Bogáncs rajzolni és táncolni tanulna – Erdélyi Veronika diplomaterve a lepsényi általános iskola bővítésére

Erdélyi Veronika diplomatervében a lepsényi Fekete István Általános Iskola művészeti intézménnyé történő bővítésének koncepcióját vázolta fel. A meglévő épületekhez szorosan kapcsolódó, a település léptékébe illeszkedő, mégis karakteres formálású új beépítés rajzi, zenei és táncművészeti oktatásnak adna teret, az udvar rendezésével gazdagítva az együttes sokrétű, kreatív felhasználásának lehetőségét.

Bogáncs Művészeti Alapiskola - a Lepsényi Fekete István Általános Iskola bővítése

Diplomamunkám témájául a lepsényi Fekete István Általános Iskola művészeti oktatási épülettel történő bővítését választottam. A Mezőföldön fekvő, 3000 fős lakosú nagyközségben nagy hagyománya van a különböző művészeti ágak művelésének, ezért a település önkormányzata és az iskola vezetősége úgy határozott, hogy kötelező közoktatási feladatain túl művészetoktatási tevékenységbe fog. Az ehhez szükséges infrastruktúrát kívánnának a következőkben bemutatott épülettel megteremteni – források egyenlőre ehhez sajnos nem állnak rendelkezésre. Az épület rajzi, zenei és táncművészeti oktatóhelyiségekből és a hozzájuk tartozó kiszolgáló egységekből (mosdók, öltözők, raktárak) áll.

Az új épületét a régi iskola közvetlen közelében, azzal közös telken helyeztem el. Az iskola telkébe beékelődő családi ház felvásárlásával és bontásával rendezzük a telekstruktúrát és biztosítjuk az új épület számára a szükséges alapterületet. Az új épület a beépítési vizsgálatok alapján is ezen a területen találta meg a helyét, hiszen  a közvetlen utcai megközelítés és a régi épületrészekkel történő kapcsolatteremtés egyaránt fontos szempont volt. Az új épület telepítésével megpróbáltam a meglévő, széttagolt beépítés adottságait a lehető legjobban felhasználni. A területet szőnyegszerűen kezelve, az erővonalakat felvéve alakult ki az új épület helye.    Ugyanezt az elvet követtem az udvar rendezésénél is.

A művészeti épület tehát a létrejövő új telek déli oldalán helyezkedik el. Közvetlen kapcsolatot kapott a főépülettel egy szélfogó-összekötő épületrészen keresztül, amelynek az a fő feladata, hogy a két épület között fedett térben valósulhasson meg a közlekedés, ugyanakkor mindkét épületrész lezárható legyen anélkül, hogy az udvarba, illetve a másik épületbe való bejutást akadályoznánk.

Az új művészeti épület eltér a hagyományos iskolák felépítésétől, sok szempontból a helyi sajátosságok és igények szerint alakítottam ki. Az összekötő előtérből egy tágas aulába érkezünk. Innen egykarú lépcső vezet az emeletre és itt található a recepciós pult is. Ez a tér alkalmas kiállítások és kisebb rendezvények lebonyolítására önmagában is, de a belső udvarral, vagy akár a főépület aulájával összenyitva még több lehetőség kínálkozik a kreatív kihasználásra. A belső udvar gyakorlatilag az aula folytatásaként működik: szeparált, de ugyanakkor nyitott, nyugodt terület, mely jó idő esetén szünetekben, lyukas órákban a diákoknak, délután pedig a különórára járó gyerekek szüleinek biztosít kellemes tartózkodási helyet.

