Fenséges felújítás bővítéssel – Drents Múzeum, Assen
Őfelsége – és a nép – nagy örömére szolgál a Drents Múzeum felújítása és bővítése, melyet Assenben maga Beatrix királynő nyitott meg hivatalosan. Az Erick van Egeraat tervei alapján létrejött új szárny illeszkedik a történelmi városközpontba, a műemléki épületek közé, és különleges, lépcsőző, növénnyel telepített tetejével összeköti a múltat és jövőt, a múzeumot és a közparkokat.
2011. november 16-án Őfelsége Beatrix királynő hivatalosan is megnyitotta Assenben az Erick van Egeraat által tervezett Drents Múzeumot. Az ünnepi ceremónia során a múzeum igazgatója, Michel van Maarseveen és más résztvevők is elismeréssel adóztak Erick van Egeraatnak, aki szimbiotikus kapcsolatot alakított ki a meglévő történeti múzeum és a hozzáépítés között. A tervpályázat során Erick van Egeraat munkáját egyhangúan választotta győztesnek mind a zsűri, mind a megbízó, Drenthe tartománya. A döntő érv az volt elképzelése mellett, hogy abban a múzeum bővítménye szolgál az egész intézmény fő szervezőelemeként.
Erick van Egeraat tervének legfontosabb része a múzeum következetes integrálása a városszövetbe. Az épület, kert és víz kiegyensúlyozott játéka új identitással ruházza fel a kibővített múzeumot. Az építészeti megjelenés Assen belvárosának díszletszerű karakterét és kulturális-történelmi arcát egyaránt kihangsúlyozza. Az új szárny szaggatott vonalú, lépcsős zöldtetője a város meglévő kertjeit és parkjait köti össze, Erick van Egeraat így a nyilvánosság számára is nyitott parkot hozott létre. A tető nyílásain át fény hatol az alatta húzódó kiállítóterekbe. Az új szárny az új bejáratot összekapcsolja a meglévő múzeumrészekkel és a városképpel egyaránt.
A régi kocsiszínt alakították ki a múzeum új főbejáratának. A meglévő szerkezetet, egy méterrel a föld fölé emelve, üveg lábazatra támasztották, ami elegánsan jelöli ki az épület új funkcióját. A történeti homlokzatot érintetlenül hagyták, így őrizve meg az épületek nagypolgári megjelenését. A nap folyamán az üveg lábazat fényt enged az épületbe. Éjszaka a belső kivilágítás irányfénnyé változtatja a kocsiszínt, jelzésként szolgálva a város és lakói számára. A Drents Múzeum Erick van Egeraat negyedik múzeuma – a rotterdami Természettudományi Múzeum, a corki Crawford Művészeti Galéria és a Middlesborough Institute of Modern Art előzte meg a figyelemre méltó asseni épületet.
Erick van Egeraat terve a hollandiai Drents Múzeum kialakítására nem-ortodox, mégis elegáns módon egyesíti a régi és az új valódi minőségét. A múzeum örökségét és elhelyezkedését sarokpontnak is lehet tekinteni Assen bevárosának újjáépítésében. Ezen a gazdag történelmű helszínen alapul Drenthe tartomány fizikai valósága, ahol a különböző meglévő múzeumépületek gazdag érzelmi és műemléki értékkel bírnak. A Drents Múzeum felújítása elsősorban városi, sőt regionális jelentősségű megbízás volt. A múzeum a régió egyik gazdasági pilléreként működik, és a kitűzött cél a további fejlődés.
A számtalan rendkívül sikeres kiállítás megrendezése során igény támadt nagyobb és jobban szervezett múzeumtérre, így nemzetközi tervpályázatot írtak ki, melyet Erick van Egeraat nyert meg. A Múzeum Negyed tekinthető kiindulópontnak a város jövőjének tekintetében. Mivel a város szívében helyezkedik el, számtalan műemléki épület, park és értékes terület veszi körül. A föld alatti bővítés terve új lehetőségeket nyújt a meglévő város fejlesztésének folyamatában. A régi parkolót múzeumkertté alakították, mely kapcsolódik a zöld területekhez és a műemléki létesítményekhez. A múzeum felújításával és bővítésével a régió impozáns, akár vitákat is kiváltható kulturális ikonja jött létre.
Kertrendezés
A város történelmi negyedének kapcsolatrendszere szolgált a kertrendezés kiindolópontjául. Az épület, kert és víz kiegyensúlyozott játéka új, erőteljes identitással ruházza fel a kibővített múzeumot. A hozzáépítés új réteget ad a városi szövethez anélkül, hogy a hely jellegét megváltoztatná. Az kiállítócsarnok a változatosan lépcsőző, növénnyel telepített tetőn létrehozott új múzeumkert alatt helyezkedik el. A közkert a múzeum körül található meglévő kerteket, telkeket és vízi csatornákat észrevétlen átmenettel kapcsolja össze. A területre jellemző növények, mint például a rododendron vagy krókusz, a múzeumkert növényállományában is meghatározóak.
A múzeum lapostetője és a kert teljesen összeolvad a lépcsős kiültetésnek és a burkolt sávoknak köszönhetően, melyek mindegyike saját karakterrel bír. A felhasznált anyagok kiválasztásakor egymáshoz való kapcsolatuk és színük volt az alap, hatásukat a különböző burkolatonak egy adott koncepció szerinti alkalmazása tovább erősíti. Az így megteremtett kertben a látogatók kedvükre sétálhatnak, és a park később egyfajta szoborként is működhet. A múzeumkert vonzó közterületként fogadja majd a város lakóit.
