Emberek/Interjú

Jövőt adni a múltnak – A Baumit Sanova felújító vakolat rendszerei

2020.11.06. 14:02

Egy műemléki épület csupa titok, de nem csupán múltja miatt. Sokszor jelene és jövője is kihívást tartogat a tervezők és kivitelezők számára. Egy régi technológiával és régi problémákkal terhelt fal felújítási metódusa ugyanis speciális megoldást igényel, amelyre a Baumit felújító termékcsaládja minőségi anyagokat és technológiát kínál. A vakolat megújítási rendszerekről Kékesy Péterrel, a Baumit Kft. alkalmazástechnikai vezetőjével beszélgettünk.

Pleskovics Viola: Milyen problémák merülhetnek fel egy műemléki épület falszerkezetében, amelyekre a Baumit Sanova vakolat rendszerei ideálisak lehetnek?
Kékesy Péter: A szóban forgó probléma nem kizárólag műemléki épületekhez köthető, de a legtöbb 80 évnél korábban épült architektúránál felmerül. Nem másról van szó, mint a talajnedvesség, a talajpára, avagy a talajvíz elleni szigetelés hiányából fakadó falvizesedésről. A falba jutott nedvesség mindig kifelé és felfelé próbál haladni, így amikor az megérkezik a homlokzat felületére és elpárolog, a magával hordozott ásványi sók kicsapódnak és foltot hagynak a régi homlokzaton. Biztosan láttuk már az elpárolgó ásványvíz sóinak nyomait egy pohár falán: hasonló a helyzet ilyenkor a falakon is, ám lévén, hogy nitrátokról, kloridokról, vagy szulfátokról van szó, ezek tulajdonképpen káros vegyületek, amelyek komoly eróziót indítanak el a műemléki falak szerkezetén.

Ezen a nedvesedésen milyen technológia elvén képesek javítani a Baumit termékei?
Mindenekelőtt a vizesedést kell megszüntetni az ideális utólagos vízszigetelési technológiákkal, amely egy teljesen önálló műszaki terület. A Baumit Sanova rendszerei a már vízszigetelt falak átvizesedett szerkezetén tudnak javítani, vagy legalábbis egy bizonyos nedvességi terhelés mellett tudják kezelni a tüneteket.

A falba jutott víz  – amennyiben a szerkezet belsejében párolog el  – nem fog nyomot hagyni a külső felületen és a só is csak ott csapódik le, ahol a víz elpárolog: nekünk tehát biztosítani kell, hogy ezek a folyamatok ne a szemmel látható területeken következzenek be. A vakolataink egyfajta puffer zónaként működnek ilyenkor, a porózus szerkezetnek köszönhetően a párolgás (és a sók lerakódása) a vakolat belsejében történik. Természetes dolog, hogy ezek a pórusok 30-40 év alatt elveszítik ezt a képességüket.  Amennyiben a talajvíznek ezek után sem sikerült az útját elzárni, elképzelhető, hogy le kell verni a vakolatot és újra kell kivitelezni a rendszert újabb 30-40 évnyi minőségi látványért. Van egyébként egy kevésbé ismert, és sokkal inkább Németországban alkalmazott megoldás is. A nedvességet és a sótartalmat ki tudjuk húzni a falból egy olyan vakolat segítségével, ami ezt a feladatot 2-3 éven át önállóan végzi el. Ezt hívják áldozati vakolatnak, amelyet funkciója kiteljesedése után rögtön le is bontanak. Ám a most tárgyalt felújító vakolatoknak nem ez a célja, és mint említettem, azok legalább 30-40 évig megoldást jelenthetnek egy régi homlokzaton.

Mi alapján segítik a megrendelőt a megfelelő rendszer kiválasztásában?
A típusok közötti különbséget a nedvesség és a sótartalom mértéke határozza meg. Kollégánk akár a felújítás tervezési fázisában is ki tud szállni a szóban forgó épülethez, amelyről jellemzően a nedves felületeknél vesz több magasságban mintát. Ezt követi egy részletes elemzés és javaslattétel a megrendelő és a tervező számára, amely alapján átfogó képet lehet kapni arról, mely szinten és felületen melyik teljesítményű vakolatrendszert érdemes kiválasztani. Értelemszerűen a legnagyobb terheltségű szakaszokon egy többrétegű, nagyobb teljesítményű megoldást kínálunk, míg egyes területeken elég lehet egy kisebb hatást kiváltó vakolat is.

Milyen fázisai vannak egy történelmi épület vakolat-rekonstrukciójának? Pontosan milyen terméktípusokra van szükség lépésenként?
Azt kell tudni, hogy a valós nedvesség a látható foltoknál valószínűleg már magasabb szintre jutott a falszerkezetben, ezért a megjelenő nedvesség felett minimum egy méterrel érdemes kezelni a felületet a megfelelő eljárással. Első lépésként a meglévő és károsodott vakolatot kell eltávolítani a falakról, majd ki kell kaparni a tégla fugáit és ameddig lehetséges száradási időt hagyni a struktúrának. Ezt követi egy speciális felületkezelő réteg körülbelül 50 százalékos takarásban történő felhordása, a Sanova Vorspritzer nevű termékkel azaz a gúzolás, amit egy vagy két rétegben követ a megfelelő Sanova vakolat felvitele. Mindezt lefesteni nyilvánvalóan valamilyen ásványi töltőanyagú pl. Baumit SanovaColor termékkel érdemes, hogy a pára távozását ne zárjuk el, így műgyantás festéket semmiképpen sem érdemes felhasználni.

A Sanova rendszereken kívül vannak-e más, kifejezetten régi épületek rehabilitációja során alkalmazott terméktípusok?  
Míg a Sanova rendszerek a nedves és sóval terhelt falakra jelentenek megoldást, addig a Baumit családjában rendelkezésre állnak olyan termékek is, amelyek a száraz műemléki falak felújítására összpontosítanak. Nagy igény a műemlékvédelemben például, hogy kifejezetten cement mentes anyagokat is alkalmazzunk egy-egy speciális monumentum felületén. Az NHL, azaz a Nature Hydraulic Lime rendszerek (NHL Manu, NHL Pre és NHL Multi) nálunk is megtalálhatóak. Ezek összetétele hasonlatos mondjuk a középkori vakolatok felépítéséhez, amikor is még nem tudtak 1400 ˚C felett meszet égetni. Így például egy Árpád-kori templom esetében az eredetivel azonos összetételű anyagokat tudunk párosítani a felületen.

Magyarországon mely ismert és megújult műemléken használtak Sanova vakolatrendszert?
Rengeteg felújításhoz hívnak minket az ország egész területén. Hogy csupán egy-két példát kiemeljek, a 2016-ra elkészült váci vasútállomás történelmi pályaudvarának felújítását is említhetem, de Sanova rendszerrel kezelték például a Kós Károly tervei alapján épített zebegényi Havas-Boldogasszony-templom homlokzatát vagy a hatvani Grassalkovich-kastélyt, és kiemelném a hódmezővásárhelyi, Busch Miklós és Müller Miksa által tervezett zsinagóga épületet is.