Fényerőmű — Kazincbarcika

A koncepció gyújtópontjában a talált ipari tárgy áll. Az, ami eddig a hátránya volt a városnak, most az előnyévé válik. Szikra Katalin diplomaterve.

Helyszín & téma
Az identitás nélküli város - Kazincbarcika
Kazincbarcika a 12 szocialista iparváros egyike. A három Sajó-parti községből, amelyek valaha folyómenti földművelésből éltek, 40 év alatt művi úton munkásváros épült. Közponja zöldmezős beruházásként született a város egész infrastruktúrájával egy időben. Nem volt ideje, hogy részei összecsiszolódjanak, hagyományai alakuljanak ki. A folyamatot párhuzamosan kísérte a környező ipar túlzó mértékű fejlesztése. Lakossága ez idő alatt megtízszereződött. 40 évig a politikai irányítás kedvezményezettjeként minden támogatást megkapott, majd a rendszerváltozással vége szakadt a fejlesztéseknek, és maradt befejezetlenül, küszködve saját életképtelenségével. Súlyosabb hanyatlását csak a helyi vegyipar akadályozta meg, mely a mai napig a város fő támasza.

Problémái:

• Nincs vonzó épített környezete (turisztikai vonzereje gyenge), nehéz szeretni. A városlakók tudatában vannak városuk kevéssé vonzó mivoltának. Kapcsolatuk lakhelyükkel kettős. Az otthon szeretete vegyül a panel, az ipartelepek, a történelem-nélküli városközpont iránt érzett idegenkedéssel.
• Nagy kiterjedésű bezárt ipari területek. „Szégyenfoltok.”
• Kevés a kapcsolata a természeti környezetével (folyó, patak, tavacskák).
• Intézményi rendszere befejezettlen. A hagyományos városi kulturális arculatot és szellemiséget, a polgári hangulatot kialakító, ezeknek teret adó kulturintézmények hiányoznak.
• Hiányos társadalmi rétegződés. Nincs polgári réteg.
• Népességelvándorlás: főleg a diplomát szerző fiatalok nem térnek vissza.
• Hiányzó tradíciók. Nincs identitástudat.
• Bizonyos megközelítések városi mivoltát is megkérdőjelezik.
• Rossz városépítészeti tendenciák, hiányzó koncepciók, a város karakterének „kispolgári” ízlésű puhítása A város mai fejlődési törekvése, hogy születésének nyomait kendőzze. Sorra épülnek a historizáló hangulatú épületek. A városi részletek, burkolatok, utcabútorok díszítő jellegűek, a város karakteréhez nem illenek. A város arculatát hivatalosan a „Virágok és a szobrok városa“ szlogen kommunikálásával igyekeznek alakítani. Mindez nincs összhangban a város gyökereivel, kialakulásával, karakterével.

Témameghatározás:
Diplomatémámban arra keresem a választ, hogy mi lehet az a helyes városépítészeti magartartás, amely a város ezeddig még meg nem talált, de természettől fogva és szükségszerűen létező identitásához illeszkedik, azt erősíti. Keresem azokat a helyzeteket, amelyek potenciális lehetőségek rejthetenek magukban, amelyeket csak észre kell venni és pozícióba helyezni. Vizsgálódásaim két tengely mentén folytak. Egyrészről tanulmányoztam a város történeti gyökereit, melyet az erős ipari alapokban véltem felfedezni. Valamint tanulmányokat készítettem a város felépítéséről és környezetével való kapcsolatáról. Ezek alapján a következő „akcióterületeket” határoztam meg:

Vizek, erdő:
Az első csoportban azt vizsgálom, hogy a város milyen kapcsolatban van a természeti környezetével. Itt elmondható, hogy a Sajó folyó a Tardona-patak és a kertvárosi bányatavak mellőzött helyzetben vannak. A Sajóhoz gyakorlatilag csak átszökni lehet. A városi  hétköznapok tudatából teljességel hiányzik a folyó közelsége. A Tardona-patak a városszövetet és a Bükk hegységet választja el természetes akadályt képezve, mivel a patakon kevés híd található. Ez leginkább gyerekek kedvelt felfedezőhelye. A bányatavak szintén mostoha helyzetben vannak. A kertváros felől egy földúton lehet csak megközelíteni őket. Az utat a város cigány negyede szegélyezi, így bár nem veszélyes környék, mégsem kedvelt övezet, pedig a tavak a kertvárostól 3 perc sétára vannak.

