sok értékes gondolatot, a tenni akarást, a sokféleséget, a sokszínűséget, az apró gondolati csírákat, az első lépéseket. A fiatalok, akiknek munkái itt láthatók, pár hónappal ezelőtt még matematika-irodalom-történelem… tudományokkal foglalatoskodtak. Az önálló alkotás, a gondolatok formában való megjelenítése - modellezése, rajzolása - teljesen új terep számukra. Eddigi tanulmányaiknak nem volt része a téri környezetükkel való foglalkozás, annak észrevétele, elemzése, az azzal való tevékeny jelenlét. Így olyan kreatív pályát kezdő fiatalokkal találkozunk, akik magukat alkotónak érezve – vagy az azzá válás reményében bízva – , sem az építészeti nyelvet sem alkotásmódokat, sem anyagokat, technikákat, eszközöket nem ismernek, többnyire nem készítettek térbeli modelleket, s többnyire nem is alkottak. Miközben az építészképzés rohamtempóban akarja beléjük tölteni az információt. Jelentős ellentét feszül tehát aközött, ahogyan érkeznek a fiatalok, s aközött, amilyen kihívásnak kell itt részint azonnal megfelelniük. Ezért jó látni, hogy mégis van megoldás, s ez itt van, látható a most megújult feladatokban.

Az előző évben tanszékünkön két kísérleti tankör – a térkomp tematikát megtartva – , a több éves GyIK-Műhelyes szakmai tapasztalatunkra alapozva új alkotásmódszertant dolgozott ki. A mostani félévben az egész évfolyamot átfogóan az egész tárgyban - tematikában és alkotásmódszertanban - átalakulási folyamat indult el. Jó látni az előzményt és a jelent, hogy egy ekkora intézményben, ekkora létszám mellett képes volt megújulni mindegyik tankör. Örömteli, hogy sikerült a több mint tíz éve változatlan tematikával dolgozó konzulensi csapatot olyan témával, alkotási javaslatokkal ellátni, ami őket is insiprálta. Sikerült közösen megújulnunk. Még úgy is, hogy az amúgy műhelymunkát előtérbe helyező órák nem műhelyekben, hanem tantermekben zajlottak. Sikerült megújulni, úgy, hogy közben az egyéni alkotói preferenciák érezhetők a különböző műtermeknél. Jó látni, hogy ugyanazon feladat milyen sokféleképpen érthető és dolgozható fel, s jó látni, hogy a modellekről lehullott kocka zárt geometrikus formája, s szabad, a térbeliségre még jobban reagáló alkotások jöttek létre.

A félév vállalása nem az, hogy „megtanítson mindent”, hanem az, hogy – Radványi György tanárurat idézve – , „kis gondolati kapukat nyissunk a fejekben”, rávilágítsunk egy-egy fontos, vagy éppen kevésbé fontos tényezőre, hogy beindítsuk a gondolkodást, felkeltsük az érdeklődést, motiváljunk, inspiráljunk. Hogy elindítsuk a fiatalokat azon az úton, amit maguk bejárva alkotó építészekké válnak, s amely út elején mi kísérjük őket.

A félév felépítésénél fontos volt, hogy az első, építészettel kapcsolatos gondolatok ne padban ülve hangozzanak el, hanem valós helyszínen, valós térben, annak építész tervezőjétől halljanak arról a fiatalok, hogy van építész koncepció, hogy mi az, mi annak az értelme, mit mond, mit rögzít, hogyan adható át, s hogyan valósul meg… (Antal Máté építész, Palatium Stúdió Kft. - 4-es metro bejárás). Szintén külső helyszíni foglalkozás az un. ‘léptékséta’, ahol megmérve a terek magasságát, szélességét realizáljuk magunkat a térben. Ilyenformán indul el az ‘ember a térben’ viszony megértése (Árkay Aladár, Árkay Bertalan: Városmajori Jézus Szíve plébániatemplom).

Alkossunk egyből” gondolat célja, hogy egyből alkotásra biztassuk a hallgatókat, hogy azt szokják meg, az alkotás, a modellezés munkaeszköz és nem prezentációs eszköz. Célunk, hogy minél több anyaggal-technikával ismertessük meg őket, hogy idővel ki tudják választani azt a megjelenítési módot, ami leginkább átadja a gondolati koncepciót. Éppen ezért már az első órákon, idén a templomkertben pop-up térplasztikákat készítettünk.

Foglalkozásainkat az elmúlt és az idei évben is mindig azzal kezdtük, hogy átrendeztük az alkotó tereinket. Inspiráló előadások, alkalmi alkotások alkalmával pedig belaktunk egyéb tereket, folyosói öblöket… Tettük ezt azért, hogy tereink mindig változatosak legyenek, az elrendezés a lehető legjobban segítse tevékenységünket, hogy még véletlenül se alakuljon ki a megszokás érzése, hogy a terek is inspiráljanak bennünket.

A foglalkozások mindig alkotó foglalkozások, tevékeny alkotói folyamattal. Szakítottunk az otthoni munka egyetemi asztal melletti konzultációjával. Az alkotói folyamat került előtérbe, amelynek során aktív konzulensi jelenléttel alkotás-módszertani, formaelemzési, anyaghasználati, koncepcióalkotási diskurzusok folytak. Ezzel segítve az aktív, s értékes folyamatot, szűkítve a tévutakat.

