Dinasztiák: szlávok és magyarok – ismert és ismeretlen Bobulák

Építészdinasztiákról szóló cikksorozatunkban Gottdank Tibor építészeti kutató mutat be építészgenerációkat, építőiparban sikeres családokat. Ezúttal a Bobula-dinasztia következik.

A Lengyelországból való Jan Bobula csizmadia és alkalmi ácsmester volt, de földműveléssel is foglalkozott kisebb paraszti birtokán. Dovalovoban, Liptószentmiklós mellett élt. Majerik Teréziát vette el. 1844-ben született János Józsefre keresztelt fiuk, aki a Bobula Nepomuk János (Jan Nepomuk Bobula) nevet is használta.

A kis Bobula elemi oktatását a szülői ház falain belül kezdték meg. A magyar nyelv elsajátítása és további tanulmányok végett Komáromba, a Szent Benedek-rendi katolikus gimnáziumba iratták, ahol felfigyeltek a fiú rajztehetségére. Apja szorgalmazta építészeti pályaválasztását. Az ifjú Bobula otthagyta a gimnáziumot, és még az érettségi előtt, 17 évesen Rimaszombaton, Miks Ferenc kőművesmesternél kezdett ismerkedni a szakmával mint rajzoló és segédmunkás. Innen Pestre vezetett útja, ahol kőművessegéd lett. Szlovák értelmiségiek biztatásra leérettségizett, és két év tanulás után letette az építőmesteri vizsgát. Közben fokozatosan bekapcsolódott a szlovák szellemi életbe. Publicisztikákat írt politikai és szakmai kérdésekben is. 1863-ban jelent meg egy cikke, amelyben sürgeti a falvak szabályozási tervének kidolgozását.

Rövid ideig Losoncon működött építésvezetőként, majd ismét Pesten élt. A Műegyetemen négy év képzést követően megszerezte építészmérnöki diplomáját. Tanulmányai befejeztével Franciaországba majd Németországba utazott. Külföldi útjáról rendszeresen küldött tudósításokat hazai szaklapoknak.

1867-ben a Magyar Mérnök-Egyesület tagja lett. Az Ybl Miklós által vezetett mű- és középítészeti szakosztályba is felvételt nyert. A tót identitását megőrző Bobula szerkesztette a szlovák nyelvű Slovenské Noviny és a német nyelvű Der Slovak lapokatt, melyek az Ifjú Szlovák Párt orgánumai voltak. Létrehozta a Slovensky Národnodemokraticky Spolokot, a Pesti Nemzeti Demokrata Tót Kört.  A Minerva magyar-tót részvénytársaság irányításában is szerepet vállalt.

Bobula 1867-ben meg is nősült. Pozdech Máriát, a tót gyökerű, Terézvárosban élő Jozef Pozdech, jómódú harangöntő mester és feltaláló (a párizsi és chicagói világkiállítás aranyérmét is elnyerte) leányát vette feleségül. Frigyükből négy gyermek született.

Építészeti aktivitása az 1870-es évek közepétől növekedett. Részt vett az Építési Ipar szerkesztésében, bekerült a fővárosi középítési bizottmányba és az építési bizottságba. Aktív, agilis tag volt. Később részben javaslatára jött létre az Építész Kamara, és indult el az Építészeti Szemle folyóirat 1892-ben, melynek – átvéve édesapjától a stafétabotot – szerkesztője is volt 1898-ig. Jelentős szakirodalmi munkája a Magyarország iparügye című mű.

Közéleti szereplő is volt, a szlovák-magyar kapcsolatok ápolója, magyar országgyűlés választott tagja 1892 és 1897 között.

Bobula irodája és lakása a Sugárút 39-ben, a mai Andrássy út 27-ben létesült. A magyar fővároson kívül megvalósult művei közül kiemelkedik a Matica Slovenská épülete Túrócszentmártonban.