Városfejlesztés
A városrendezés minden elemét jelentős mértékben kifejezetten a múzeum céljaihoz igazították. Így a sorolt elemek maximálisan hozzá tudnak járulni a látogatók és helyi lakosok számára nyújtott minőségi élményhez. A Jacob Cramer tér atmoszférája részben ezeknek, a múzeum bejáratánál elhelyezett érzelmi elemeknek köszönhető. A téren található, kör alakú kút nem csupán történeti utalás, hanem a szomszédos műemléki épületeknek a vízben tükröződő látványa az új, föld alatti bővítésre is utal. A tér szélét hat transzparens határolja, melyeken a múzeum rendezvényeit lehet majd hirdetni. Ezeket a zászlókat az önkormányzat közreműködésével tervezik meg, stílusukat a város egyéb pontjain, más kulturális sintézményeknél használt transzparensekről veszik át.
Részben a kulturális negyed megszokott, klasszikus közvilágítása kerül erre a térre is. Kiegészítő, speciális világítás emeli ki a városi terület számos különlegességét, mint például a kocsiszínt és a kör alakú szökőkutat. A meglévő, jó minőségű burkolatokat, mint például az égetett téglákat és kőlapokat újra felhasználják, és a bejárat fehér kőburkolatával egészítik ki. Az utca és a múzeumkert között markáns kerítés húzódik, melynek kapuját éjszakára bezárják. A kerítés összefonódik a meglévő fákkal és bokrokkal, utalva ezzel a kertet körülvevő pázsit hullámzására is.
Az épület és környezete közti kapcsolat
A Drents Múzeum bővítése két világ, a régi és az új, a kint és a bent, a lent és a fent megtapasztalásának kontrasztját használja ki, egyúttal össze is kötve ezeket. Ezen világok mindegyike saját minőséggel és anyagokkal rendelkezik. Az új kiállítószárny föld alatti világa nemzetközi, kortárs hangulatot áraszt, mellyel a régi épületrész klasszikus megjelenése áll szemben. A két világ találkozása között a vonzás és taszítás feszültsége lép fel. Eképpen a föld alatti kiállítótér tetőszerkezetének szintén kettős szerepe van. Egyrészt múzeumkertnek ad otthont, mely a környező parkokat és telkeket kapcsolja össze, másrészt pedig meghatározza a belső tér identitását, semleges és flexibilis hátteret adva a kiállításnak. A tető a múzeumbővítés jelképévé válik.
Az új épületszárny beillesztése fontos elem volt a múzeum megvilágítási kérdésében is. A bejárat stratégiai áthelyezése döntő jelentősségűnek bizonyult. Azzal, hogy a bejáratot a történeti kocsiszínbe tették, létrejött az új és régi rész méltó találkozása, mintegy a múzeum belső útvonalának logikus elemeként. A kocsiszín szó szerint új utat nyitott, kissé megemelve a földtől. Az üveg lábazat kialakítása új karakterrel ruházza fel a teret, s egyben új bejárattal látja el Drenthe múzeumát. Ez a lebegő bejárat jelképezi a régi és új szerkezetek közötti kontrasztot, emellett nagyvonalúan ad hangsúlyt a hozzáépítésnek. Nappal az üveg lábazat nagyszerű természetes fényt enged az épületbe, éjjeli kivilágítása pedig irányfénnyé változtatja a kocsiszínt, jelzésként szolgálva a város és lakói számára.
A Drents Múzeum kivitelezési munkáit egyrészt a különleges szerkezetek és technológiák, másrészt az építészeti részletekre fektetett, átlagon felüli hangsúly jellemzi. A terv 2 400 m2 bővítést alakít ki a történelmi városszöveten belül. A föld alatti építkezés mindig kihívást jelent, ráadásul ha mindez a történeti környezet közvetlen közelségével párosul, mint a Drents Múzeum esetén, akkor különleges kivitelezési technológiákra van szükség. Ennek megfelelően a kocsiszínt egy az egyben áthelyezték, hogy helyet csináljanak a föld alatti kivitelezés számára.
Négy különböző alapozási módszert is alkalmaztak, a műemléki épületek közelségének és a talaj minőségének függvényében. A meglévő Drost-ház alatt jetgrout eljárást kombináltak egy másik, a víz alatti szinteken búvárok által végzett technológiával. A Jacob Cramer tér körül rezgésmentes módon készítették az alapozást. A meglévő fák helyénél a korlátozott hely miatt az úgynevezett Silent Piler-eljárás szerint dolgoztak. A föld alatti kiállítóteret végül 29 méteres fesztávú acél gerendákkal hidalták át.
Mivel a föld alatti szerkezet és funkció semleges kiállítóteret kívánt, a bővítés csupán pár építészeti elemre korlátozódik – éppen ezért ezek az elemek viszont nagyon gondos tervezést és kivitelezést kívántak. Sok esetben egyedileg kellett őket elkészíteni, mint például a külöleges, szabadon álló lépcsőket, üveg lifteket, a kocsiszín üveg lábazatát vagy a múzeumkert kerítését. Ehhez sokszor előzetes mintadarabokat készítettek. A megfelelő előkészítésnek és a kivitelezés összes szereplője részéről tapasztalható gondosságnak köszönhetően a kivitelezés számottevő csúszás nélkül lezajlott.
Drents Múzeum felújítása és bővítése
tervezők: Erick van Egeraat, Frank Huibers
tervezés: 2008
megvalósítás: 2011
bruttó terület: 2400m2
