Emberek/Portré

Dinasztiák: a Kudelka család Óbudától az újításokig

2020.05.03. 07:41

Építészdinasztiák című cikksorozatunkban Gottdank Tibor építészeti kutató mutat be építészgenerációkat, építőiparban sikeres dinasztiákat az elmúlt másfél évszázadból. Ezúttal a Kudelka család munkásságáról olvashatunk.

Kudelka Dávid (1841-1899) óbudai volt. Részt vett a III. kerület társadalmi életében, tagja lett a kerület szabadelvű pártjának és a helyi polgári körnek. Szívós munkával, nagy igyekezettel került egyre feljebb és lett az Újlaki tégla és mészégető Rt.-nél gyárvezető. Feleségével, Singer Johannával nem kevesebb mint nyolc gyermeket neveltek a Bécsi út 86. alatti házukban. (Sírjuk sem állhat másutt, mint Óbudán.)

A legidősebb fiú, Károly (1868-1944) apja mellé került az Újlaki téglagyárba, majd ő is gyárigazgató lett ugyanott. Otthona a Bécsi úti ház maradt. Kudelka Jakab (1876-1910) a kőműves mesterséget tanulta ki. Épített gyárat Vácott, házat a pesti Munkácsi Mihály és a budai Tudor (a mai Buday László) utcába, kovácsműhelyt a budai Remetehegyre, felújítást végzett a Margitszigeten. No és a Kudelkák által igazgatott Újlaki téglagyár megbízásából a Bécsi út 98-ba egy lakóházat is. (Helyén ma egy 1940 körül emelt épület áll.) Jelentős építőmesteri munkája még Újlipótváros egyik korai bérháza, a Katona József utca 17-ben álló, zártsorú beépítésű szecessziós háromemeletes épület felépítése 1904-ből.

Kudelka szabadalmat is kidolgozott a „fűrészelt útburkoló kövek és ezekből hézagmentes útburkolat előállítására" Hauszmann Sándor építő- és kőfaragó-mesterrel. A Kudelka családból nem ő volt az egyetlen, aki hasznos újításokat dolgozott ki az építőiparban (Erről még később). 1907-ben ő volt a föld- és kőművesmunkák felelőse a Márvány utca 40-en épült, Reiss Zoltán által tervezett háromemeletes bérháznak.

Kudelka Jakab a 20. század elejére komoly vagyonra tett szert. A Kudelka-fivérek közül ő lett a legtehetősebb. Családot is alapított: 1903-ban a gazdag belvárosi férfiszabó és textilnagykereskedő, Deutsch F. Károly lányát, Olgát (1884-1972) vette el. Tagja lett a Magyar Építőmesterek Egyesületének és az Országos Iparpártoló Szövetségnek. Irodát nyitott a Honvéd utca 14-ben álló Palatinus-házban (ahol Ármin fivére cége is működött), majd a Gerlóczy utca 7-ben. Nyaralója a Trombitás út 13-ban állt, lakása az Andrássy út 32. szám alatti bérházban.

1909-ben több saját háromemeletes házat is épített Kelenföldön, az Átlós (Bartók Béla) úton (a mai 132., 134. és 136. szám alatt), de másutt – Istvánmezőn és Zuglóban – is  volt ingatlana. Meredeken felfelé ívelő szakmai és üzleti karrierje 1910 októberében váratlanul véget ért, rövid betegség után ugyanis 34 évesen elhunyt. Halála a szakmai közvéleményt is megrázta. Komor Marcell hosszú és személyes hangvételű nekrológban búcsúzott tőle a Vállalkozók Lapja hasábjain.1 „Csöndes, nagy energiájú emberek közül való volt, a nagy vállalkozók fajtájából" – írta Komor, majd többek között így folytatta: „Szerette, aki ismerte, főleg nagyra becsülték, akiknek épített: soha nem liferált selejtes vagy másodrendű munkát, épített és vállalt annyit, amennyit ember még a legacélosabb idegekkel, vasegészséggel is alig bírhat meg. […] Hosszú emberi életre valót produkált egy rövid élet tartamán."

