Dekonstruált emlékezet - párhuzamosok és metszéspontok
Az Építészet Hónapja programsorozat keretében Konrád György író nyitotta meg a veszprémi Művészetek Háza Csíkász Galériájában Rajk László építész kiállítását.
nem időbeli művészet. Éppannyira kihívó vállalkozás
építészet és idő viszonyáról elmélkedni,
mint az irodalom és a tér viszonyáról gondolkozni.
Van-e az építészetnek valami tartozása az elmúlt idővel szemben?
Örökölt a múlttól, de nem tartozik a múltnak,
meg tud lenni nélküle. A tisztelet a múlt iránt,
az utalás a múltra nem az épület szükséglete, hanem az építőké.
A múlt abban az alakjában, ahogy őrzik, tulajdonképpen sosem létezett.“
Konrád György
Megtekinthető vasárnap kivételével minden nap november 4-ig 10.00-17.00-ig.
A kiállítás Rajk László „emlékezet-építészetével“ ismerteti meg a látogatót. Különleges aktualitását az adja, hogy a kiállítás zárása egyben egy új mű születése is: október 23-án avatják a város 1956-os Emlékművét, melynek terveit Rajk László készítette.
Rajk művészetében 1956 emléke és szimbólumrendszere hangsúlyos szerepet kap. A tárlaton először láthatja a nyilvánosság az 1988-ban, a párizsi Pére-Lachaise temetőben felavatott jelképes Nagy Imre síremlék terveit: ceruzarajzok, kollázsok, plakáttervek és fotók mutatják be az emlékmű három tervezett változatát.
Külön teremben szerepelnek a Bachman Gáborral együtt tervezett 1989. június 16-i, Hősök terei megemlékezés installációinak tervei, és két egészen friss munka a Forradalom 50. évfordulójára: egy tervpályázati anyag az érdi 1956-os Emlékpark kialakítására, valamint az október 23-án felavatandó veszprémi 1956-os Emlékmű tervei. Az 1956-os forradalom szimbólumává vált lyukas zászlót megformáló, négy elemből álló szoborcsoport különleges szerkesztésű: az építész az anamorfózis szabályai szerint úgy tervezte meg, hogy absztrakt elemei kizárólag csak a tér egyetlen pontjában, az Emlékezés Pontjában állva adódjanak össze a lyukas lobogóvá.
Az utolsó két teremben olyan Rajk művek (rajzok fotók, makettek) láthatók, ahol a tervezés meghatározó eleme volt a múlt egy-egy eleme és annak dekonstrukciója, legyen az átalakítandó meglévő épület (a budavári Honvéd Főranacsnokság épületének rekonstrukciója, egy Nádor utcai épület egyetemi épületté alakítása, abécsi Collegium Hungaricum épületének felújítása), egy méglévő funkció új keretek közé emelése (Lehel csarnok) vagy a közelmúlt történelme (tervek a holokauszt emlékére).
