Barcsay idézetek egy szentendrei panelházon

A Budapesti Műszaki Egyetem Rajzi és Formaismereti Tanszékén működő Színdinamika Szakmérnöki Műhely a Duna-parti kisváros egyik lakótelepi panelházán eleveníti fel a 115 évvel ezelőtt született iskolateremtő festőművész forma- és színvilágát „Barcsay idézetek” címmel. Avagy panelfestés másképp. 

A feladat nehézségeiről és az épületszínezésben rejlő lehetőségekről Herpai András kérdezte a projekt vezetőjét, a Barcsay-díjas festőművészt, egyetemi docenst, és a Színdinamikai Műhely vezetőjét, dr. Tari Gábort.

Herpai András: Irányításod alatt ebben az évben készült el egy épületszínezés Szentendrén, a Fehérvíz utcai lakóparkban, amely Barcsay Jenő képzőművésznek állít emléket. Milyen szempontok alapján választottátok a helyszínt és miért Barcsayra esett a választás?

Tari Gábor: Az előző évben a Szentendrei Önkormányzat meghirdette a „Dunyha Programot”, ami az épületek utólagos hőszigetelésére utalt és egyben az újszerű és a városra jellemző művészi kialakítású épületszínezést is célul tűzte ki. Ennek volt az egyik helyszíne a mi épületegyüttesünk. Megosztott első helyezést értünk el a kivitelezés támogatásával, így mi tervezhettük meg az egyik lehetséges helyszínt a kettőből. Ez egy három nagyobb épülettömegből álló lakótelep, amelynek szabad végfalaira összesen 7 db 5 emelet magas műalkotást terveztünk, melyek közül elkészült az első épület két alkotással. Reméljük mielőbb megvalósulhat a többi épület hőszigetelése, és színezése is.

HA: Mit jelent az épület oldalán látható monumentális Barcsay képidézet?

TG: Barcsay Jenő az egyik leghíresebb és legrangosabb festője Szentendrének. Késői korszaka sokban kötődik a modern építészet stíluselemeihez, így „képarchitektúrái” rendkívül jól illeszthetők építészeti környezetbe murális alkotásokként. Viszont ez az absztrakcióval nézett világ még mindig nem magától értetődő festői nyelv az átlagember számára. A közelben van a Barcsay Múzeum, de magam is ismertem a mestert, valamikor még együtt ültem vele egy egyetemi tanácsülésen is a Képzőművészeti Egyetemen. Sőt elsőként kaptam meg a róla elnevezett ösztöndíjat is.

Ezekre gondolva, úgy véltem tiszteletadásként – erre a célra legmegfelelőbb műveiből, részletek kiemelésével – alkothatóak olyan kompozíciók, melyek nagyon jól viselkednek az épülethomlokzatokon és a szelleme továbbélését hirdetik. Nagy örömömre szolgált, hogy az épület elkészültével majdnem egy időben volt a Barcsay díjasok jubileumi kiállítása a Művészet Malomban, ahol szintén szerepelhettem két művemmel.






Barcsay Jenő életműve a vásznak mellett nagyobb felületeken, mint például a kárpitokon és a mozaikokon teljesedett ki. Éppen ezért érdekes nekem, mint a mester életművével foglalkozó művészettörténésznek, hogy alkotásai hogyan hatnak a mindennapokban és más műfajokban. Noha művészete egyenes irányban nem volt folytatható, de több ma élő művész mondja mesterének, mentorának. Festészet iránti alázatával, a formák és arányok következetes használatával példát mutatott a következő generációnak. De a festészeten túl az építészetben is történtek korábban próbálkozások, hogy a festő művészetére reflektáljanak. Ilyen példa volt a Barcsay Múzeum kertjében lévő tűzfalon kialakított idézet, ahol a tervező fehér vakolatdíszítéssel idézte meg Barcsay Szentendréről készített kapuíveit.

HA: Milyen módon választjátok ki az egyes színeket? Mit jelent a színdinamika, mint szakma és tudomány?

TG: A Barcsay képek színeit csak szellemében, hangulatában igyekeztünk követni, nem automatikus átültetésről van szó, hiszen itt vakolt felületre készül a mű, nem vászonra. A mai bevonatrendszereknek van némi hőtani vonzata is, a sötét színek hajlamosak túlmelegedni és esetleg megszakadhat a kötés a felületek között. Tágabb értelemben kép és épület viszonya is egy érdekes párbeszéd, én úgy gondolom a szerényebb, visszafogottabb kifejezés az, ami nem sérti az építészet identitását, hanem kiegészíti és gazdagítja azt.
A második kérdésre válaszolva a színdinamika a színek tudománya, amely magában foglalja a színek fizikális és esztétikai kérdéseit, emberre gyakorolt hatását, pszichológiai vetületét és az összes szabad és alkalmazott művészeti műfajok színekkel kapcsolatos problémáit. Mi ezt próbáljuk talán országos szinten is vezető szerepben átadni az építészhallgatóknak és a posztgraduális képzésen belül a jelentkező alkotóknak, szakembereknek.