1912-ben emelt sírja bevonult a magyar temetőművészet történetébe. A Kozma utcai zsidó temetőben álló, art deco/modern stílusjegyeket felvonultató, növényi motívumokkal díszitett Kudelka-síremlék ugyanis Lajta Béla egyik legérettebb (korábbi kutatója, Vámos Ferenc szerint a legérettebb)2 temetőművészeti alkotása. (Lajta Bélát Kudelka Jakab szabó és textilnagykereskedő apósán keresztül ismerhette családja, hiszen a Leitersdorferek is eredetileg szabók voltak.)  

A többi Kudelka-fivér közül Sándor tisztviselő (ő és felesége 1944-ben a Kasztner-vonaton Svájcba menekült), Henrik a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. egyik gyárának igazgatója lett. A legkisebb fiú, Ármin (1881-1939) építésznek tanult. 1901-ben végzett a pesti Műegyetemen, építőmesteri képesítést is szerzett és 1910-ben közös kivitelező céget indított az építőmester Ágoston Gézával (1875-1936), a neves építész, Ágoston Emil bátyjával. A belvárosi Báthory utca 10-ben lévő cégük tervezett és épített többemeletes bérházat az erzsébetvárosi Dessewffy utca 6-ba és az újlipótvárosi Visegrádi utca 40-be (mindkét esetben Strasser Miklósné megbízásából) és pavilonokat emelt a Had- és Népegészségügyi Kiállításra. A világháború után már kevés megrendelést kaptak.

A Kudelka-fiúkat polgári neveltetésben részesítették, több nyelven beszéltek, többségük jól kamarazenélt és sportolt (a III. kerületi Torna- és Vívó Egylet tagjai is voltak). A Kudelka-lányokról, Pauláról, Katicáról és Fridáról házasságkötésükön túl többet nem tudunk. Az óbudai téglagyárvezető Kudelka Dávid gyermekei közül így két fiú, Jakab és Ármin foglalkozott behatóbban az építéssel, építészettel. Unokái közül pedig különösen egy: Kudelka György (1908-1964), akinek építészi életműve kiemelkedő a Kudelka famílián belül.

Ennek részletezése előtt térjünk vissza György szüleihez. Kudelka Jakab váratlan halála után özvegye 26 évesen, három kiskorú gyerekkel férj nélkül maradt. Kudelkáné Deutsch Olga nem maradt tétlen, a korban nem ritka módon kiváltotta az iparengedélyt, eladott több kelenföldi ingatlant, építési vállalkozást indított, felhasználta az örökölt vagyont. Továbbvitte férje építőmesteri üzletét a Gerlóczy utca 7-ben. Vállalkozása a világháború után is talpon tudott maradni. Weinréb Fülöppel, férje egyik közeli építész kollégájával és Weinréb Györggyel megalakította az Építőipari és Kereskedelmi Szövetkezetet. Bérházat építtetett a Márvány utca 46-ba, a Hollán Ernő utca 14-be, a Nádor utca 24-be és a Vilmos császár (Bajcsy-Zsilinszky) út 63-ba. A házak többségének tervezője a korábban Spiegel Frigyes építész-partnereként dolgozó tulajdonostárs, Weinréb Fülöp volt. Kudelkánét az 1930-as évekre Lipótváros legvagyonosabbjai között tartották számon. A felszabadulás után dolgozott a MEZŐTERV-nél és az IPARTERV-nél. A törmeléktégla újbóli felhasználására eljárást is kidolgozott. Nem mellesleg mindemellett felnevelt három gyereket. Ágnes dán férfihoz ment hozzá és az 1930-as évektől Koppenhágában élt. Ibolyából Grosz Istvánné lett.

A legkisebb gyerek volt György, aki mindössze kétéves volt, amikor édesapját elvesztette. A Deák téri evangélikusokhoz járt elemibe, majd a középiskolát az Eötvös Gimnáziumban végezte és ott is érettségizett 1926-ban. Az A osztályba járt, míg a B-ben egyik barátja, Schöntheil Gábor Tibor (1908-1944), Schöntheil Richárd, a kőbányai zsinagóga tervezőjének fia tanult. Mindketten elvégezték a Műegyetemet (Schöntheil építőmester-vizsgát is tett) és közös irodát nyitottak.

