Élet a térkövön túl
A vízparti promenádok kellemes megjelenésükkel, jó kiképzésükkel vonzzák a sétálókat, pihenőket vagy éppen célzottan vezetik a partra igyekvőket. Míg a spanyol Benidorm üdülőközpont promenádját a katalán OAB - Office of Architecture in Barcelona építészeti iroda gondolta merészen újra, addig, ha nem is annyira színes, de szép példát találunk a szlovén tengerparton is az AA Kultura tervezésében. Bán Dávid írása.
Itthon valahogy szívünkhöz nőttek a térkövek. A magyar közterek felújításának elengedhetetlen kellékei lettek falun és városban egyaránt. Helyenként valamilyen egyszerű formával vagy néhány szín halovány játékával "megbolondítva" a rendezettség és a megújulás üzenetét árasztja a helyiek és a településre látogatók számára. Azonban az országot elárasztó formák ennél többet, új tartalmat nem nyújtanak, kirakásuk rutinosan megy minden településen. Ennél azért jóval többről szól a köztérburkolás, de ennek - sajnos - ritkán találjuk szép példáit itthon. Ami a vízparti sétányokat illeti, az utóbbi időben azokban sem jeleskedünk igazán erőteljesen. Holott a turizmust és a helyiek komfortérzetének javítását jól szolgálják a minőségin, fantáziával, ötletesen és praktikusan kiépített sétányok, kellemes és élő kapcsolatot teremtve a vízparttal.
Spanyolország Alicante tartományában fekszik a tömegturizmus egyik Mekkája, egyes vélemények szerint a diszkontnyaralások archetípusa, Benidorm. A régészeti leletek tanulsága szerint több ezer éve lakott vízparti terület az 1960-as évekig még csendes halászfaluként élte életét. Ám a nagyüzemi teljesítményű halászhajók megjelenése erőteljesen visszavetette Benidorm és a hasonló léptékű települések tengeri iparát. Itt azonban mégsem állt meg az élet, a város és a tartomány vezetői a turizmusban látták meg a jövő iparágát és kezdtek ez irányú fejlesztésekbe. Hatalmas mennyiségű szálloda épült a városban, amelyet eleinte az olcsó szórakozás és éjszakai élet reményében özönlötték el főleg brit, ír, német, holland és belga turisták. A toronyszállókban és a több kilométeren keresztül húzódó homokos tengerparton az élet azóta megszelídült, a város népszerű családi úti cél lett. Ugyanakkor egyre jobban és az év egyre hosszabb időszakában az idősek körében is közkedvelt üdülővé, így a nyaralóélet a nyár elteltével sem ér véget.
A város nyugati tengerparti sétányának újragondolására kapott megbízást a katalán OAB - Office of Architecture in Barcelona építészeti iroda. Egy olyan, azóta máshol is hasonlóan megjelenő tervvel álltak elő, amelyben az organikus formák és a színek sokoldalúságával egy izgalmas városi, de egyben természetközeli elemet kívántak létrehozni. A tenger és a szárazföld közé nem határvonalat akartak húzni, hanem egy kellemes átmeneti zónát szerettek volna kialakítani. A város nagyfokú mesterséges beépítettségé kívánták ellensúlyozni és a tengerpart adta természetes felülettel való kapcsolatot megteremteni, illetve kihangsúlyozni az új sétánnyal, amely egyben sokszínűségével és változatos formavilágával nyújt élményt a járókelőknek. A másfél kilométeres megújuló partszakasz célja a szórakoztatás, az arra sétálók megállítása egy-egy helyen, különböző kikapcsolódási lehetőségek felvonultatása. Ugyanakkor létrehoztak itt egy nagyon tudatos áteresztő zónát, amely közvetlen összeköttetést nyújt a parkolók, a szállodák és a tengerpart között. Éppen ezért szükség volt a különböző szintű gyalogosforgalom jól szervezett szétválasztására, elvezetésére, a tér dinamikus kialakítására.
A sétány építészeti kialakítása egy új topográfiai megoldást kívánt nyújtani a tengerpartnak. A teljes hosszban kialakított hullámvonal mint organikus és egyben dinamikus forma jól követi magát a tengermozgást, az árapály jelenséget, ugyanakkor kellemes látványelem is a járókelők számára. Mindehhez a jól megválasztott színeket, fény- és árnyékhatásokat párosítottak a tervezők, ötvözve a kortárs építészeti megoldásokat és technikákat a hagyományos tengerparti látvánnyal, a természetes formákkal.
A sétány legalsó szintjén egyszerű fehér betonsáv vonul végig, a következő szinten már a különböző színeket használó és váltakozó textúrájú burkolatot találjuk, minderre került a konstrukció legfelsőbb szintje az utcabútorokkal, a telepített növényzettel és különböző vízfelületekkel. Összességében sikerült csökkenteni a hagyományos aszfaltfelületek arányát, ugyanakkor a sétány alsó részén megfelelő és a korábbinál szélesebb kapcsolat jött létre a homokos parttal. A különböző moduláris megoldások vizuálisan is szétválasztják a funkciókat, így magától vezetik a járókelőket a part mentén vagy éppen a rámpákon keresztül az utcaszintről a homokos vízpartra. A sétány természetesen olyan funkciókat is ellát, mint a folyamatos és a tengerpartra is kiterjedő közvilágítás, esőzés esetén a vízelvezetés, illetve annak megfelelő tárolása, hasznosítása, a már említett sokoldalú utcabútorok elhelyezése és különböző szolgáltatásoknak helyszín biztosítása. A gondosan modellezett irányokat, a lankás lejárókat, teraszokat, pihenőhelyeket azután előre gyártott öntőformákban kiképzett, váltakozó színű burkolóanyagokkal rakták ki, amelyek könnyen javíthatóak, felszedhetőek, megfelelően újra rakhatóak, így karbantartásuk is megoldott.
Minőségi vízparti sétány miatt azonban nem kell mindenképpen Európa túlsó felébe repülnünk, hiszen néhány óra autózással elérhető a szlovén tengerpart ismert üdülőhelye, Portorož, ahol a spanyol megoldással egy időben építettek ki hasonló promenádot. A koperi AA Kultura iroda tervezte Adria parti sétány a különböző árnyalatú betonöntvényekből kirajzolt forma- és fény-árnyék világgal operál, amelyhez jól kapcsolódnak a betonból öntött és deszkákkal burkolt utcabútorok is. Itt is szépen megmutatkozik az egységes, jól végigvitt formavilág, amellyel, ha ugyan nem is teremtődik annyira újszerű kapcsolat a part és az épített környezet – a szállodák, az autóparkoló és a vízpart – között, mint Benidormban, de mindenképp egy vonzó és tartós burkolati megoldással találkozunk, amely a vizuális hatásán túl vezeti is a járókelőket.
Bán Dávid
