Fenntarthatóság

Építészet és Biodesign II. – Sötét ökoLógia

2022.01.20. 18:31

Blaumann Edit biodesign tematikájú cikksorozatának új részében az EcoLogic Studio munkáin keresztül mutatja be azt, hogyan lehet élő szervezeteket bevonni a tervezési folyamatba, olyan építészeti és design projekteket létrehozva ezáltal, melyek túlmutatnak a fenntarthatóság hagyományos definícióján.

A biodesign arra ösztönzi a tervezőt, hogy élő szervezeteket, például baktériumokat, algákat, gombákat, növényeket vagy akár állatokat is bevonjon a tervezési folyamatba. A tervezési fázisban az építészek, designerek ezeket az organizmusokat úgy terelgetik, hogy például egy előre meghatározott alakban növekedjenek, vagy egy bizonyos színt vegyenek fel. A legtöbb esetben a tervezés eredménye nem egy élő tárgy, hanem egy bioalapú, megújuló nyersanyag vagy egy ökológiailag előnyös folyamat. Azonban azok a tárgyak, melyek kialakításába bevont szervezetek a végtermékben, a használati idő alatt is tovább élnek, túlmutatnak azon, hogy pusztán fenntartható alternatívaként tekintsünk rájuk. Az életteliség tartós anyagi minőséggé válik, s az eredmény egy eleven tárgy, mely a megszokottól eltérő viselkedési és interakciós lehetőségeket, valamint a cselekvés és az élet új módjait kínálja. Az egyszerre biológiai, ökológiai és tapasztalati elevenség új, élő esztétikát és a kölcsönös gondoskodás terét teremti meg.

Az építészet és az elevenség összefonódása nem újkeletű. A biofílikus tervezés a természethez és más élőlényekhez való kapcsolódás és vonzalom veleszületett emberi ösztönére alapozva, az épített környezetben magát a természetet vagy természetes mintákat használ. Ilyenek lehetnek a természetes fényt adó tetőablakok vagy az élő falak, melyeket növényzet borít, esetleg a víz jelenléte. A biofil terek támogatják a kognitív funkciókat, a fizikai egészséget és a pszichés jólétet. A biofília vitathatatlan erényeinek kétségbe vonása nélkül fontos azt tudatosítsuk, hogy annak természet elképzelése a premodernitás romlatlan, tiszta képét tükrözi, mely valójában sosem létezett. Ez az eszménykép egy kulturális termék, mely a XIX. század romantikus elvágyódásából született. Nem meglepő, hogy a környezeti károsítás és a zöldre mosás (greenwashing) korában ez a szemlélet újra előtérbe került. Azonban az eleven anyagok alkalmazása meghaladja azt az igényt, hogy pusztán a természethez való kapcsolódás érdekében naturalista formát öltsön, és akár a zöld ökológiával szemben a sötét ökológiában[1] találja meg filozófiai gyökereit.

Remek példa erre a Claudia Pasquero és Marco Poletto, olasz építészek által alapított londoni székhelyű ecoLogicStudio multidiszciplináris, kísérleti, innovatív és időnként szinte utópisztikus munkássága. Az otthoni alga kerttől a városi alga farmon, a fotoszintetizáló köztéri szobron és épület függönyön át a penészgomba alapú algoritmikus várostervezésig terjed a stúdió repertoárja. Biodigitális munkáikban összefonódik a parametrikus tervezés, a 3D nyomtatás és az eleven anyagok használata. Céljuk a biotechnológia és az élő rendszerek integrációja az építészeti kontextusba, a várostervezésbe, illetve ezeknek a folyamatoknak az átláthatóbbá tétele. Ennek útját az építészet a modernitás mára már elavult hagyományai alól való felszabadításában látják, mely egyrészt elkülöníti a város lakó- és termelő területeit; másrészt a higiéniát esztétikai értékrendszerbe ágyazza, s az így létrehozott fertőtlenített építészeti stílust népszerűsíti a modern városban. Megkérdőjelezik az olyan hagyományos tervezési fogalmakat, mint az övezet, a határ, a lépték, a tipológia és a program. Szerintük ezek valójában akadályozzák az urbanizáció valóban rendszerszintű megközelítésének kialakulását. Sürgetik annak széles körű felismerését, hogy az Urbanoszférát a zöld és sötét ökológia egymásba kapcsolódó hurkai szövik át meg át. Munkáik felhívják a figyelmet arra, hogy a pusztulás, a halál, a bomlás, az emésztés, a feloldódás, a természet körforgásának legalapvetőbb folyamatai, gyakran a sötétben zajlanak, furcsa szagokat generálnak, s zsigeri félelmet keltenek. Ez a sötét ökológia, ami a város kritikus infrastruktúrájának is alapvető része, vagy rejtve marad, vagy azon igyekszünk, hogy minél hamarabb kisöpörjük a tudatunkból.