Az aulából a földszinten érhetők el a mellékhelyiségek, a folyosóról pedig a zenei tanszak termei, egy szolfézsterem és három főtárgyi terem, a hozzájuk tartozó hangszerraktárral. Az emeletre való akadálymentes feljutást az aulából nyíló lift biztosítja. Az emeleten a három tematikus rajzterem található, majd a folyosón tovább haladva a tánc tanszak öltözőihez jutunk. Az öltözők emeleti elhelyezésével megoldhatóvá vált az utcai és a tánccipős közlekedés elkülönítése. Az öltözőkből a közösségi térként működő „lihegőn” át, lépcsőn jutunk a tánctermekhez, illetve a bemelegítő teremhez. A lihegőből és az öltözőkbe vezető folyosóról üvegfalon keresztül figyelhetjük a tánctermekben folyó munkát. A tánctermek két szint magas terek, mobilfalas elválasztásuknak köszönhetően szükség esetén összenyithatók. Az öltözők alatt helyezkednek el a gépészeti helyiségek, a kazánház és a szellőzőgépház és a takarítószer raktár.

Az épület megformálásánál szempont volt, hogy egyszerű, letisztult térszervezésű épületet hozzak létre, amelynek külső-belső kialakítása modern és barátságos megjelenést biztosít. Egyszerű anyagokat és formákat használtam: a fehér vakolat, a fa és a fém az épület külső és belső képét is meghatározzák. A régi főépület utcával párhuzamos gerincű, magastetős megjelenésének lekövetése nem tűnt járható útnak, hiszen ekkor egy hosszú, összefüggő, 12 méter magas térfalat kaptunk volna, ami a falusi utcakép szempontjából már monumentális hatású lenne. Ezért döntöttem amellett, hogy ezt az egységet megtörve, az összekötő részt lapostetős, alacsonyabb tömegként alakítom ki, a művészeti épület pedig lendületes, félnyeregtetős formát kap.

Az összekötő előtér esetében fontos volt számomra, hogy a vizuális kapcsolat az udvar és az utca között megmaradjon, ezért kapott ez a rész függönyfalas homlokzatot. A művészeti épület az egyszerűség és a helyi építési hagyományok miatt fehérre vakolt kialakítású. A homlokzatok a tantermek oldalán visszfogott, szinte hagyományos megjelenésűek, míg a reprezentatív udvari homlokzat vonalkód-szerű nyíláskiosztást kapott; a belső udvar lezárását is ez a rendszer adja. Az aulatér üvegtéglás, perforált felületei a belső térben izgalmas fényhatásokat eredményeznek.

Az épület szerkezete monolit vasbeton váz, amelyre az emeletközi és a tetőfödém esetében is előregyártott, körüreges födémpalló elemek kerülnek. Ez a megoldás az épület egyszerű alaprajza miatt praktikus, hiszen gyorsabb, kevesebb élőmunka-igényű és ezáltal olcsóbb megoldásról van szó. A tető állókorcos fémlemezfedést kap, a függönyfalak szekcionált alubordás, az ablakok aluprofilos kialakításúak. Az árnyékolók eltolható, fix fa lamellás táblák.

Az udvar és a régi épületek koncepcionális rendezését is feladatomnak tekintettem. Mivel a két meglévő épület együttműködik (a felsősök ebédelni, az alsósok testnevelés órára járnak át egymás épületébe), ezért mindkét szinten végigmenő, zárt üvegezett folyosóval kötöttem össze őket. Problémát jelentett továbbá az iskola működésében, hogy a telek hátsó részén található sportpálya használatához a főépület legtávolabbi pontján kellett átöltözni, a tornaterem öltözőiben. Ezért az alsó tagozat épületének tömegét folytatva a sprotpálya irányába, egy kiszolgáló blokkot alakítottam ki. Ebben találhatók az öltözők, a szertár, mosdók, és a megszüntetett régi kazánházból ide került át a menza tálalója és az új kazán is. Ez a bővítés lehetővé teszi, hogy a sportpályán tartott rendezvények esetén nem feltétlenül kell az iskola épületeit megnyitni a közönség előtt.

Bogáncs Művészeti Alapiskola (Diplomaterv)

tervező: Erdélyi Veronika

építészet: Fülöp Gyula
épületszerkezetek: Laczkovics János
tartószerkezetek: Pintér Imre
építéskivitelezés: Dr. Vidovszky István
épületgépészet: Szikra Csaba
épületvillamosság: Szabó Gergely
opponens: Dóczy Pál