Kudelka legjelentősebb szakmai időszaka, azaz az 1930-as évektől a második világháborúig terjedő korszak teljes egészében Schöntheillel való együttműködéséhez köthető.  Kudelka még egyetemistaként 1933-ban elvette Bokor Klárát (1908-1955), Bokor Gyula gépészmérnök kisebbik lányát. (Az egyik esküvői tanú a már emlegetett Weinréb Fülöp volt.) Egy lányuk született, Beatrix (1942). Az iroda 1934-től kapott jelentősebb megbízásokat. A Széplak utca 5-7-be, a Pázsit utca 6-ba, a Hermina út 27-be. Az általuk tervezett házak többségét Schöntheil cége építette.

1935-ben Schöntheil Simóra magyarosította vezetéknevét, meg is nősült (a névváltoztatás vélhetően összefüggött az esküvővel). Flesch Hedviget (1914-1970), az ELTE BTK későbbi egyetemi adjunktusát vette el. Az építészpáros vállalkozása is nevet váltott: a „Kudelka és Schöntheil" helyett immár a „Kudelka és Simó" elnevezést használták. Kudelka és Simó az 1930-as évek második felétől figyelemreméltó modernista alkotásokkal jelentkeztek. Lapostetős, általában zártsorú beépítésű vasbetonvázas házakat terveztek kisméretű telkekre, kis kiülésű zárterkélyekkel, erkélyekkel, jellemzően szögletes formákkal. 1936-ból való az Attila út 95-ben álló négyemeletes lapostetős ház, kétfogatú alaprajzzal, szintenként egy 3 szoba-hallos és egy 1 szoba-hallos lakással. A tulajdonos Dr. Flesch Ármin neves gyermekgyógyász, aki egyben Simó apósa volt. A házban a friss házas Simóék is otthonra leltek. (Később, 1940-ben elváltak, majd Simó dr. Fischer Mária orvosnőt vette el.)

Ugyancsak 1936-ban született a Batthyány utca 12. szám alatti tágas tetőteraszos, három- illetve négyemeletes lapostetős mű, háromfogatú alaprajzzal, kislakásokkal. A házban alakították ki a Kudelka-Simó cég új irodáját és Kudelka saját lakását is. Kudelka közben alapított egy újabb céget, amelynek profilja „a Böszörményi-úton lévő ingatlanok vétele és eladása, bérházak építése és értékesítése, továbbá ingatlanok adás-vételének közvetítése" volt. (A cég 1939-ben megszűnt.) Érdekesség, hogy a harmincas évek végén a Kudelka-Simó cégnél dolgozott mint építésvezető a fiatal Aczél György, aki majd évtizedekkel később a Kádár-korszak kulturális irányítója lesz.

1937 talán a legsikeresebb esztendőnek bizonyult a páros számára: házuk épült a Donáti utca 26., a Medve utca 20., Vitéz utca 13., 15. és a Tűzoltó utca 55. szám alatt. A házak kivitelezője egytől egyig Simó cége volt. A zsidó törvények okozta korlátozások egyre inkább ellehetetlenítették a páros működését, bár még az 1940-es évek elejéig kaptak néhány magánrendelést. Ezek közül emeljük ki az újlipótvárosi Katona József utca 2/d-ben álló lakóépületet, mely egy egységes beépítésű tömb két négyemeletes szekciójának egyike. A szekciókat földszintes üzletszárny köti össze. Kudelkáék jellegzetes sóskúti mészkő burkolatú sávablakokkal, kettős erkélyekkel tagolt épülete a zártsorú beépítés időben később épült eleme, a Katona József és a Kresz Géza utca sarkán. (A szekciók első elemét Krausz Gábor tervezte.)

A Csalogány utca és a Fő utca sarkán szintén egy egységes beépítésű utcarész tagjaként épült négyemeletes házuk, melynek építészeti munkálataiban Fleischl Gyulával együtt dolgoztak.  Az 1940-es évek elején készültek még el a Zápor utca 2/b-ben álló háromemeletes, illetve az Ipoly utca 20. alatti, négyemeletes, zártsorú beépítésű, modernista bérházaik. Aztán jött a legnehezebb időszak, a bujkálás, küzdelem a túlélésért. Simó Gábor nem élte túl, nyilasok ölték meg.  A Kudelka családból Károly és Henrik sem élte meg a felszabadulást. (Előbbi valószínűleg nem erőszakos halált halt, sírja a Kozma utcai temetőben áll.)