Nagyon jól működtek az ún. „páros óra” rendszerű témafeldolgozásaink. Egy témát két órán keresztül dolgoztunk fel. Az első órán páros munka folyt, a másodikon egyéni alkotás készült. A páros óra előnye, hogy a fiatalok egymás között, együtt alkotva könnyebben megnyílnak, s könnyebben kezdenek el alkotni, beindul az építészeti nyelv,  pro–kontra érvek hangzanak el. A második, azaz az egyéni feldolgozás óráján az előző alkalom tanulságai, tapasztalatai alapján, mikor már a téma-anyag-technika együttese összeállt, volt a hallgatónak tapasztalata, elképzelése, könnyebben tudott egyedül alkotni, amit többnyire a nap végére elkészülve le is adott.

Az egyes faladatok, témafeldolgozások közös prezentációja és közös kiértékelése rendkívüli fontosságú, s tanulságos mindkét fél – konzulens és hallgató – számára. Alkotásmódszertani kulcsszavaink: gondolkodásra késztetés, gyakorlatorientált megközelítés, gondolatok kinyitása az építészet iránt, kísérletezés – a kísérletezésre való biztatás, játékos alkotás, az ösztönös kreativitás előhívása – erősítése, irányítottan szabad alkotás, spontaneitás, a sokszínűség, kerüljük a sztereotípiákat (így szoktuk, így kell tenni kifejezéseket), gondolatok letisztázásának szükségessége, az alkotófolyamat és nem az elkészült produktum az elsődleges, téma–anyag–technika egységessége, az építészetet ne önmagában lássuk, hanem összefüggéseiben, kapcsolataiban mutassuk be.

A félévi feladatok idén térműveleti folyamatokra voltak felfűzve: síkból-térbe, térből-síkba. Az egyes feladatok pedig úgy lettek kiválasztva, hogy minél szélesebb fogalom-anyag-technika ismeretet lehessen átadni a hallgatók számára. Az idei témákat tekintve abszolút siker feladatok a síkbeli képzőművészeti alkotások térbe emelése és a montázsok voltak. A térbe emelésnél az absztrakció fogalmát kellett körbejárni, s megérteni, hogy nem a látott kép térbeli megépítése a cél, hanem a látott kép gondolatának, üzenetének, karakterének térbeli megjelenítése. A montázsok pedig a kiválasztott (kortárs építészettörténetben jelentős) épület anyag vagy forma montázsa, amely az alkotó számára a ház jellemző karakterét adja. Ez a karakter lehet elsődleges, de lehet egy apró részlet is, ami a hallgató számára feltűnt, s kiemelendőnek tart.

Ugyancsak jól sikerültek, az összetett téri helyzetet adó különböző fogalmakra (feszültség, mimézis, hitelesség-esztétika…) készült beton öntvények. Az alkotás folyamata fogalomelemzéssel és formatársítással kezdődik, amit negatív térépítés követ, s végül az eredmény az öntőformából kikerülő pozitív forma. A legnehezebb téma a lépték volt, ez egy gondolati játék, amely során ugyanazt a formát vizsgáltunk, csak változtattuk hozzá az ember – mint lépték –, méretét. Így az elkészített modell egyszer óriási, máskor pedig kisebb térplasztikává vált. A feladat nehézsége a bútor–ház analógiából való kilépést jelentette a hallgatók számára. Viszont, aki el tudott szakadni a konkrét használati funkciótól, nagyon izgalmasat alkotott.

Az idei félévnek vannak frissítésre egyszerűsítésre váró területei is. Ilyen például a feladatok száma, ütemezése, amely a jövőben vélhetően tisztulni fog.

A kiállítás nehézsége, annak tömörsége. Éppen ezért azt megnézni lassú sétával és aprólékos, a részletekre való fokozott figyelemmel ajánlatos. Közben arra gondolva, hogy ez a kezdet volt, az első félév…

A tantárgyra magam úgy tekintek, mint egy olyan lehetőségre, amely nem ismétli önmagát, minden évben megújul. Minden évben új téma, fogalom, „művelet” köré építi fel mindazt az anyagot, amelyet átadni kíván. Egy olyan tárgy, amely friss, az aktualitásra és az igényekre, egyaránt figyel, változatos, kihívást jelent, s amelyet a felsőbb évesek és oktatók egyaránt érdeklődve várnak.

Az egész első év pedig számunkra egy egységet szeretne alkotni, ezért is hívjuk magunk között a két tervezői félévet, a Térkompozíciót és az Építészet alapjait összevonva: „kompalap-nak”.

Terbe Rita

és a KOMPALAP csapat: Árva József, Barta Fruzsina, Bálint Anna, Dávid Dóra, Galántai Gergely, Kálna Dávid, Rácz Anna, Szabó Péter Róbert, Szűcs Imre  / BME, Ipartanszék

A Térkompozícó tárgy felelőse a Középülettervezési Tanszék: Fazekas Katalin tárgyfelelős és Borsos Melinda ajánlóját a kiállítás előtt közöltük.

_____________________________________________________________________________________________________________________________________

A Térkompozíció című kiállítás január 15-ig tekinthető meg a FUGÁban

cím: FUGA Budapesti Építészeti Központ 1052 Budapest, Petőfi Sándor utca 5.

Szerk: Somogyi Krisztina