Közélet, hírek

Hahó MÉK, van ám tagság is!

2013.12.18. 09:34

Folytatódik Koós Miklós írása a Kamarai ügyekkel kapcsolatban.

Minta tervdokumentáció

A kamarai tag nagyon szeretné, ha a mindennapi munkájában nem csak a kötelezettségeire hivatkoznának, hanem segítséget is kapna, leginkább a saját kamarájától. A napi küzdelmek egyik sarkalatos pontja, hogy az elkészített tervdokumentáció tartalmát illetően – bármennyire is szabályozzák rendeletek-, jobbára mindenki a saját feje után megy, ez viszont napi szinten gerjeszt vitát, hol a teljesítést vitató megrendelővel, hol a terveket befogadó hatóságokkal. Az un. minta tervdokumentáció elkészítését a rendeletalkotó – nagyon bölcsen – a kamarára hagyta.

Egy 2008-as kamarai közlemény így fogalmaz:
„... ÖTM rendelet 5. sz. mellékletének 11. pontjában említett kamarai szabályzat jelen pillanatban nem létezik, hatálybalépése esetén tagjainkat haladéktalanul értesítjük."

Mindez 2008-ban volt, és ezek után olvassuk a 2013-as beszámolót:

„tervdokumentációk tartalmi követelményeinek szabályozása – MÉK-MMK kidolgozás alatt”

vagyis az elmúlt két ciklusban a MÉK nem volt képes ezt kidolgozni. Nyilván a tagság elvan enélkül is, nem is ez a legnagyobb gondja, de vajon még hány elnöki beszámolóban fog ez a “kidolgozás alatt” megjegyzés szerepelni?

Építési termék minősítés

A kamara a 275/2013. (VII. 16.) Korm. Rendelet ”az építési termék építménybe történő betervezésének és beépítésének, ennek során a teljesítmény igazolásának részletes szabályairól” kapcsán egy rövid közleményben az alábbiakról tájékoztatta a kamarai tagot: ... az adott célra megfelelő tulajdonságokkal és termékjellemzővel rendelkező termék kiválasztása és a tervdokumentációban való rögzítése mindenképpen a tervező feladata és felelőssége.(forrás: MÉK)

A kamarai tag mindezt érti és felfogja, de a megvalósításban magára marad. Hiába a nála sokkal lelkesebb, felkészültebb és elkötelezettebb kollégák próbálkozásai arra vonatkozólag, miképpen is lehetne megfelelni a jogszabálynak, a jó megoldás nem látszik. A kamarai tag csak azt látja, hogy mindenki másképpen értelmezi, ha egyáltalán értelmezni tudja és az merül fel benne, hogy azt várják el tőle és a többi kollégától, hogy majd minden tervező kidolgoz magának egy saját követelményrendszert és kidolgozza azt az összes szóba jöhető épületszerkezetre? A kevésbé lelkes kamarai tag felteszi a kezét, bocs, de nekem ez magas és arra játszik, hogy soha senki nem fogja kérni tőle, mert hiszen mások pont ugyanennyire nem értenek hozzá. Viszont elég egy helyszíni építésfelügyeleti ellenőrzés, ahol a tervdokumentációt bármikor elmeszelhetik és fizetheti a büntetést a kamarai tag.

Tessék mondani, ezt nem a kamarának kellene - legalább alapszinten - összeállítani, vagy mondok még egyszerűbbet, megvenni olyantól, aki érti és már csinált ilyet és azt közkinccsé tenni?

Tessék mondani, ismer valaki olyan kollégát, aki egy ilyet már elkészített és megfelel a jogszabályoknak?

Ajánlott/kötelező tervezői díjszámítás

A MÉK – szinte a megalakulása óta – óriási kapacitásokat és pénzt összpontosított egy tervezői díj kalkulátor megalkotására, melyet a kamarai tag nem is mer használni, ha nem akarja, hogy kinevessék azt a díjszámítását, melyben nettó 380 455 Ft-os mérnöknapra is adnak javaslatot? Ezt tényleg komolyan gondolta valaki?

Ertsey Attila leköszönő alelnöki beszámolójában volt olvasható, hogy a német építész kamarai szabályozás (HOIA) valamiféle honosítása zajlik. A kamarai tag csak néz nagyokat és megállapítja magában, ennek az előkészítéséből is kihagyták a tagságot. Közben megjelenik a rendelet tervezete, amiről szintén elfelejtette a MÉK a tagságát értesíteni, magánlevelekben terjedt a letöltés címe, mire rájött valaki a kamaránál, mégis csak kellene egy körlevél. Ennek tényleg ez volna a módja?

Mellesleg a rendelettervezet lényege az egyszerű kamarai tag számára az, hogy ha a kamara határoz meg kötelező tervezési díjakat, akkor az versenykorlátozó, ha jogszabály alapján az állam szabja meg, akkor az jogszerű és akkor nem köthet bele a GVH (és a jogszabályalkotó reményei szerint talán az EU sem).

Tessék mondani, ama bizonyos 5 milliós GVH bírság előtt a MÉK 5 fős „Jogi Munkabizottsága” előtt ez nem volt ismert? A kamarai tag nem jogász, így nem tudhatja, hogy ezt valamilyen újkeletű jogalkotási mechanizmus teszi MOST lehetővé, vagy csak most jutott eszébe valakinek, hogy a 8 fős „Külügyi Munkabizottság” munkatervébe talán még belefér az, hogy megkérdezze, Európa más államaiban mindezt hogyan oldják meg?