A városi ökológia sötét oldalának újraértékelése a természet és így a városi táj új esztétikájának előtérbe helyezését jelenti. A természet új esztétikája a tervezési gyakorlatot a mikroorganizmusok, például a vírusok, baktériumok és gombák birodalmába repíti. Ezek az élőlények félelmet keltenek, mert taktikájuk gyakran nem világos számunkra; intelligenciájuk azonban kivételes tulajdonságokkal ruházta fel őket. Képesek például arra, hogy az általunk hulladéknak és szennyezésnek tekintett dolgokat tápanyaggá és nyersanyaggá alakítsák.állítják az alkotók egy velük készült interjúban.

Az ecoLogic esztétikája a baktériumok, valamint a nem emberi intelligencia más formáinak méltatása. Nem véletlen, hogy elsődleges együttműködőik a bolygó legősibb élőlényei közé tartozó cianobaktériumok, közülük is elsősorban a Spirulina és Chlorella algák, melyek a szennyezőanyagok bioemésztésével, s újra felhasználható anyagokká történő alakításával egy sötét zöld gazdaság alapját teremthetik meg. A jövő élelmiszereinek, bioműanyagainak, kozmetikumainak, városi kertészeti tevékenységének, légtisztításának erőművévé válhatnak.

Ennek kiemelkedő példája a 2012-ben induló és jelenleg is folyamatosan fejlődő H.O.R.T.U.S. sorozat. A hortus latinul kertet jelent, egyúttal a Hydro Organism Responsive To Urban Stimuli, Városi Ingerekre Reagáló Hidro Organizmus rövidítése. Ez olyan fotoszintetikus szobrok és városi struktúrák sorozata, melyek mesterséges élőhelyet teremtenek az épített környezetbe integrált cianobaktériumok számára. Az ecoLogic által tervezett biodigitális környezetben a mikroorganizmusok gyorsabban fejlődnek, mint a természetben, mivel szorosan kapcsolódnak az emberi élethez. Ebben az újfajta építészeti szimbiózisban az emberek által kibocsátott hő és szén-dioxid serkentik a biomassza növekedését, ami energiaforrásként vagy élelmiszerként hasznosítható.

2017-ben a kazahsztáni Asztanában felépítették a világ első állandó biotechnológiai alapú lakását, a BIO.tech HUT-ot. A városi farmként működő, 180m2 alapterületű lakás burkolatába integrált üvegcsövekben 1600 liter cianobaktérium kultúra él. A rendszer naponta 1 kg bioüzemanyag előállítására képes, ami 10 kW/h energiának felel meg, azaz egy európai lakás napi energiaszükségletét ki tudja szolgálni. Az itt használt Chlorella alga 60% növényi fehérjét tartalmaz, így a lakás napi 600 gr fehérje termelésére képes, ami 12 felnőtt táplálására elegendő. A BIO.tech HUT 8 tehén húsában megtalálható mennyiségű fehérjének megfelelő mennyiséget termel meg. Nem beszélve a tenyésztési folyamathoz szükséges energiáról, ami 70 átlagos európai háztartás energiafogyasztásának felel meg, illetve a tehenek üvegházhatású metán kibocsátásáról, aminek karbonsemlegessé tételéhez egy 500 m2-es erdőre lenne szükség.

2018-ban a Climate-KIC, az EU legjelentősebb éghajlati innovációs kezdeményezésének megbízásából készítették el a PhotoSynthetica nevű városi biofüggöny-rendszeret, amit Dublinban mutattak be. Az árnyékoláson és a hővisszatartáson túl ez lényegében egy félig áttetsző biozselébe oltott baktériumokkal teli, épülethomlokzatra húzható élő tüdő. A szennyezett városi levegő a függöny alján lép be, és miközben a légbuborékok természetes módon emelkednek a vizes közegen keresztül, a CO2-molekulákat és a légköri szennyező anyagokat az algák megkötik és tárolják, majd biomasszává alakítják, ami például bioműanyagok előállításához használható. A fotoszintézisből származó oxigén eközben szabadon távozik a városi levegőbe. A 32 méter hosszú és 7 méter magas, városi függöny naponta közel 1 kg szén-dioxidot fog fel a légkörből, ami 20 nagy fa által elnyelt mennyiségnek felel meg. Két négyzetméter homlokzat lefedésére körülbelül 50 liter mikroalga kultúra szükséges. A súlya tehát körülbelül 100-szor kisebb, mint egy kifejlett, épületbe integrált fáé. Emellett 10-szer kevesebb helyet foglal el. A rendszer mind új épületek esetében, mind utólagos alkalmazásra egyaránt alkalmas. A digitális tervezési és gyártási protokoll lehetővé teszi a rendszer teljes testreszabását az épület és a helyszín körülményeihez alkalmazkodva. Az alkotók szerint ez a középület léptékű vizualizáció egyúttal a nagyközönség elérését és érzékenyítését is segíti a jövő biovárosai iránt. "A munkánk, hogy olyan javaslatokat tegyünk, melyek segítségével újfajta városi tájat lehet növeszteni, mellyel az emberek kapcsolatba léphetnek és beleláthatnak a folyamatokba, hogy bolygószerte nagyobb tudatosság és önszerveződés alakulhasson ki az általunk használt erőforrásokkal kapcsolatban." – jelentik ki a fent is idézett interjúban.

