Iparművészeti Múzeum: komplex fejlesztésre készülve, kicsit másképp

Az Iparművészeti Múzeum laternájának leemelése csupán a jéghegy csúcsa. Hulló cserepek, dőlő gerinc-, és oromdíszek, kifagyott, szétrepedt burkolóelemek, kritikus szerkezeti kapcsolatok, elavult gépészet és funkcionális káosz. Jó hír az építészeknek, hogy várhatóan ősszel kétfordulós, nyílt tervpályázatot írnak ki az intézmény komplex rekonstrukciójára és bővítésére. A múzeum főigazgatójával, dr. Takács Imrével Garai Péter beszélgetett.

Garai Péter: Kérem, meséljen arról, mi vezetett a mostani helyzetig!

Takács Imre: Tavaly november végén a kupoláról hulló cserepek észlelése és a minisztériumnak tett gyorsjelentés után elkezdődött az a 60 millió forintos veszélyelhárítási program, amelynek első részét képezte a múzeum körüli védőtető megépítése. Második lépésként a 2011. januárjában elkészített építészeti-statikai szakvélemény tárta fel azt a drámai helyzetet, hogy a kupolát megkoronázó 11,5 m magas kilátótorony oszlopai hosszában megrepedtek, a túlterhelés következtében a kerámia pattogzani kezdett és az egész szerkezet mérhetően dől az Üllői út felé. Ez a több mint 30 tonnás építmény bombaként csapódhatott volna az úttestbe, beláthatatlan károkat okozva az emberi életekben és a környezetben. Az egyenként 30 kg-ot is elérő, díszes kúpcserepek zöme ferdén állt a tetőgerinceken - korábban le is hullott már néhány -,  ezért ezeket kivétel nélkül eltávolították, helyüket ideiglenes bádogozással látták el. A pirogránit oromdíszekből, pártázati elemekből és kéményekből is több, veszélyesnek tűnő darabot emeltek le.

G.P.: A homlokzatokon is tapasztaltak hasonló problémákat?

T.I.: A diagnosztikai vizsgálatok során kiderült, hogy a pirogránit burkolóelemek döntő része kritikus állapotban van, szétfagytak és gumikalapáccsal bonthatók. A főbejárati oszlopok lábazatán is több repedést láthatunk. Mai szemmel nézve kezdetleges és kevésbé átgondolt szerkezeti megoldásokkal szembesültünk: mára már elkorhadt tetőlécekhez rögzített homlokzati záróelemek, csupán néhány szeg tartotta, méretes gerinc-díszek. Az esztétikai érték és hatás mellett a mérnöki, stabilitási szempontokra mintha kevesebb figyelmet fordítottak volna az építéskor, a millennium idején.

G.P.: Az észlelt anomáliák döntően mely korszakból eredeztethetők?

T.I.: A helyszín a világháborúban és 1956-ban is súlyos harcok színtere volt, az épület komoly sérüléseket szenvedett. Nagyon sokat ártottak az épületnek az 1945 és az 1956 utáni alkalmi, szakszerűtlen és durva javítgatások. Az üreges díszítőelemeket - köztük a laterna csúcsát és oszlopait - 1958-ban betonnal öntötték ki, amely a fagyás és a karbonátosodás során szétfeszítette a kerámia héjat. Az elpusztult homlokzati elemek helyét sokszor egyszerű mészhabarccsal pótolták.

G.P.: A világháború, illetve 1956 után történt átfogó felújítás?

T.I.: 1945 után a szétlőtt tetőszerkezetet hozták rendbe, továbbá a legnagyobb beavatkozás az volt, hogy az összes, eredetileg terrakotta cserepet - amelyek a harcok során igen megritkultak - pirogránitra cserélték, ugyanakkor az egész épületre kiterjedő, teljes helyreállítást nem végeztek. Jelentős probléma, hogy a Hőgyes Endre utcai szárny függőlegesen el van repedve - ez kívülről, a pirogránit burkolaton elég jól nyomon követhető. A repedés eredete még nem tisztázott, valószínűleg talajmechanikai oka lehet. A vizsgálatok és a veszélyelhárítás során számtalan adat és észrevétel gyűlt össze, ebből a múzeum szeptemberben az Építész-, és Mérnök Kamarával együttműködve szeretne egy tudományos konferenciát szervezni, ahol ezeket a tapasztalatokat a nyilvánosság elé tárjuk.

G.P.: Több mint száz év után az épület megérdemelne egy teljes felújítást...