A tervezet többi része inkább csak számisztika és a szokásos, a magyar valóságtól való teljes elrugaszkodás, ahol a bemutatott és kiszámolt példák már eleve egy 528 m2-es családi háztól (?) a 235.000 m2-es irodakomplexumig tartanak. Még szerencse, hogy magyarul volt írva, mert bárki azt hihetné, a német példákat egy az egyben vették át. A számtanon túl vannak fontosabb kérdések is, csak kiragadva:

  • a mérnök kamarák döntenék el, hogy miképpen részesedjenek a szakágak, de ezt nem lehet bianko megtenni, mert pl. egy új fszt-es családi tervezés ház statikai részesedése nem azonos egy üres acélszerkezetű csarnok statikai feladataival.
  • hogyan lehet általánosságban meghatározni 45-55 %-os arányt az eng és a kiviteli terv között? Mi lesz azokkal, amik nem gyömöszölhetőek be eng+kiv kettősbe (felmérési tervek, adaptálás, tanulmányterv, geodézia, talajmechanika … stb)?
  • Az ÉTDR-en való ügyintézés nem a tervező kötelezettsége, gyakorlatban legtöbbször mégis ő jár el, a díjban ez is beleértendő?
  • az egyik legsúlyosabb kérdés, hogy miképpen értelmezhető az, hogy a becsült kiviteli költséget a megrendelő határozza meg? Ez úgy értendő, hogy ha az építész drágább házat tervez, akkor addig kell átterveznie, míg nem felel meg az építtetői elképzelésnek? Mi lesz a számítás alapja? Mennyivel kell számolni az átalakításokat, felújításokat?
  • mi kényszerítheti a tervezőt, hogy betartsa a fenti összegeket, nyilvánossá teszik a tervezési szerződéseket és a tervezői számlákat? Milyen szankció sújtja azt a tervezőt, aki olcsóbban tervez, mint az előírás? Immáron ez nem etikai vétség, hanem bűncselekmény, csak mert miniszteri rendelet szabályozza?
  • félő, hogy ha a jogszabály nem kötelezi a tervezőt a kiviteli tervek készítésére (most is csak bizonyos műszaki paraméterek megléte mellett kötelező), akkor ilyen kötelező díjak mellett a megrendelő meg sem fogja (ennyiért) rendelni.

Kamarai hírlevél

A fent kiragadott példák a gyakorló tervezőket vélhetően jobban érdekelhetik, mint a kamarai hírlevélben rendszeresen megjelenő témák, Bármennyire is izgalmasnak tűnhet a hírlevél szerkesztő számára pl. a legutóbbi hírcsokor

  • Felhívás Az év belsőépítésze díjra történő jelölésre
  • Ezüst Ácsceruza díj az építészetről való minőségi tájékoztatásért
  • Prima Primissima és Primák az építészetben
  • MEGHÍVÓ - Építészhallgatók nyári építőtábora Hajdú-Bihar megyében
  • Meghívó Kós Károly szoboravatóra

a kamarai tag köszöni a híreket, de talán hasznosabbnak vélné, ha inkább segítséget kapna pl. a jogszabályi útvesztőkben. Vagy ez túlzott elvárás volna? És ilyenkor miért az következik szinte menetrendszerűen, hogy bezzeg a Mérnöki Kamarában EZT IS miért tudják jobban csinálni?

Mindez különösen annak a fényében érdekes, hogy egyes területi kamarák vezetői, titkárai mégiscsak tudnak sablonoktól elszakadva olyan körleveleket is kiküldeni, amik pont a fentiekre próbálnak megoldást ajánlani, de legalábbis felhívni a kollégák figyelmét olyasmikre, amik különben elsikkadnának. A tájékozottság miért függ attól, hol vagyok tag és miért a szomszéd megyében lévő ismerőstől kell (vagy késve) megtudni fontos dolgokat?

Kamarai tagdíj

A kamarai tag fizeti a tagdíjat, amit ha késve teljesít, már pótdíjat is fizettetnek vele, mi több, ha a befizetés elhúzódik, a kamarája még végrehajtót is ráküld, hogy beszedjék a kamarai „adót” (+ a végrehajtással járó jelentős kiegészítő költségeket). Merthogy a kamarai tagnak a tagdíj egy kvázi adó, amit azért kell fizetnie, hogy tervezhessen. Lássuk be, ma a kamarai tag számára nem jelenthet mást a kamarai tagdíj, hiszen mit is kap cserében?

A tagok befizetéséből a MÉK saját magát tartja fenn, fizeti az alkalmazottait és tisztségviselőit. Elég megnézni egy megyei kamara éves költségvetését, a központi MÉK-nek befizetett “sarc”-on túl a pénz legnagyobb része infrastruktúrára illetve tiszteletdíjakra és azok közterheire megy el.

Ne felejtsük el, a Magyar Építész Kamara nem egy alulról építkező, a tagok elhatározásából létrejött szervezet, hanem az állam által, fentről létrehozott kamara. És leginkább arról nem lenne jó megfeledkezni, hogy ha a tervezési jogosultság kapcsán egyszer megszűnne a kötelező kamarai tagság, akkor a tagok egy része vélhetően azonnal kilépne belőle, egyszerűen azért, mert nem volna miért évente 44 ezer Ft-ot fizetnie.

(a beszámoló folytatódik a kamara és a kamarai kommunikáció javasolt megújításával)

Koós Miklós
építész
Pécs, 2013.12.16.