2020-ban, az első Covid-19 lezárás kihívásaira válaszul fejlesztették ki a BioBombola nevű házi algakert-rendszert. Ez tulajdonképpen egy egyszerű barkácskészlet, melynek segítségével a családok otthon is tudnak Spirulinát termeszteni. A csomag egy 1 méter magas üvegedényből, az úgynevezett fotobioreaktorból, egy 15 literes indító adag Spirulina kultúrából, valamint a mikroorganizmusok növekedését támogató táptalajból áll. Tartozik hozzá egy csőrendszer és egy szivattyú is, mely a közegen keresztül mozgatja a levegőt. A weboldalukról megrendelhető eszközt egyszerű felállítani és karbantartani – mindössze egy ablak vagy egy termesztő lámpa közelébe kell helyezni. Levegőtisztítás szempontjából két fiatal fa által elnyelt CO2-mennyiségének felel meg, és annyi oxigént termel, mint 7 szobanövény. Emellett naponta akár hét gramm Spirulina összegyűjtését is lehetővé teszi, ami egy négytagú család napi ajánlott fehérjebevitele. Pasquero és Poletto eredetileg azért találták ki a BioBombolát, hogy szórakoztassák a gyerekeiket, miközben otthon tanultak a lezárások idején. "A gyerekek imádják a Spirulina betakarítását"mondta Pasquero. A gyerekek számára egy gyakorlatias módja annak, hogy megtanulják, hogyan tisztítják a növények a levegőt és hogyan biztosítanak ehető tápanyagokat. "Most már minden héten növényi fehérjés kenyeret készítünk belőle. A Spirulinának elég csípős íze van, valahol a fű és a dió között."

A BioBombola azonban nem csak a gyerekeknek nyújt eszközt az otthoni tanuláshoz, hanem egy átfogóbb projekt része is, melynek célja a városi körülmények közt megvalósítható fenntarthatóbb életmód népszerűsítése.

"Úgy véljük, hogy a BioBombola hozzájárul ahhoz, hogy újra tervezzük azt a logikát, amely a jelenlegi egészségügyi válsághoz vezetett" – mondta Pasquero és Poletto. "Hiszünk abban, hogy segít átformálni néhány olyan gyakorlatot, mely a jelenlegi egészségügyi válságba sodort minket. Ha közösen átalakítjuk a légszennyező anyagokat magas tápértékű táplálékká, kevesebb lehetőségük lesz a vírusoknak arra, hogy kihasználják a fenntarthatatlan táplálékláncokat és a szennyezett légkört, hogy elérjenek és megtámadjanak minket."

Ezek a projektek részei a Photo.Synth.Etica, az ecoLogicStudio, az Innsbrucki Egyetemen működő Synthetic Landscape Lab és a londoni Bartletten működő Urban Morphogenesis Lab közös kutatási programjának, melynek célja körkörös, metabolikus megoldások kidolgozása a közösség illetve az emberi és nem emberi intelligencia mozgósításán keresztül. Jövőképüket különböző rendszerek népesítik be, melynek magja az ember, de ugyanolyan fontosak a mikroorganizmusok, gépek, madarak, kommunikációs rendszerek, melyek egyenrangú biopolgárként vesznek részt városaink alakításában.

Blaumann Edit

Szerk.: Hulesch Máté

[1] Timothy Morton Dark Ecology c. könyvének ismertetője úgy fogalmaz, hogy a jelen antropocén korszakában az ökológiai tudatosság egy fura hurok vagy Möbius-szalag formájában jelenik meg, melynek csak egy oldala van. Philip Deckard is ezt az utat járja be a Blade Runnerben, mikor ráeszmél, hogy ő maga az ellenség, akinek üldözésére indult. Az ökológiai tudatosság pedig azért veheti fel ezt a formát, mert az ökológiai jelenségek szintén hurok szerűen működnek. Morton, Timothy. 2018. Dark Ecology: For a Logic of Future Coexistence (The Wellek Library Lectures). Columbia University Press