Nézőpontok/Kritika

Jót tesz-e Kínának az új Peking?

2008.07.11. 08:16

Gondolatok Peking új, olimpia által inspirált építészetével kapcsolatban
Jerry Guo cikke

Gondolatok Peking új, olimpia által inspirált építészetével kapcsolatban
Jerry Guo cikke

Kína fővárosa talán a mongol uralom óta nem látott építészeti átalakuláson megy keresztül. De vajon valóban ez az az irány, amely a modern Kínát előreviszi?



Múlt nyáron a Herzog & de Meuron I-gerendák tömkelegéből kialakított elegáns, új "madárfészek" épületével szemközti poros telken sétálgattam. Elkészülte után a stadionban 90.000 néző követheti végig az olimpia nyitórendezvényét, amelyet sokan egyben a "kínai évszázad" nyitóeseményének tartanak. Próbáltam keresztüllátni a szmogon a bámuló turisták és az ágaskodó daruk között.

Peking mára aligha hasonlít önmagára. Csupán egy évtizede még a hutongok (a fővárosban oly egyedülálló keskeny sikátorok) labirintusában tettem felfedezőutakat, majd beültem teát szürcsölni a szomszédos teaházba. Manapság alig ismerek Pekingre.




A nemrégiben még építészetileg elmaradott, álmos ázsiai nagyváros ma Shanghajjal és Hong Konggal versenyez. A kozmopolita, nagyhatalmú város ambíciói azonban még ennél is nagyobbak. "Peking világvárossá akar válni, mégpedig mindenáron", mondja Jeff Soule, az amerikai várostervezési szervezet (American Planning Association) Kínára szakosodott konzulense. Az elmúlt néhány évben Peking megnyerte magának a világ legismertebb építészeit, és szinte Dubait is megszégyenítő gyorsasággal hajtatta végre velük a város metamorfózisát.




Sorolhatjuk: Pekingben nyílt meg ez év elején a világ legnagyobb repülőtere, amelyet Norman Foster tervezett. Itt áll a francia Paul Andreu által tervezett hatalmas nemzeti színház, és Philippe Starck megalomániás LAN étterme. És szó szerint mindezek felett tornyosul Rem Koolhaas 230 méteres, fánkra hasonlító csodatornya, az olimpiai játékokat 1.3 milliárd kínainak közvetítő kínai tévé (CCTV) székháza. "Csak Kínában lehetséges ilyen nagyságrendben és ekkora nagyravágyással építeni", mondja Ole Scheeren, az épület egyik társtervezője.

A CCTV felhőkarcolója Peking új üzleti negyedének közepén áll. "Öt éve itt néhány elhagyatott gyárépületen kívül semmi nem volt", meséli Scheeren. Felidézi, amikor kormányhivatalnokok bemutatták a kerület az elkövetkezendő évtizedre előirányzott átépítési terveit, rajtuk nem kevesebb, mint 300 felhőkarcolóval. Posztmodern álmaik teljesen figyelmen kívül hagyták a terek és a kontextus hagyományos forgatókönyvét.

Múlt nyáron, amikor az épület felé közeledtem autóval, a "nadrág" - ahogy a helyiek elkeresztelték a CCTV-t - hatalmasnak tűnt és szinte birodalmi hatást keltett. Elhagyva a toronyházat belenéztem a visszapillantótükörbe, és sivárnak, éppen az összedőlés határán álló, rosszul egymásra rakott építőkockatoronynak láttam. Scheeren megfogalmazásában "az épület célja, hogy egyediségével új lehetőségekre hívja fel a figyelmet. Sikerült elkerülnünk az építészeti fegyelemből fakadó kényszereket", mondja.




Peking túlfelén, a Tiltott város mellett, Handel Lee befektetőcége éppen a Qing-dinasztia végnapjai alatt megépült amerikai nagykövetség átépítésén dolgozik. A kínai extravagancia újabb nemzetközi jelképét építi fel olyan trendi helyek Kínába importálásával, mint a New York-i Daniel Boulud étterme és az elegáns londoni Boujis bár. Jól jellemzi Peking "utánzó" attitűdjét, hogy Lee előző projektje éppen a shanghaji Bund-on felépült, és a város folyópartját revitalizáló kulturális komplexum volt. A fényűzést kereső Lee kerüli a provinciális jelleget, így pagodatetők egyik épületén sem jelennek meg. "Ez tisztán kortárs építészet, meg sem próbáljuk a kínai motívumokat ismételni", erősíti meg.




Szerencsénkre nem minden építész próbálja kiirtani Pekingből Pekinget, azaz a helyi jellegzetességeket. Az itteni születésű Shauna Liu például tavaly nyitotta meg a város első tradicionális udvarházból (siheyuanból) kialakított luxusszállóját, a Côté Cour-t. A város egyik utolsó kulturális zárványában nem sok minden változott azóta, hogy Liu siheyuanja ötszáz éve megépült. A szomszédok pletykálnak, a gyerekek fel-le szaladgálnak a zsúfolt hutongokban, az árusok pedig friss gyümölcsöt és másolt DVD-ket árulnak (elfogadom, ez utóbbi tényleg újdonság). Liu az autentikus kínai stílust keverte a nyugatival: a szállodában felbukkan a velencei falfestés, az üvegcsempe és egy vízililiommal teleültetett tó is. A vendégek pedig egyszerűen jól érzik itt magukat, amit az is jelez, hogy már most szinte teljesen foglaltak az olimpia egész idejére. "Fontos, hogy az emberek megismerjék a történelmet", véli Liu.

Bár Kína lakossága egyre kevésbé szolgálatkész és elszigetelt, a kormány mégis képes volt a modernizáció köntösébe bújva kiölni Peking lelkét.

Mindössze egyetlen generációval ezelőtt mintegy hatezer hutong szőtte át a gyalogosforgalmat előnyben részesítő várost. Mára ezernél is kevesebb ilyen sikátor maradt meg. Az olimpiai őrület folyamán bekebelezett házakból több mint egymillióan kerültek az utcára. A helyzet feltűnően emlékeztet Mao 1949-es győzelmére, amikoris kisajátította a siheyuanokat és lebontotta a városfalat, hogy a gyáraknak helyet csináljon.

Az olimpia után földművesek és bevándorló munkások milliói fognak visszaáramlani Pekingbe, és a gazdagok és a szegények közti olló egyre nagyobbra nyílik majd. Persze emiatt nehéz lesz Hu Jintao elnök a "harmonikus társadalomról" szőtt vízióját fenntartani. Az azonban biztos, hogy egy fánkra hasonlító jelképpel nem lehet a szegényeket jóllakatni.

szemle: csmonitor.com