HA: Milyen fázisai vannak a tervezésnek, és hogyan lesz a tervekből valóság?

TG: A Dunyha Pályázat első fázisában perspektivikus látványterveket kellett bemutatni, ezek alapján született meg a döntés, de a kivitelezőnek nagyon precíz, méretezett, síknézetű rajzokra is szüksége van, az építési engedélyt is ezek alapján adják ki. Majd következik a próbafestés megtekintése, melyben a lakosság képviselői is részt vesznek, hogy minden oldalról elfogadott legyen a munka. Az épületszínezés egy veszélyes műfaj, kellemetlen, ha valamilyen apró disszonáns árnyalat jön létre, akkorák a költségek, hogy nem javítható már utólag. Viszont egy kisebb színkártyáról is csak nagy gyakorlattal lehet megállapítani, hogy 5 emelet nagyságban jó lesz-e.

Érdekes, hogy az építészirodáknak természetes, hogy például statikus tervező közreműködését kérjék, de a színezést illetően még nagyon bonyolult, nagyméretű beruházásoknál sem fordulnak színdinamikai szaktervezőhöz. Ami persze növelné az eredmény színvonalát, hiszen a színek kifejezőereje része az épített környezetünknek és hétköznapjaink jókedvvel, derűvel és dinamikával való megélésének a térben, ahol mozgunk.






HA: Az épület színvilága, az egyes épületrészek díszítése hogyan kapcsolódik a Barcsay idézethez?

TG: Nagy mérföldkő volt ez az épület a panelszínezési szemléletmódomban és gyakorlatomban, hiszen itt nem egy elavult, kattogó, katonásan monoton ablakritmust és hatalmas, idomtalan tömeget akartam mozgalmasabbá, emberközelibbé és korszerűbb ritmikájúvá tenni egy újszerű „skin” mintázat ráültetésével. Azonnal éreztem, olyan panelépületeknél, ahol a bütü teljesen tagolatlan, ablaktalan – lehetőség van bizonyos önálló képzőművészeti alkotás szerepeltetésére is – viszont ebben az esetben semmi más pusztán dekoratív, képi tagolás nem jöhet szóban, hiszen zavart okozna. Csak a külön házszámokhoz tartozó fal alapszín és bejáratok színe változik, melynek a tudományosan is hangolt harmónián túl informatív tartalma is van. A vendégek például gyakran eltévednek olyen panel övezetekben, ahol az utcák sem lineárisak, hanem magukba fordulnak vissza és jó tájékozódást adhat a szín.

Az persze nagy kérdés, milyen stílusú alkotások jöhetnek itt szóba a bütükön és milyen dominanciával szólalhatnak meg. Barcsay inspirációja szerencsére a szakmában már megkérdőjelezhetetlen, különösen, ha dinamikus színkezelését és arányérzékét tekintjük. De erről a kérdésről szélesebb horizonton is érdemes lenne művészettörténészekkel, rangos vezető építészekkel és más tudományterületek képviselőivel is párbeszédet kezdeményezni. Főleg akkor, amikor olyan szerencsés korban élünk, hogy vezető szerepre tehettünk szert Európában a beruházások arányait illetően.

HA: Hol találkozhatunk még a Színdinamikai Műhely színezéseivel, mivel dolgozik most a csapat?

TG: Az elmúlt 10-12 évben szinte maximális teljesítményen dolgoztunk, kezdve a Fertődi Eszterházy Kastély újraszínezésével, majd a 2010-es Európa Kulturális Fővárosa Pécs keretén belül a Káptalan utca/Múzeum utca/ átfogó, korhű, megkutatott színtervezése következett a műemlékes témában. De átfogó színterveket készítettünk Tata, Csepel és Óbuda főépítészi irodái számára is, melyek több mint félszáz megvalósult épületet jelentenek, köztük többről szó esett az építészeti médiában is. 2011-ben rendeztünk egy nagyszabású kiállítást a Műhely vezetésem alatti 10 éve legtehetségesebb hallgatóinak és meghívott mestereinek képzőművészeti anyagából Salgótarjánban, a Nógrádi Történeti Múzeumban. 

Jelenleg Újpest főépítészének felkérésére átfogó színdinamikai koncepciót készítünk a városrész vizuális arcának megújítására, több mint 20 panelszínezési mintaterv elkészítésével, ami ennek többszörös számú épületét öltöztetheti új ruhába. Reméljük, hogy minél több „idézettel” gazdagodhat Szentendre és, hogy egyre többször találkozhatunk a Színdinamika Szakmérnöki Műhely díszítéseivel a fővárosban is!

Herpai András
művészettörténész, kurátor Művészetmalom, Szentendre