Elhunyt Zábránszkyné Pap Klára

2022. március 9-én elhunyt Zábránszkyné Pap Klára, életének 80. évében. Szakmai munkája elsősorban a területfejlesztés, településfejlesztés, területrendezés, településrendezés, az építésügy szakterületekhez kapcsolódott, de a tervek nyilvánosságával, az állampolgári részvétellel is sokat foglalkozott.

1942-ben született Budapesten. Diplomáját a budapesti Műegyetem Építészmérnöki Karán szerezte meg 1965-ben, majd ugyanott 1976-ban városépítési-városgazdasági szakmérnöki oklevelet is szerzett. Először a VÁTI-ban, majd 1969-1982 között a Soproni Tervező Irodában tervezőként, később a soproni Városházán városrendezési csoportvezetőként dolgozott. Ezt követően 9 évig Szentendre város és a volt járás 13 településének főépítésze, a város Műemléki Albizottságának tagja, közben többször megbízással, helyettesítéssel az építésügyi hatóság felelőse, a műszaki osztály vezetője is volt.

1990-től az építésügyért felelős mindenkori minisztériumban (ÉVM, KÖHÉM, KTM, FVM, BM, OLÉH, illetve BM) mint a főépítészek, a főépítészi ügyek „menedzsere" dolgozott osztályvezető főtanácsosként, 2005-ös nyugdíjba vonulásáig. Részt vett a területi/állami főépítészi rendszer 1992-es újjáalakításában, majd annak működtetésében. Az Országos Főépítészi Kollégium (OFK) titkára volt a Kollégium alakulásától 20 éven keresztül. 2009-től a Kollégium Elnökségének tiszteletbeli örökös tagja.



Munkássága
Szakmai munkája elsősorban a területfejlesztés, településfejlesztés, területrendezés, településrendezés, az építésügy szakterületekhez kapcsolódik, de a tervek nyilvánosságával, az állampolgári részvétellel is sokat foglalkozott.

Sopron és Vác Általános Rendezési Terv szakértőjeként közreműködött a szabályrendeletek elkészítésében. A szakmai szabályozások megújításának előkészítésében a MUT és az ÉTE munkacsoportjainak tagjaként vett részt (OÉSZ, új építési törvény). Budapest XI. kerület településfejlesztési koncepciójának készítésében a tervező team vezetője volt. Felkért szakértőként vett részt Vác Városfejlesztési Koncepciója, illetve Regionális Koncepciója („Egyedül nem megy") készítésében.

Egyik kezdeményezője és aktív részese volt a Dunakanyar kiemelt üdülőkörzet újjászervezésének, a Dunakanyar Karta megalkotásának. Szakértői feladatokat látott el a Dunakanyar Térségi Fejlesztési Tanács Stratégiai Munkacsoportjában (2005. évi alakulásától 2006-ig). Szentendre város Környezetvédelmi Albizottságában és más városrendezéssel, városfejlesztéssel foglalkozó bizottságaiban, munkacsoportjaiban is dolgozott. Részt vett Szentendre kerékpáros koncepciójának, illetve környezetvédelmi programjának kidolgozásában.

A BME Mérnök Továbbképző Intézetében és az Építészmérnöki Karon több éven át “az épített környezet alakítása, védelme, építési szabályozás" tantárgyat adta elő. A Magyar Közigazgatási Intézet által szervezett „Terület- és településrendezési ismeretek" című ROP 3.1.1. továbbképzési program regisztrált oktatója volt.

Gyakran tartott előadásokat szakmai konferenciákon. Évekig részt vett az országos főépítészi konferenciák szervezésében, a konferencia kiadványainak szerkesztője volt 2008-ig. 16 évig szerkesztette az ÖNKORKÉP főépítészi hírlevelet (a lap megszűnéséig). „Az állami/területi főépítészi rendszer 25+ év története" című jubileumi rendezvény szervezője (2019), valamint az erről készült kiadvány szerkesztője.

Az Építéstudományi Egyesület Településrendezési Szakosztályának vezetője, a Pest Megyei Építész Kamara Elnökségének tagja és országos küldötte. 2006-2010 között az Építésügyi Szemle felelős szerkesztője, majd annak megszűnéséig a szerkesztő bizottság tagja. Az ÉTE III. Építésügyi Igazgatási Konferencia szervezője és kiadványának szerkesztője volt. Közreműködött az ÉTE70 kiadvány készítésében.

A Savaria Urbanisztikai Nyári Egyetem Tanácsa Elnökségének több évtizede tagja, többször előadója, moderátora, a főépítészi fórumok egyik vezetője volt. 1994-2000 között és 2015-től a MUT elnökségének tagja és a MUT Budapest-Pest megyei Területi Csoport Vezetőségének tagja.

