Épülettervek/Hallgatói terv

Elhagyatott váz belakása – Bodnár Gergely Bence diplomaterve

2024.03.12. 10:34

Bodnár Gergely Bence diplomatervében egy évtizedek óta elhagyatottan álló vasbeton váz "belakásával" foglalkozott. Helyszínválasztása során helyi kötődésén túl a fenntarthatóság és a mások munkájai iránti tisztelet vezérelte. Funkciója meghatározásakor az Egyetemváros közelsége motiválta: így jött létre a miskolci Kollektívház tanulságaiból okuló, fiatalokat célzó lakóépület.

Diplomatervem során szülővárosom egy szürke foltját szerettem volna újra kiszínezni. Egy vasbetonváz 1993 óta áll üresen a Miskolci Futó utcában. Eredetileg bevásárlóközpont épült volna belőle, Shopping City Centre néven, de sajnálatos módon az építkezés nem fejeződött be... Kisgyermekkorom óta foglalkoztatott a kérdés, hogy mi lehet ez az épület? Miért néz ki ennyire másképp és miért nincsenek sose emberek körülötte? Talán ez a gyerekkori kíváncsiság sarkalt arra fiatal építészként, hogy diplomamunkámban ezzel az épülettel foglalkozzam.

Nem elhanyagolható a környezettudatosság motivációja sem, hiszen óriási beépített CO2 tartalommal rendelkező épületről van szó jelen esetben, de számos más elhagyatott vagy elhanyagolt épület témakörében is. Ezeknek az értékeknek a veszni hagyása véleményem szerint a lehető legnagyobb energiapazarlás... Hiszen a temérdek nyersanyag, emberi és gépi munkaerő már bennük van! Mindez napról-napra kárba vész az állapotuk romlásával. Kérdezem én, hogy miért söpörjük a szőnyeg alá ezeknek az épületeknek a problémáját? Talán az egykori dolgos emberek eszmei és fizikai munkája nem ér annyit, hogy további gondolatokat, erőforrásokat fordítsunk befejezésükre?! 

Egyik legégetőbb és izgalmasabb témája ez jelenkorunknak. A tervezőasztalnál ülve egy élettől pezsgő, mozgalmas épületet álmodtam meg a szürke vázból… Na de hogyan valósítható meg ez a gyakorlatban, egy ilyen szigorú rendszeren belül? – kezdtem el kutakodni az illendő építészeti eszközök után. Úgy gondolkoztam a vázról, mint egy természeti adottságról, amelyet maximális mértékben meg kell óvni és ki kell használni. (Szimbiózis) Azt láttam magam előtt, mintha ez a váz egy élő burok határait jelölné ki, amelyből már csak a színek és a pezsgés hiányzik. Ezt a burkot kellett belakni egy hangsúlyos, de nem tolakodó módon. (Együttélés) Szerettem volna, ha a váz mint látszó felület megmaradna és az elhelyezett – élő – egységek mint a belső szervek egy csontváz mögül, egyértelműen kilüktettek volna. (Parazita) Így kezdtem el kutakodni az állatvilág példáira alapuló építészeti eszközök szimbiózis-együttélés-parazita hármasa után. Egyszerűen nem tudtam egyik mellett sem egyoldalúan elköteleződni, bizonyos elemeikkel mindnek egyet értettem, jelen épület vonatkozásában. Így végül mindegyik készlet elemeit használva alkottam meg a végleges formát a hozzáadás, kivonás és betolás segítségével. Hozzáadtam, hogy elérjük az eredeti tervek által megálmodott kapcsolatot a két tömeg között, elvettem, hogy bevilágítást nyújtsak az épület belsejébe és egyes funkcióknak, továbbá több szint magas tereket képezzek. Betoltam egységeket, hogy élőhelyet biztosítsak a leendő lakók számára. Ezek szerint lakó funkció került elhelyezésre az épületben, ennek tartószerkezeti megfontolásai is vannak, de vezető erő az Egyetemváros közelsége volt. Erre az adottságra építkezve posztgraduális lakások kerültek elhelyezésre, amelyek célja, hogy az értékes egyetemi közösség megtartásával egy új, magas színvonalú lakóközösség jöjjön létre, akik mint a miskolci Kollektív házban egy co-living közösséget alkotva élnek együtt a saját szabályaik alapján, a közösségi szolgáltatásokat közösen fenntartva.

Az említett előzmény hosszas működése rengeteg tanulságot hagyott hátra, amelyeket a tervben felhasználtam, felmerült problémáira megoldást adtam. Ilyen volt az, hogy a lakások bérleti ideje nem volt korlátozva, a lakóközösség túlnyomórészt egy szakmából való volt, és hogy a lakások magánkézbe kerültek. Ezekből levonva a tanulságot, tervben a lakások bérleti ideje 5 évre lett limitálva, bármilyen szakirányból érkezhetnek lakók és a lakások szigorúan bérlemények maradnak. A közösségi összefogás eredményeképp olyan magas színvonalú szolgáltatásokkal is ki tud egészülni az épület, mint wellness központ, multifunkcionális közösségi tér és tetőtéri sportpálya. Annak érdekében, hogy az eredetileg megálmodott mozgalmas és izgalmas homlokzati világ megvalósulhasson, a játékosság eszközéhez folyamodtam. A lakóegységeket, véletlenszerűséget sugalló módon helyeztem el. A lakások a természetes fényhez a lehető legközelebb, a váz külső peremén helyezkednek el. Közöttük olykor-olykor szünetek maradnak beépítetlenül, ezáltal extenzív zöldtetővel ellátott tetőteraszok alakulnak ki. 