A 19. század végéig tartó építészi működése elsősorban a fővárost gazdagította. Díszes, téglaburkolatú homlokzatok, a firenzei reneszánsz hangulata, oszlopok, loggiak, szimmetrikus tömegszervezés, monumentalitás jellemzi főbb alkotásait. 1876-ban a Bródy Sándor utca 4-ben egy eredetileg Weber Antal által tervezett palotát fejezett be. Fontos önálló művei az Andrássy út 62. és 68., előbbi a Bobula család bérpalotája volt, a Sugárút egyik impozáns, háromemeletes neoreneszánsz loggiakkal megtört homlokzatú épülete.

Több iskola megalkotása fűződik nevéhez, így az 1886-ban elkészült Trefort utcai Gimnázium és az 1892-re felépült Barcsay utcai Mintagimnázium, a mai Madách Gimnázium.

Bobula által tervezett középületek a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Sebészeti Klinikája a Váci utcában, illetve az Üllői úton.

A Magyar Salon 1888-ban a kilenc legjelentősebb fővárosi építész közé sorolta, Ybl Miklós, Schmahl Henrik, Kauser József, Schubert Ármin, Móry Károly, Pucher József, Hubert József és Hikisch Lajos mellett.

Bobula nemcsak tervezőként, de kivitelezőként is részt vett több épület létrejöttében, jó példa erre a Andrássy út 11. és 20., melyeket Freund Vilmos tervezett. De Weber Antallal is dolgozott: a Bródy Sándor utca 4, az Eötvös utca 7. és 11. és a Váci utca 66. erre szép példák. A Széchenyi téren álló Széchenyi szobor építészeti elemeit is Weberrel együtt alkotta.

Élete végén a megerősödő szlovák és magyar nacionalista törekvések egyik céltáblája lett. (Mára mindkét ország saját építészének vallja.) Utolsó fontos munkájaként az Országház építkezését vezette. 1903. november 15-én hunyt el, sírja a Fiumei úti sírkertben található. (Jan Nepomuk Bobula kétnyelvű sírkövét 2005-ben vatták, magyar és szlovák hivatalos részvétel mellett).

„Nobilis ízlésű, képzett tudású építész volt, dolgos, agilis ember. Neve összefügg az új Budapest épülésével." – írta róla halálakor a Művészet.

Ahogy említettem, Bobula és felesége négy gyermeket neveltek. Közülök kettő, János és Titusz folytatták édesapjuk hivatását.

Ifj. Bobula János (1871-1922) az elsősszülött volt a családban. Érettségit követően először jogot tanult Pesten, majd építészmérnöki tanulmányokat folytatott szintén Pesten. Hauszmann Alajos, Pecz Samu és Rauscher Lajos voltak tanárai. Oklevelét 1893-ban szerezte. 1894-ben a Mérnök- és Építész Egylet is tagjai közé választotta. Még egyetemistaként ismert lett rajzi és tervezői tehetségével (könyvillusztrációkat rajzolt, használati tárgyakat tervezett), német nyelvből fordított építészeti munkákat, de írt zongoradarabokat is. Édesapja mellett részt vett a lipótvárosi bazilika befejezésében.

Diplomaszerzését követő tanulmányútjai – minisztériumi támogatással –  Angliába és Észak-Amerikába vezettek. Tapasztalatairól szakmai beszámolót írt az Építő Iparban, de a Pesti Hírlap és az Új Idők is közölte útiélményeit.

1893-ban elvette az esztergomi polgármester leányát, Helcz Idát. (Esztergom meg is bízta egy szálloda terveinek elkészítésével.) Három gyermekük született. János (1906-1956), akiből építész vált. Róla nem sokat tudunk, de annyit igen, hogy feleségével együtt magyar zsidókat mentett 1944-ben. A két leány, akik közülük az édesanyja nevét kapó Idából (1900-1981) az első magyar női történész vált. Ő az Egyesült Államokban élt 1947-től. (Nem ő lett az egyetlen Bobula, aki az Újvilágban próbált szerencsét.) A legkisebb, Mimi (1916-1995) itthon maradt és többször is férjhez ment.