Kudelka György és családja, édesanyja és testvérei életben maradtak. Kudelka előbb egy vas- és textil nagykereskedő cégnél lett névleges vezető, majd 1946 után folytatta eredeti hivatását – immár hűséges építész-partnere és barátja, Simó Gábor nélkül. Családjával a Váci utca 52-be költözött. „Az én apám résztvett az újjáépítésben, építész" – dicsekedett a kis Kudelka Bea az iskolai bemutató tanórán 1949-ben.3

Kudelka György Pekáry Dezsővel – a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. korábbi igazgatóhelyettesével – 1947-ben új céget, a Házgyár Építőipari Kft.-t gründolt, korszerű építési anyagok, építő elemek és építő módszerek kikísérletezése céljából. Ahogy édesapja vagy édesanyja, ő is dolgozott építőipari szabadalmakon.  György újítása volt többek között a födémszerkezet és előállításához való födémelemek szabadalma (1947), a vasbeton ajtótok szabadalma előre gyártott lécekből, csavaros, sarokmerev kötésekkel (1949) és az előfeszített lemezbetétes vasbeton szerkezet szabadalma (1951). De új szerkezetű dohányszárító pajtája is komoly szakmai elismerésre talált. 1951-ben az Építőipari Minisztérium harmadik legmagasabb jutalmát kapta újításaiért. Ekkoriban az Építéstudományi Intézetben dolgozott, elismert építőipari szakemberként szakkönyvet is írt művezető tanulóknak (Előregyártás, betonárugyártás, Tankönyvkiadó, 1953). Az 1950-es évek végén is adott be – Gábory Pállal, illetve Kelen Tiborral közösen – újítást a vasbeton födémek megerősítésére illetve előrefeszített betonelemek gyártására vonatkozólag.

Kudelka György 1964-ben hunyt el, édesanyja 1972-ben. Mindketten a Kozma utcában nyugszanak. Kudelka Jakabné férjével együtt a szép Lajta-sírban, fia pedig felesége mellett, nem messze tőlük. 

 

Gottdank Tibor

A szerző építészeti kutató, a Magyar zsidó építóművészek öröksége. Lajtán innen, Lajtán túl (K.u.K. Könyv- és Lapkiadó Kft., Budapest, 2018) című könyv szerzője. A sorozatban korábbi részei az Építészdinasztiák dossziénkban nézhetőek meg.
A szerző köszöni Csáki Tamás művészettörténész segítségét.

Jegyzetek

1 Ezrey: Kudelka Jakab, Vállalkozók Lapja, 1910. október 26., 5. o.

2 In: Majoros Valéria: Lajta Béla síremlék- és temetőművészete, Ars Hungarica, 1983/1., 175. o.

3 Népszava, 1949. május 11., 5. o.

 

Felhasznált források:

Déry Attila: Pest építészeti topográfiája I-IV., Terc Kiadó, 2005-2007.

Eötvös József Gimnázium, Diákkronológia 1860-2015

Ferkai András: Buda építészete a két világháború között, MTA Művészettörténeti Kutató Intézet, 1995.

Ferkai András: Pest építészete a két világháború között, Modern Építészetért Közhasznú Társaság, 2001.

Gottdank Tibor: A magyar zsidó építőművészek öröksége – Lajtán innen és Lajtán túl, KUK Kiadó, 2018.

MyHeritage.com – Geneology Family Tree

Preisich Gábor és Benkhard Ágost: Budapest építészete a két világháború között, Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, 1967/3-4. 461-524. o.

Közlönyök, szaklapok: Ars Hungarica, Budapest, Budapesti Közlöny, Építés – Építészet, Építő Ipar, Építőmesterek Lapja – A Munkaadó, Fővárosi Közlöny, Honi Ipar, Központi Értesítő, Magyar Compass, Magyar Ipar, Magyar Kő- és Márványújság, Magyar Pályázatok, Magyar Technika, Magyar Vaskereskedő, Szabadalmi Újság, Tér és Forma, Újítók Lapja, Vállalkozók Lapja