T.I.: A minisztérium felkérésére tavasszal elkészült egy szakmai koncepció a múzeum átfogó rekonstrukciójának előkészítéséhez. Ez a dokumentáció tisztázza a jövőbeli fejlesztés elveit és jövőképét, valamint egy költségterv és költségbecslés mellett muzeológiai tervet, funkcionális vizsgálati lapokat is tartalmaz. Jelenleg a különféle funkciók szétszórtan helyezkednek el az épületben, a felújítás célja - többek között - ezek összefésülése, logikus, gazdaságos elrendezése. A terv számol a MOME tanszékeinek a zugligeti campusra történő kiköltözésével, illetve a hiányzó épületszárny felépítésével. A benyújtott tervezetet a minisztérium elfogadta, ez alapján született egy kormány-előterjesztés, amely egy nyílt, kétfordulós építészeti tervpályázat lebonyolításán túl az engedélyezési és kiviteli tervek készítésének költségeit is magában foglalja. Emellett az első ütem beindítása lenne lehetséges ebből a keretből, amely jövő év elején kezdődhetne el.

G.P.: Az említett első építési ütembe milyen elemek kerülnének bele?

T.I.: Logikus módon első lépésként a tetőszerkezet teljes felújítása, valamint az állandó problémát jelentő, elavult gépészet cseréje, új gépházak és rendszerközpontok kiépítése.

G.P.: A koncepció foglalkozik a padlástér esetleges beépítésével?

T.I.: Nem szeretnénk telezsúfolni a padlásteret újabb helyiségekkel, a tervezett bővítések és funkcionális átszervezések biztosítják a kívánt igényeket. Maga a fedélszék is többször átalakított, toldozott-foldozott állapotban van, de még találhatók benne mívesen megmunkált, eredeti ácsolatok is. Érdekesség, hogy a padlásablakok belülről lemezzel lezártak, így ideális madárodúként szolgálnak - főként vörös vércsék laknak bennük.

G.P.: A hiányzó szárny építészeti kialakítására vonatkozóan milyen iránymutatást fogalmaz meg a koncepció?

T.I.: Egyetlen kikötésünk, hogy ne az eredeti, Lechner-féle terv épüljön meg - ezt nem is kellene pályáztatni -, másrészt az ide szánt funkciók (mélygarázs, átmeneti műtárgyraktár, könyvtár, adattár) miatt is indokolt egy kortárs szellemiséget tükröző szárny létrejötte. Ennek megfogalmazását az építészekre bíznánk, hogy az új addíció egy kihívó, nem konvencionális kreáció vagy egy szerény, visszafogottságával a Lechner-féle kompozíciót hangsúlyozó alkotás lesz-e. Itt nyitnánk egy második főbejáratot, amely a múzeum nyitvatartásától függetlenül fogadhatná a látogatókat. Ide képzeltük az éttermet is, az udvar parkosításával pedig egy teljesen új, látogatóbarát miliő születhetne. A könyvtár feletti fő szintre kerülne a kelet-ázsiai kiállítás, amely jelenleg a Ráth-villában található, nem megfelelő helyen és feltételek között. Az új szárnyban szeretnénk megalapítani a magyar dizájn kutatásával, rendszerezésével, alkotásainak gyűjtésével foglalkozó Magyar Design Múzeumot is, amely jelenleg még nem létezik.

A fejlesztési koncepciónk abban különbözik a korábbi, többnyire sikertelen nagy múzeum-rekonstrukcióktól, hogy mi nem akarunk kilépni a telek kontúrjából. Nem törekszünk új, nagyarányú földalatti bővítésekre, csak ahol a meglévő épület struktúrája ezt felkínálja. Így az alagsor Üvegcsarnok alatti részét szeretnénk megnyitni és itt egy új időszakos kiállítóteret és közönségfogadó-központot létrehozni. Egyébként ez a mélyföldszint is a ház többi részéhez hasonló, lechneri igényességet tükröz, így jól hozzákapcsolható a földszint térsorához.

G.P.: Mikorra várható a tervpályázat kiírása?

T.I.: Amennyiben megszületik a kormányhatározat, az előkészítést szeretnénk minél gyorsabban, még a nyár folyamán lebonyolítani, így szeptemberben sor kerülhetne a pályázat kiírására. Ennek egyik fontos feltétele a megfelelő zsűri összeállítása. Az építész szervezetek maximális bevonása mellett szeretnénk a múzeumot magas szinten képviseltetni ebben, mert a múzeumszakmai szempontoknak döntő súllyal kell érvényesülniük a döntéshozatalban.

