Demoscene, magyar géniuszok lámpacsalád és aláírásgyűjtés a Pecha Kuchán
Beszámoló többek között a demoscene, underground számítástechnikai szubkultúra és az ehhez kapcsolódó partik bemutatásáról és a laoszi bombákból készített kerítésekről...
A hatodik Pecha Kucha Esten jártunk, mostanra kimondhatjuk, hogy hagyományosan a Kortárs Építészeti Központban. Lehet, hogy utoljára ezen a helyszínen. A pultnál aláírásgyűjtő ívek voltak, rotyogott a forralt bor, a háttérben szólt a zene. Dugig megtelt a ház, érdeklődők és rajongók várták a kezdést. Vagy csak én vártam, körbenézve a pesti romkocsma fanok, az egyetemi klub és a szolid péntek estére vágyók laza halmaza hullámzott ide-oda.
Nehéz újat mondani a Pecha Kucháról, Bujdosó Attila megteszi helyettünk is a rövid bemutatását a Tokióból indult locsi-fecsinek. Minden alkalommal újabb és újabb csatlakozók kerülnek fel a Pecha Kuchások virtuális térképére. Már nyolcvan városban hódít, miközben ezt halljuk valami szentimentalizmus lesz úrrá rajtunk: Budapest is tagja a networknek.
Az a jó a Pecha Kuchában, hogy hullámzó. Több órás egybefüggő röhögést senkinek nem ajánlanánk, egy-egy előadó lassúsága és a dinamizmus hiánya még jót is tesz a rekeszizmainknak. Jöhet bármi, bár eredetileg építészeknek és designereknek lett kitalálva, de egy igazán jó ötlettel akár közgazdászok is bekerülhetnek a PKN előadói közé. A lényeg az idő, a húsz kép, képenként húsz másodperc, és érdemes odafigyelni Paul Baron jó tanácsaira is, aki veteránnak számít a Pechások történelmében, vagyis ha az előadó nem csupán személyes attraktivitására számít, hanem beszél folyamatosan, nem feltétlenül a képekhez fűzött magyarázatokra építi fel prezentációját.
Előadói tekintetben a hatodik PKN-on újabb szubkultúra került a csillárok alá: a Gargaj néven futó, egyszerre a rocker klasszikus jegyeit viselő, gesztikulálásában pedig kétségkívül hip-hop-ot idéző fiatalember egyértelműen az est legjobbja volt. Azon sem lepődtem volna meg, ha egyszer csak átvált beatbox-ra. Negyedik előadóként rögtön leszögezte, hogy az eddigiekkel ellentétben semmi gyakorlati haszna nem lesz a prezentációjának. Ennek kimondhatatlanul örültünk, bár számunkra nagyon is hasznosnak bizonyult a demoscene, underground számítástechnikai szubkultúra és az ehhez kapcsolódó partik bemutatása. A scennerek vagy demoscennerek tevékenysége nehezen definiálható, mivel ők maguk sem értenek egyet abban, hogy miért készítenek demókat, van aki művészi önkifejezésből, mások számítástechnikai tudásukat kívánják így fejleszteni, megint mások hírnévre vágynak. Olyan ez, legalábbis a célok tekintetében, mint a grafiti. Az alkotások lényege, hogy valós időben futnak a számítógépeken, azaz nem előre lerenderelt animációkról van szó. Tehát olyan programokról, amelyek a lefuttatás során számolják ki a hangokat és a látványt.
Gargaj után egy nem kevésbé ütős előadó következett, Orlai Balázs, a Kolbászból kerítést! tárgytervező csoporttól. Már ismertük őket, ha nem máshonnan, mint a biciklis parkoló pé korlát vagy a schengeni határvonal mentén felállított „Hello szomszéd!” padok megálmodóiként. Orlai anyagában helyet kapott még a guminő és a népi baba ötvözéséből született felfújható népi szerelembaba, amely a paprika óvszer, a magyar géniuszok lámpacsalád és a Budapest fürdőkád matrica mellett, a Ponton Galéria által szervezett, Mik vogymuk? kultúrakcióra készült (azaz a hazai ajándéktárgy piac újragondolására szervezett kétnapos műhelymunka keretében).
A hatodik Pecha Kuchán többek között szó volt még a látszóbetonról, Nemes Péter az 1838-as pest-budai árvízről szóló kiállításáról, Király Zoltán meg nem valósult on-line jurtatervező programjáról. Az utolsó előadás a nemrégiben Laoszban járt, Weninger Klára és Bőczén Árpád párosé volt. Az országra két millió bombát dobtak le, ennek 30 százaléka nem robbant fel. Egy amerikai szervezet tisztítja az ország területét, de ettől függetlenül a laosziak megpróbálnak együtt élni a bombákkal, bármennyire is abszurd, de dekorálnak vele, bekerült a hagyományos építészetükbe, és például kerítést is készítenek belőle.
A hetedik PKN, szokás szerint három hónap múlva lesz esedékes. Talán a KÉK-ben.
szöveg és fotók Biczó Gabriella
