Élővízi fürdő – Nagy Emese diplomaterve

Nagy Emese különleges témát választott diplomatervéhez: modell-kísérletekre alapozva olyan folyóparti fürdőhely koncepcióját vázolta fel, amelynek elemei a sodrást követik, az áramló víz pedig medencék sorozatán át, természetes módon tisztul meg. Az elemek egy mozgó, lineáris közlekedő rendszerre fűződnek fel, amelyek bármilyen helyszínre telepíthetők, a környezetéhez közeledő és hozzá alkalmazkodó építészet példájaként.

Alapgondolat

A Földön élő élőlények élete folyamatos alkalmazkodás az itt uralkodó klimatikus viszonyokhoz. Ennek módja a Föld minden pontján más, ennek köszönhető a minket körülvevő sokszínűsége. Az ember reakciója az időjárás jelenségeire a menedék teremtése, amellyel jelentősen hozzájárul környezete arcához, csak manapság jóval erőteljesebben, mint a többiek. A környezet és ember kapcsolata jelentős változáson ment keresztül az elmúlt évezredek folyamán, míg régebben szimbionta, ma az estek többségében parazita jellegű. Diplomámban arra keresem a választ, hogy milyen módon tud az ember által épített menedék ismét együttélő módon közeledni környezetéhez, milyen az az építészeti struktúra, amely képes alkalmazkodni az őt körülvevő közeghez.

Sodródás, mint koncepció

A víz a Föld körforgásának egyik legfontosabb résztvevője, emellett mindennapjainkat is nagyban meghatározza jelenléte. A fellelhető halmazállapotok sorából (a Magyarországra jellemző sajátosságok és értékeket is számba véve) a felszíni vizeket, szűkítve a kört a folyók sodrását, tájalkotó tevékenységét emeltem ki. Célom olyan rendszer kidolgozása volt, ami bármely folyó sodrásához képes alkalmazkodni, emellett hasznosítani tudja annak tulajdonságait. Habár a terv nem szárazföldi helyszínhez kötődik, hanem a folyó sajátosságaihoz, a bemutathatóság érdekében a Duna kalocsai szakaszát választottam a terv helyszínéül.

A tervezés módszere

Már kezdetben világos volt számomra, hogy egy olyan képlékeny és állandóan változó anyaghoz, mint a víz, csakis a tulajdonságait figyelembe véve érdemes közelítenem, ezért modellezni kezdtem. Ezt két módon lehet: az egyik a hagyományos, kézzel készült, valódi, élethű makett, ami a terv kicsinyített mása; a másik pedig a számítógépes, vagy virtuális modellezés, ami semmilyen formában nem lép ki az elméleti síkból, így eredményei is csak valószínűsíthetőek, bármennyire is pontos adatokkal dolgozunk. Ezért ebből a véletlen bekövetkezése ki van zárva, ami miatt ellentmondana az életszerűségnek.

Tervezésem módszeréül tehát a folyóvízzel való manuális kísérletezést választottam, ami lehetővé tette az áramló közeg megfigyelését, tárgyakhoz való viszonyát, azokra gyakorolt hatását. Kísérleteimhez megmodelleztem a választott meszesi helyszín érintett területét 1:500-as léptékben, a modellen áramoltatott vízbe fa pálcákat helyeztem. Az itt végzett megfigyelések útján jutottam később olyan következtetésekre, amelyek tervezésem alapjául szolgáltak. Célom nem az itt uralkodó természeti viszonyok hű másának modellezése volt, hiszen a fő helyszín nem a meszesi Duna-part, hanem bármilyen folyó. A fontos az volt, hogy az áramló víz viselkedésének tanulmányozása során rögzített megfigyelések és a témában végzett kutatások összességéből helytálló megoldás szülessen az általam meghatározott feladatra.

Telepítés

A tervezés folyamatában két vonalat különböztetek meg. Az első a rendszer alkalmazkodásának módja a víz közegéhez, a második pedig az autonóm működés biztosítása, a használhatóság feltételeinek megteremtése. A rendszer felépítése a kísérleteken alapul, az uszadékfák mozgásából kapott elrendeződés és a színekkel megjelenített áramlás keresztmetszetéből alakult struktúra képezi a fürdő közlekedő rendszerét. Az így kialakult felületek közé telepítettem be az egyes funkcionális egységeket, amelyek a közlekedőkhöz kapcsolódva egy lineáris rendszert képeznek.