Alapvetően négy burok határolja az épületet. Az elsőt a vasbeton váz és egy zöld függöny alkotja. Mögötte tűnnek fel a lakások fával burkolt homlokzatai, majd ezt követi egy teljesen transzparens határokkal rendelkező, kerengő, amelyet „közösségi közlekedőnek" nevezek, azért helyénvaló ez a név, mert funkciója több mint közlekedés. A lakók kicsalogatására szolgál, célja az, hogy a közösségi élet itt történjen, ezért munkaállomásokat helyeztem el bennük, transzparens szerkezetekkel határoltam őket és áttöréseket adtam az egyes szintek között. Az üvegezett szerkezetek kinyithatóak, így teljesen átszellőztethető, továbbá a kültéri teraszokkal egybenyitható a tér. Az utolsó burok az üvegezett fedésű átrium tér, ahol a vertikális közlekedés folyik. Az épület meglévő merevítése, mint egy funkcionális belső építészeti elem konzekvensen megmarad látszó elemként a vasbeton váz szerkezeti elemeivel együtt, így az újonnan elhelyezett elemek a beltérben is egyértelműen elkülönülnek a meglévőktől.

A véletlenszerűnek titulált lakáselhelyezés valójában szigorú szerkesztési szabályok alapján történt. Minden lakás kapcsolódik vagy tartalmaz egyet az épületben elhelyezett nyolc gépészeti aknából. Meghatározó szempont a benapozottság is, felfelé haladva nő a lakások száma, mint fákon a leveleké, hiszen feljebb haladva egyre több napfényhez jutunk. A legalsó szinten csak parkolók, gépészeti helyiségek, továbbá burkolt és zöldfelületek helyezkednek el, így a lábakra állított épület alá be tud futni a természet. A wellness, multifunkcionális tér az első szinten helyezkednek el. A sportpálya pedig a felettük kialakuló tetőteraszon, határolására egy függőleges pászmákból álló szintmagas korlát szolgál, amely a sportfunkció megszűnése után egy vonal mentén visszaereszkedik az általános korlátmagasság szintjére. Erre a megoldásra a budapesti Szent Margit Gimnázium Sportcsarnoka inspirált, csak jelen esetben más szelvényeket és rögzítést használtam. Az épület legtetején kialakuló hasznosítatlan tetőn napelemek telepítését terveztem, amely megújuló energiából finanszírozza az energiaellátás számottevő részét. 

Műszaki információk:

Az épületváz kivitelezése nem fejeződött be, így a foglalkozás első lépéseiben a kimaradt szerkezeti elemek pótlására kerül sor. Az egyenetlen süllyedéskülönbségek elkerülése érdekében alapgerendardáccsal kell összekötni a pillérek cölöpalapjait, továbbá egybefüggő vasbeton lemez kialakítása szükséges közöttük. Ezt a lemezt a két épülettömeg déli sarkán kialakított kétszint magas terekben olyan pontszerű lyukakkal alakítják ki, hogy fák elültetésére alkalmas legyen. Mivel az épületváz látszó szerkezet marad, a környezet viszontagságaitól meg kell óvni. Ennek érdekében egy UV-álló, vízzáró réteggel vonják be. A lakóegységek megoszló teherként terhelik a szépkorú szerkezeteket, továbbá az eredeti funkciótól lényegesen kisebb hasznos teherrel rendelkeznek. Mindegyikük önálló termikus burkot alkot. Homlokzataikra szerelt, vízszintes faburkolat kerül fel. A lakások a váztól függetlenül mozognak, mereven csak egymáshoz kapcsolódnak a közösségi közlekedőt összekötő falak segítségével. A modulok összeépítése történhet a vázon belül, előregyártott CLT-panelekből, vagy teljesen előregyártott módon, azonban utóbbi esetben egy komolyabb beépítési hézag meghagyása szükséges, amely lecsökkenti a beltér belmagasságát, ennek okán ebben a tervben az első verziót szemléltettem. A beépítetlen vízszintes felületeken lejtést alakítanak ki és vízszigetelést helyeznek el a végleges burkolt felületek alatt. Az extenzív zöldtetővel burkolt teraszperemek az elvezetendő csapadék mérséklésére és késleltetésére szolgálnak. Mivel a lakások a pillérek belső síkja mögé lettek elhelyezve, viszont a födémpallók azok tengelyvonalában támaszkodnak fel, hosszirányban 25 - harántirányban 20 cm “holttér" alakul ki: ide helyezhető el a futónövények ültetőközege. A pillérek külső síkjával egyvonalban rozsdamentes acélsodronyokat terveztem 12 centiméteres tengelytávval, amelyek szintenként a födémpallók homloklemezébe erősített konzolokhoz csatlakoznak. Így tud kialakulni az emlegetett zöld függöny. 

Végszó:

Jelen tervben direkt nem a legegyértelműbb, megszokott (vázkitöltőfalas) megoldást választottam. Pimasz módon megtartottam a számos helyi cikkben „rondának" titulált vázat mint látszó felület, hiszen feladatomnak éreztem megmutatni azt, hogy ezek a szerkezetek nem rondák csak egy kis törődést igényelnek. 

Azt gondolom, hogy a választott szerkezetekből adódó szakaszos megvalósíthatóság, gyors építhetőség és egyediség miatt egy nagyon jó alternatíva lehet ez a megoldás. Víziómban a meglévő váz és az új épületszerkezetek együttélése alkotta szokatlan, de gyönyörű világ képez egyedülálló megjelenést, téri világot és egy új fejezetet a magányos váz életében.

Bodnár Gergely Bence