Maradjunk ifjabb Bobula Jánosnál. Első megvalósult, önálló terve 1895-ből való, Fenyvessy Ferenc országgyűlési képviselő villája, Pápán. (Fontosabb művei egyébként a fővároson kívüliek.)

Megbízást kapott az új pénzügyminisztérium épületének tervezésére a Várban, az egykori Iskola térre.  A terv végül nem valósult meg.

1896-ban első díjas lett a nyíregyházi közkórházra kiírt tervpályázaton. Ezt majd több jelentős kórházterv követi életművében, amiről még esik szó.

Tiszafüredre városházát és takarékpénztár épületet, Trencsénbe megyeházát tervezett. A munkácsi városháza is Bobula műve. Műveiben a historizmus és a szecesszió formavilága egyaránt megjelenik.

Bobula munkásságának jelentős részét teszi ki kastélyépítészete. Kiemelkedő a Sigray-kastély Iváncon, a Vay-kastély Berkeszen, Reuss herceg kastélya Mezőlaborcon, az Erdődy-kastély Tiszalucon és a Zichy-kastély Beleznán. Balatonföldváron a neves orvos, Korányi Frigyes neoromán nyári kastélyát-nyaralóját alkotta még a 19. század alkonyán.

A szakrális építészet terén is figyelemre méltó műveket alkotott: ilyenek a debreceni, az ungvári és a csertészi görögkatolikus, a futaki református, a szabadkai és lackvágási római katolikus templomok, valamint a kunszentmiklósi zsinagóga.

A profán építészetre visszatérve: a pesti Vas utca 5-be bérházat tervezett, pénzügypalotát Debrecenbe és nem mellesleg közkórházak sorát szerte az országba: Esztergomba, Szabadkára, Nyíregyházára és Kézdivásárhelyre.

1902 áprilisában ifj. Bobula édesapjával együtt aláírója volt a Lechner Ödön által szervezett MÉSZ alapitó okiratának. A MÉSZ alapítói között jórészt Lechner követőit, a nemzeti formanyelv élharcosait találjuk.

Részt vett többek között a budapesti Áru- és Értéktőzsde, a marosvásárhelyi Városháza, a kolozsvári Egyetemi Könyvtár, a vízaknai Fürdő és a brassó közkórház tervpályázatán. Utóbbi volt a legsikeresebb pályázata, II. díjat nyert.

Bobula a 20. század elején a Gazdasági Mérnök (1901–1905) és a Modern Művészet (1905-től) folyóiratok munkatársa is volt. 

Ifj. Bobula János 1922-ben halt meg, a Kerepesi temető őrzi hamvait (Egy sírban nyugszanak vele fia és itthon maradt lánya is.)

Essen szó ifj. Bobula János öccséről, Tituszról is. Bobula Titusz (1878-1961) – ismeretlen okok folytán – 1896-ban, 18 évesen kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba. New Yorkban élt. Építészettel kezdett foglalkozni, aminek alapjait vélhetően a családban szedte össze. (A világhíressé vált Bobula Tituszról egyébként sok angol nyelvű forrás szól, Wikipedia oldala 30 nyelvre van lefordítva. Magyarra nincs.)

Titus de Bobulat három évre rá a németországi Stuttgartban találjuk. Ott készítette el neoreneszánsz és szecessziós vonásokat is felmutató iroda- és lakópalota tervét, amelyet a bécsi Der Architekt folyóirat is bemutatott.

1901-től Bobula már ismét Amerikában, az Ohio állambeli Marietta nevű városkában élt, ahol egy római katolikus templomot és egy irodaházat tervezett.

1903-ban a pennsylvaniai Pittsburgh-be tette át székhelyét, ahol 1910-ig élt. Az ott töltött nyolc év alatt elsősorban szakrális épületek tervezése és kivitelezése kapcsolódott nevéhez. Ezek között van a Pittsburghi Magyar Református Templom (1903-1904), a homsteadi Szent János görögkatolikus templom (1903), a braddocki Szent Mihály Egyházközösség zárdája és parókiája (1904), egy greenfieldi sorház-komplexum (1905) és a carnegie-i Szent Péter és Pál ukrán orthodox görögkatolikus templom (1906).