Forrás: Magyar Építész Kamara

A Pest Megyei Építész Kamara honlapján megjelent megemlékezés: 

Klári 1942-ben született Budapesten. Okleveles építészmérnök diplomát 1965-ben, okleveles városépítési, városgazdasági szakmérnöki diplomát 1976-ban szerzett.
A BME, a MUT és a Kanadai Urbanisztikai Intézet továbbképzéseit elvégezve, államigazgatási és értékbecslői vizsgát is tett.

Az egyetem befejezését követően dolgozott a VÁTI-ban, majd Sopronban, ahol városrendezési csoportvezető volt. 1982-ben – nagyon szeretett Szentendréjén – főépítész lett,
majd 1988-tól minisztériumi (ÉVM-KÖHÉM-KTM-FVM) főmunkatárs majd szakfőtanácsos hivatalt töltött be, 2005-ös nyugdíjba menetéléig.

Részt vett az állami főépítészi rendszer kialakításában és annak működtetésében. Ő volt a „főépítészek anyja” és erre a címére nagyon büszke volt.
Az Országos Főépítészi Kollégium (OFK) titkára volt a Kollégium alakulásától 20 éven keresztül. 2009-től a Kollégium Elnökségének tiszteletbeli örökös tagja.
 
Tervezési munkái a teljesség igénye nélkül: Szentendre ÁRT karbantartás, Fertő-Hanság térség Regionális terv programja, SOPRON ÁRT,
Váci Duna-part Területfelhasználási Tanulmány, Vác városfejlesztési koncepciója. Egyik kezdeményezője és aktív részese volt a Dunakanyar kiemelt üdülőkörzet újjászervezésének,
a Dunakanyar Karta megalkotásának. Szentendre város Környezetvédelmi Albizottságában és más városrendezéssel, városfejlesztéssel foglalkozó bizottságaiban,
munkacsoportjaiban is dolgozott. Részt vett Szentendre kerékpáros koncepciójának, illetve környezetvédelmi programjának kidolgozásában.

Előadott a BME Mérnök Továbbképző Intézetben és az építészmérnöki karon.

Közéleti pályafutása lenyűgöző. Hosszú évekig részt vett az országos főépítészi konferenciák szervezésében, a konferencia kiadványainak szerkesztője volt 2008-ig.
16 évig szerkesztette az ÖNKORKÉP főépítészi hírlevelet. „Az állami/területi főépítészi rendszer 25+ év története” című jubileumi rendezvény szervezője,
valamint az erről készült kiadvány szerkesztője.

Az Építéstudományi Egyesület Településrendezési Szakosztályának vezetője, a Savaria Urbanisztikai Nyári Egyetem Tanácsa Elnökségének több évtizede tagja,
többször előadója, moderátora, a főépítészi fórumok egyik vezetője volt. 1994-2000 között és 2015-től a MUT elnökségének tagja
és a MUT Budapest-Pest megyei Területi Csoport Vezetőségének tagja.

A munka és a közéleti részvétel mellett folyamatosan publikált, mintegy 100 írása jelent meg szakmai folyóiratokban.
Munkásságát és közéleti szerepvállalását elismerték a Magyar Urbanisztikáért, az ÉTE Alpár Ignác és Barna Gábor emlékéremmel,
Köz Szolgálatáért Érdemjel Ezüst fokozatával és Pro Régió díjjal. Év Főépítésze díjat 2000-ben, Főépítészekért Életmű különdíját 2021-ben adományozták számára.
 
Elkötelezett volt a családja iránt. Végtelen nagy tisztelettel mesélt az édesanyjáról és nagy szeretetben, összhangban éltek férjével. Fiáról és unokáiról mindig szívesen mesélt.
 
A Pest Megyei Építész Kamarának megalakulás óta tagja. Elnökségi tag volt 2004-2008 között és 2012 óta folyamatosan.
Helyi és országos küldöttséget vállalt, a Szentendrei Építész Egyletnek is aktív tagja volt. Küldöttséget,
elnökségi tagságot teljes erővel és a vállalt feladat iránti alázattal, de mindig elvégezte.
 
Nem akarjuk, nem akartuk elhinni, hogy Klári itt hagyott bennünket. Aki ismerte tudja, hogy tele volt energiával, ötletekkel, a szakma iránti tisztelettel és szeretettel.
 
Papklári...Mindig vannak olyan barátok, kollégák, akiknek a vezeték- és keresztneve összeforr és mindenki így ismeri őket, amely nem más, mint a tisztelet jele.
Papklári, így egyben, egy hangsúllyal... nekünk, akik ismerték és szerették.

Hiányozni fogsz!