Ipari területek:
A második csoportot a város jelentős kiterjedésű, a rendszerváltáskor bezárt iparterületei alkotják. Ezek az iparterületek elsősorban a szénbányászathoz, másodsorban az építőiparhoz kapcsolódnak. Messze a város határán kívül található a Tardona-völgy bezárt szénbányája. Csillepályák, bányadombok, téglaépületek, ipari műtárgyak. Pozíciójából adódóan új funkcióját elsősorban a zöldturizmushoz és a kerékpár sporthoz kapcsolódóan tudja megtalálni. A ma is működő vegyipar hosszan elnyúló területei közé ékelődve található az említett völgyi szénbányához valaha dombokon keresztül csillepályákkal kapcsolódó szénfeldolgozó üzem. A nagy kiterjedésű területen elvétve meglepő szépségű ipari tárgyakra lehet bukkani. Ez a terület elsősorban ipari újrafelhasználás útján találhatna szerepet, mivel intenzív ipari területek veszik körbe, így más funkció számára kedvezőtlen helyzetben van. Valaha a Kazincbarcikát megelőző falvak határában állt a településeket és a bányákat ellátó, szénből villamos energiát előállító erőmű épülete. 1921-ben épült, a Borsodi Hőerőmű megépítésével leállt, azóta használaton kívül áll. Diplomatervemben ez utóbbi erőmű épületét és környezetét dolgozom ki részletesen. Választásom azért esett erre a területre, mert a felvázolt vizsgálódási vonalak e ponton nagyon szép és intenzív kapcsolatban találkoznak. Az épület önmagában inspiratív, lehetőségeket rejtő tárgy. Emellett kapcsolható az elfeledett Sajó parthoz, amely szintén nagyon erős eleme lehetne Kazincbarcika identitásának.

Koncepció
Sajó:
Néhány sínpár nem elég indok arra, hogy egy város elszakadjon a tőle pár száz méterre fekvő folyójától. A koncepció alapja a kapcsolat megteremtése. A város több ponton átjutási lehetőséget kap a Sajó-partra. Némely kapcsolat a sínek szintjén jön létre. A város tengelyének meghosszabbításában álló átjutási lehetőség pedig a sínek alatt átvezetett sétány. A folyópart megőrzi természetes hangulatát. Kevés beavatkozással, kevés épített elem hozzáadásával kirándulóútvonallá, piknikezők, szalonnasütések célponjává válhatna.

Erőműhöz kapcsolódó terület:
A sínek alatt átvezetett sétány az erőmű mellett kialakított városi térbe torkollik. A tér finoman lejt a lépcsősor irányába. A lépcsősor és a tér vonalvezetése az erőmű épületegyüttesének irányába vezet.

Talált tárgy:
A koncepció gyújtópontjában a talált ipari tárgy áll. Az, ami eddig a hátránya volt a városnak, most az előnyévé válik. A tárgyat megtisztogatjuk, keretbe helyezzük, új funkcióval látjuk el. Ikonná alakítjuk.

Az épületek
Funkció:
Az épület funkciója szerint olyan kulturális intézmény, amely elsősorban a középiskolás fiatalokat célozza meg. Színvonalában a kocsma és a színház között helyezkedik el. (E kettő a Barcikán fellelhető két végpont.) Olyan közösségi teret jelent, ahol ez a korsztály eltöltheti a szabadidejét. Az erőmű épületrészében előadótér kerül kialakításra, mely egyszerű igényszintű előadások megtartását teszi lehetővé, valamint egyéb rendezvények, bulik befogadója is lehet. Az épületegyüttes célja a progresszív, friss, kortárs kultúra exportálása. Az új épületrész szakköröket, klubokat fogad be (műhely és próbaterem), előterében csocsó- és pinpongasztalok kerülnek elhelyezésre, így nem csak a klubtagok látogatják. A kapcsolódó trafóház földszintjére büfé, emeletére médiaszoba kerül. A trafóház előtt kisebb udvart körbezáró fedett lépcsősorok a korosztályra jellemző szabadtéri találkozásokhoz adnak felületet.

Tömegformálás:
A meglévő épületek keretbe kerülnek azáltal, hogy a terep a meglévő épületek körül egy kicsit besüllyed, 80 cm-rel mélyebbre kerül, így hozva létre finom határvonalat az épületek saját udvarai és a városi terek között. A keret testét a szintkülönbséget áthidaló lépcsők és rámpák, valamint egy új épület képezi, amely ebből a keretből nő ki. Megjelenésében, illetve anyagában is azonos vele.

A legmeghatározóbb építészeti irányelv az volt, hogy az erőműépület érinetlen maradjon. Úgy kerüljenek bele / köré az új funkciók, hogy megjelenésükben elváljanak az eredetitől. Az épület külső falai tehát nem változnak, ablaknyílásaiba nem kerül üveg. Az épület érdekessége a belsejében található masszív pillércsonkokból és köztük fekvő gerendákból álló építmény. Ez a szerkezet a hajdan működő erőmű technológiájához tartozott. Erre a pillérsorra ül fel az új funkciót befogadó épületrész, miközben az alatta lévő térrész szabadon marad egyszerre alkotva az előadó előcsarnokát és nyitott állapotban a fedett-nyitott teret, mely az udvarhoz kapcsolódik.

Homlokzatok:
Az eredeti épülethomlokzat mögött megjelenő polikarbonát burkolat alá egyszerű négyzetháló kiosztásban apró led világítás kerül, így az épület finoman világít éjszaka. Ez a világítás fontos eleme az épület ikonszerű megfogalmazásának. Látják a városból, és látják a vonatból. Látják a hegyről. Látják a Sajó partjáról.

Szerkezet:
Szerelt acélvázas szerkezet. Ezzel is erősíteni kívántam, hogy az új épületrész nem hozzáépül, nem egybenő a régivel, hanem attól elválva belehelyeződik.

Szikra Katalin