1905-ben az Amerikai Építészeti Liga felkérte, hogy a legyen Pittsburgh-i kongresszusának az egyik előadója. Előadásának szövege a chicagói Inland Architect and Building News hasábjain jelent meg, és többek között ez áll benn: „Az európai nemzeti stílusok mindegyike közös antik alapokon nyugszik.... A legtöbb jelentős középület klasszikus stíluson alapul, de egyben a speciális nemzeti jellegzetességeket is magán viseli. Csak mi szegény észak-amerikaiak... vagyunk kénytelenek utánozni, utánozni... és hozzáigazítani épületeinket az antik, az art noveux, a beaux art, a modem angol, a Knickerbocker stb., stb., stílushoz". Szerinte ez a helyzet tarthatatlan volt, az amerikai építészeknek kötelessége a korábbi amerikai tradíciókra épített saját építészeti stílus kialakítása: „Gyerünk vissza a saját Yucatan-félszigeti és mexikói archeológiái ásatásainkhoz; vagy a tizennyolcadik és tizenkilencedik századi középamerikai és új-angliai építészeti stílusokhoz. Használjuk ezeket, mint részleges forrásokat". Bobula a következő évek folyamán több tucat középületet tervezett az általa „új amerikai stílusnak" nevezett formában. Ezek közül azonban csak kevés került kivitelezésre.

1909-ben tagja lett az Amerikai Magyar Mérnök- és Építész-Egyletnek. 1910-ben Bobula Titusz megnősült, visszatelepült New Yorkba. Egy kelet-pennsylvaniai nőt, a dúsgazdag Eurania Dinkey Mockot vette feleségül, akinek nagybátyja, Charles M. Schwab, a híres Bethlehem Acéltársaság alapító elnöke és fő tulajdonosa volt. Bobula Bronxban egy nagy palotát tervezett családja részére.

Az 1920-as évek elején rövid időre visszatért Magyarországra, ahol kormányellenes összeesküvésbe keveredett, bebörtönözték majd felmentették. Visszatért az Egyesült Államokba. Nikola Teslaval, a neves feltalálóval dolgozott együtt egy új fegyver kidolgozásán (Tesla őt kérte fel egyfajta védőpajzs első tornyának, erőforrásának és kiszolgáló épületeinek megtervezésére), amiről az FBI is információkhoz jutott. A terv terv maradt, mivel Tesla 1943-ban elhunyt.

Bobula Titusz 1936-ban Washingtonba költözött, ahol egészen 1961-ben bekövetkezett haláláig lakott. Felesége mellé temették el a pennsylvaniai Bethlehem városban. A korabeli Washington Post nekrológjában méltatta Bobula templomépítői kvalitásait.

Gottdank Tibor

 

Források:

Éber László (szerk.): Művészeti Lexikon, Győző Andor Kiadója, 1935.
Építészfórum, online
FamilySearch, online
Geni, online
Gerle - Kovács - Makovecz: A századforduló magyar építészete, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1990.
Paár Eszter Szilvia: Szlovák mester is formálta Pest arculatát – 175 éve született Bobula János, 2019. PestBuda, online
Tannler, Albert M.: Austro-Germanic Secessionism and the Shaping of Early Modern Architecture in Pittsburgh, PHLF News, 2013. december, 18-19. o.
Vincze Miklós: Ismeretlen magyarok: a templomépítő, aki legnagyobb álmához segíthette volna Nikola Teslát, 2017., 24.hu, online

Folyóiratok: A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Heti Értesítője, A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, Ars Hungarica, Az Építési Ipar, Budapest, Építés-Építészettudomány, Építés és Közlekedéstudományi Közlemények, Építészeti Szemle, Építő Ipar, Kapu, Magyar Építőművészet, Magyar Pályázatok, Művészet, Műemlékvédelem, Művészettörténeti Értesítő,

 

Szerk.: Winkler Márk