Egy műfaj eredői
„Ez az a műfaj, ahol az építésznek egyszerre a legkisebb és a legnagyobb a szerepe, a legkevesebb és a legtöbb lehetősége van valami újat alkotni” – írja Simon Mariann a Kortárs magyar építészet – Családi házak című könyv bevezető tanulmányában.
Könyvrecenzió Haba Pétertől
A 20. századdal foglalkozó építészettörténet-írás régóta zavarban van a családi ház épülettípusa kapcsán. Ha átlapozunk néhány fontosabb munkát, feltűnhet, hogy a nagy paradigmaváltások, stílusfordulatok időszakával foglalkozó fejezetekben látványosan megszaporodik a jelentős művekként bemutatott családi házak, villák száma. Persze ez nem véletlen, hiszen a tradíciókkal szakító új gondolatok eleinte sokszor csak a kellően nyitott egyéni megbízó lakóhelyeként nyerhettek épített formát.
A „köztes” időszakokat, a „kibontakozást”, a forradalmi elvek napi gyakorlattá alakulását vizsgáló publikációk – érthető módon – jellemzően a középülettervezést és a tömeges lakásépítést taglalják. Azt azonban nehéz elképzelni, hogy e köztes korszakokban ne születtek volna olyan családi házak, amelyek széles körben hatottak volna, amelyek módosítottak volna az uralkodó tendenciák irányain, hogy ne lettek volna e műfajban is izgalmas jelenségek.
A kutatók a forradalmi példák feldolgozásán túl viszonylag keveset foglalkoznak családi házakkal, nyilvánvalóan azért, mert történeti szempontból nagyon nehezen képesek megragadni őket, a velük kapcsolatos múltbeli tények megbízható feltárása pedig felettébb bonyolult, sikerrel ritkán kecsegtető feladat. Ha mégis szóba kerül a téma, akkor többnyire önálló munkákban, az „általános építészettörténettől” elválasztva találkozunk vele.
A Lévai-Kanyó Judit szerkesztésében megjelent Kortárs magyar építészet – Családi házak című könyv bevezető tanulmányában Simon Mariann következő – egészen más kontextusban megjelenő, de idevágó – megállapítása ennek okaira is rávilágít: „Ez az a műfaj, ahol az építésznek egyszerre a legkisebb és a legnagyobb a szerepe, a legkevesebb és a legtöbb lehetősége van valami újat alkotni. A családi házhoz kell a legkevésbé az építész, mert a saját házát a laikus is meg tudja tervezni – legalábbis azt gondolja –, hiszen többnyire biztos és határozott elképzelése van arról, milyen környezetben, milyen terekben szeretne élni, mit gondol az otthonról.”
Noha a könyv az említett tanulmánytól eltekintve nem történeti munka, mégis sokat segít abban, hogy távlatosan tekintsünk az elmúlt tíz év családiház-építészetére, annak sajátos jelenségeire, formai és alaprajzi jellemzőire, fontosabb tervezőire. Simon Mariann írása adja meg a történeti kontextust az elmúlt hatvan év családiház-építésének áttekintésével. A szerző finom árnyalatokra bontja ezt a téma szempontjából igen bonyolult, soktényezős, politikai és társadalmi fordulatoktól többszörösen tagolt korszakot, elemzi az építés- és építészetpolitikai törekvések mellett a magánerős házépítés és az idő előrehaladtával egyre elfogadottabb magántervezés világát, az ajánlott típustervek keletkezési körülményeit, a rendszerváltás után megszűnő állami- és önkormányzati lakásépítés következményeit, az egyértelműen piaci áruvá váló családi ház jellemzőit, a megbízói rétegben bekövetkező kulturális változásokat stb.
A mintegy negyven családi ház válogatását és néhány kulcsfogalomra vagy tipikus építészeti problémára – A modern után, egyszerűség, Kis ház, Vidék, Átépítések, Introverzió, Gesztus – koncentráló csoportosítását Simon Mariann, Ferkai András és Lévai-Kanyó Judit végezte el. A sokat méltatott, nagy népszerűségnek örvendő alkotások mellett [például Kalmár László-Zsuffa Zsolt (Budaörs és Adyliget); Balázs Mihály-Somogyi-Soma Katalin (Tinnye); U. Nagy Gábor (Kétvölgy, Szentgotthárd); Keller Ferenc (Pécs)] kevésbé ismert, de annál érdekesebb épületek is helyet kaptak a válogatásban [például Juhász-Nagy Balázs (Miskolc); Janesch Péter (Szada); Somosi János (Budapest II. kerület); Kamarás Bálint-Klemm Gabriella (Balatonfenyves); Bártfai-Szabó Gábor (Balatonszepezd)]. A csoportosításokat rövid bevezetőkben indokolják a szerkesztők, egyetlen esetben sem túlmagyarázva, túlokoskodva azt, inkább csak gondolatébresztőnek szánva, a mai igények és a műfaj eredőinek sajátos viszonyára rámutatva. „A tagolás és a csoportosítás persze szubjektív és önkényes, de a felvetett fogalmak (...) valós építészeti problémákat jeleznek” – szól az előszó.
Haba Péter
CSALÁDI HÁZAK / FAMILY HOUSES
Kortárs magyar építészet / Contemporary Hungarian Architecture
(Simon Mariann, Ferkai András, Lévai-Kanyó Judit)
Terc Kiadó, 2009
magyar-angol
fogyasztói ár: 4800 Ft
240 oldal, kemény kötés, ISBN: 9789639535923