G.P.: A vizsgálati lapokat nézegetve egy átgondolt, alapos fejlesztési elképzelés rajzolódik ki.

T.I.: Ezeket saját elképzeléseink és igényeink alapján készítettük, ez képezi a program alapját, amelyhez részletes leírások is társulnak. Ebbe nem vontunk be építészirodát, így a pályázaton a felmérést és vizsgálatokat végző szervezetek is indulhatnak. Természetesen nyitottak vagyunk a vázolt funkcionális elvektől való eltérésre, ha az nehezen megoldható építészeti-műszaki problémát vet fel.

G.P.: Az említett konferencia a pályázathoz képest mikor kerülne megrendezésre?

T.I.: A mérnöki-műemlékvédelmi konferencia ettől a folyamattól teljesen függetlenül bonyolódna, csupán a laterna leemelésének témájához kapcsolódna. Ezzel összefüggésben fel fog merülni az építmény újbóli felállításának kérdése, amely szerkezeti megoldását - kváderként összeépített kerámiaelemek - tekintve egyedülálló. Pavilonként, funkciót adva neki köztéren képzeltük el a felállítását, így testközelből érzékelhető lenne - nem csak a madarak láthatnák -, amit Lechner Ödön tervezett.

G.P.: Hol szeretnék felállítani a laternát?

T.I.: Egyeztetéseket folytattunk a IX. kerületi polgármesterrel, aki üdvözölte az elképzelésünket. Ráadásul úgy tűnik, a Lechner tervezte eredeti közvetlen kontaktusban maradhat az épülettel, hiszen a közeli, Angyal István nevét viselő téren szándékozzuk újra felállítani, a terület rendezése után. Erre a törekvésre vannak ismert előzmények, például a kölni dómnak a világháború után leemelt keresztrózsája is megtekinthető az épület előtt.

G.P.: A Rózsák terén is látható a Szent Erzsébet templom egyik leemelt kőeleme... A laterna állapota ezt lehetővé teszi?

T.I.: A Zsolnay-gyár által készített elemek alapvetően jó állapotban vannak, kisebb hibák, hiányok jellemzőek. A gondot a statika jelenti, mert 1934-ben az alsó, ún. szoknyát (11,5 tonna), 1958-ban pedig a felső, gömbszerű rész elemeit öntötték tele betonnal (8,5 tonna), kitöltve az üregeket az eredeti acél tartószerkezet körül. Az összeépítés nem kis mérnöki feladatot fog jelenteni, de meg lehet oldani, főként, hogy nem 50 méter magasan, egy kupola tetején kell dolgozni. A leemelést végző csapatot koordináló Lichter Tamás építőmérnök szerint a laterna pirogránit elemeinek eredetiségét nehéz megállapítani, bár kétségtelen, hogy több eltérő színárnyalatban fordulnak elő - ezt alkalomadtán részletes vegyi vizsgálat tisztázhatja.

G.P.: Gondolom, a kupolát sem szeretnék sokáig ilyen állapotban hagyni...

T.I.: A laterna újraépítése is az első ütem tetőrekonstrukciójának részét képezi. Természetesen csakis az eredetivel teljesen megegyező anyagú, színű és kinézetű másolat képzelhető el, de könnyebb és korszerűbb tartószerkezettel.

G.P.: A rekonstrukció további fázisait milyen forrásokból kívánják finanszírozni?

T.I.: A felújítás említett első lépése magyar költségvetései pénzekből történne, ennek során a veszélyelhárítás, a beázások megszüntetése és a kevésbé látható, ám annál fontosabb gépészeti felújítás történne meg. Erre alapozva azután jóval könnyebb a turisztikai célú, látványos fejlesztésekre akár uniós támogatást is szerezni. Tervezetünk ebben is különbözik a korábbi próbálkozásoktól.

G.P.: Milyen időbeli ütemezést képzeltek el ennek a nagyívű fejlesztésnek?

T.I.: A tervpályázat lezárása valószínűleg jövő év elejére tolódna, ezt követné az engedélyezési-, és kiviteli tervek készítése, majd várhatóan 2012 közepétől indulhatna el a közbeszerzés és az építkezés. Folyamatos finanszírozás esetén a teljes rekonstrukció 5-6 év alatt valósulhatna meg, amelyet - megfelelő ütemezéssel - akár folyamatos nyitvatartás mellett is el lehetne végezni.

Garai Péter