A koncepció legfontosabb pontja a víz közegéhez való alkalmazkodás szempontjából a mozgás lehetősége. Ez úgy valósul meg, hogy az elemek csuklókkal kapcsolódnak egymáshoz, így a rendszer egységeinek láncolata követni tudja a folyó áramlását. Az adott helyszín felső pontján  fix (cölöp, mely körül forgó- és vertikális elmozdulás is lehetséges), alsó pontján pedig flexibilis módon tartva fenn a mozgás lehetőségét.

A terv második vonala a rendszer működése. A fürdő telepítésének meghatározó sajátossága, hogy a mozgás lehetősége mellett minden egysége az átáramló vizet hasznosítja, majd kezeli. Így a vízzel való kapcsolatteremtés nem csak annak használatában merül ki (jelen esetben a fürdőzésben), hanem kezelésében is, hiszen a kiemelt víz a rendszer segítségével tisztítva jut vissza a Dunába. Ez a következők szerint zajlik:

1., az áramlást segítő tömegképzés által a víz az első medence-egységbe jut, ahol mechanikai szűrés után a medencékben Duna-vízben lehet fürdőzni, fizikailag tisztított minőségben. A lemezes kialakításnak köszönhetően az itt átáramló víz mechanikai hatásokat hoz létre fürdőzéskor.

2., ezután egy gyermekmedencét tartalmazó egység következik, amely szintén mechanikai szűrővel ellátott;

3., ezután a parthoz kapcsolódó fogadófelület következik információs pulttal és öltözőkkel. Itt gyökérmezős tisztítómedence segítségével alakul a mechanikailag szűrt víz használati vízzé. A megjelenő nádas a fürdő kapuja és egyben az öltözők térhatároló közege, vagyis fala;

4., Ezt követi a vizesblokkot tartalmazó, ugyancsak gyökérmezős szennyvíztisztító egység, ahol a helyben keletkezett szennyvíz szintén tisztítási folyamaton megy keresztül. A nádas itt ugyancsak térhatároló közegként is működik, a zuhanyzók és WCk falaként; végül az utolsó elem a kikötő funkciót szolgáló egység szennyvíztóval, amely már csak közlekedő felületeivel jelenik meg, hiszen a szennyvíztó vize beleépül a folyó látványába. Ennek végén lép ki a rendszerből a teljesen megtisztított víz és jut vissza a Duna körforgásába.

A fürdő a világítását és egyéb villamos berendezéseinek energiaszükségletét a folyó vízenergiájából fedezi. Ennek módja lehet akár az egységek mozgási energiájának hasznosítása, vagy a hajótestek aljára telepített turbinák használata is. Az itt termelt áramot a mai trendeknek megfelelően akár a parton működő standok ellátására is lehet fordítani. A megjelenő anyagok helyben fellelhetők, a hajótestek burkolata telített vörösfenyő, a víztisztító egységek rendszerei különböző szemcseméretű kavicsokból, homokból, nádasból és vízből állnak. Megjelenése így könnyen beleilleszthető a folyó látványába.

Számomra a terv

A tervezési folyamat jelenlegi fázisában a fürdőt egy olyan élő, épített rendszernek látom, amely képes biztosítani egy szezonális vízi életmód alapszükségleteit. Felhasználása széleskörűvé válhat, hiszen funkciótól függően változtathatók az elemek méretei, kialakításuk lehet például lakótér, táborhely, vagy madárvárta. Számomra a koncepció iránymutatás a természet és az ember között kialakított távolság csökkentésére, egy olyan út, amely lineáris rendszerben segíti a víz szisztematikus hasznosítását. Az együttélés módszerével közeledik környezetéhez: a Dunán úszik, elemei egymáshoz képest mozoghatnak, ezzel alkalmazkodik a víz áramlásához, tehát nem kizárja, és nem kifosztja. Egy kísérlet az alkalmazkodó építészet módszerével az ember és környezet viszonyainak rendezésére.

tervező: Nagy Emese
tervezés éve: 2012
konzulens: Csíkszentmihályi Péter DLA. h.c.
helyszín: Kalocsa, meszesi Duna-part