Az Úszó Pavilon - horvát kiállítás Velencében
A Floating Island-nek elkeresztelt horvát pavilon 15, nemzetközileg is elismert horvát építész közös munkája. A projekt innovatív megközelítésén túl ez az összefogás az, ami különös értékkel bír.
Velencében a 12. Nemzetközi Építészeti Kiállításon Horvátország három elemmel vesz részt: az Úszó Pavilonnal, a projekt megvalósításáról szóló kiállítással, mely az Arsenale horvát helyszínén található, valamint a projektről szóló kiadvánnyal, amit a látogatók között osztanak szét.
A pavilon
Az Úszó Pavilon egy 10 m x 20 m x 3 m méretű meglévő uszályra épült. A pavilon szerkezete 32 tonna hegesztett acélhálóból alkotott rakomány formájában jelenik meg, a több, mint 40 rétegből álló háló egy nagyjából 19 m x 9 m x 5,5 m-es konkrét alakot ölt. A tömegen belül változatos kontúrokkal bemetszett terekből álló központi rész található, illetve a külvilág felé kinyúlások és megnyitások tekintenek. Távolról szinte észrevétlen, ahogy a szerkezet felfedi magát az acélhálók különböző sűrűségében, transzparenciában és vonalakban, miközben meglepő vizuális hatást kelt és a teret nagyon egyszerű eszközökkel fedezi fel. A Horvát Pavilont egy vontatóhajó húzta Kraljevica hajógyárából Rijekába, ahol 2010. augusztus 21-én bemutatták a nyilvánosságnak, majd átvontatták Velencébe, ahol a Biennále megnyitója alatt a fő kikötőben horgonyozták le.
A kiállítás
A horvát kiállítótérben a dokumentációs központ teherszállító ládák formájában van kialakítva, azokra nyomtatták a pavilon tervezését, a Kraljevica 280 éves hajógyárában zajló kivitelezését és az Adrián vezető útját bemutató anyagokat. A kiállítás grafikai megjelenéséért Lana Cavar és Narcisa Vukojević felelt, az audio-installációt Vjeran Šalomon készítette.
A kiadvány
Szintén a szállítmányozáshoz kapcsolódva, a projekt kiadványát a fotódokumentációval együtt 6 lazán szedett lapra nyomtatták, ami aztán összehajtva és bekötve egy 96 oldalas könyvet alkot, s ezt bárki magával viheti. A koncepció és a kiadvány elkészítése Lana Cavar és Narcisa Vukojević munkája volt, az interjúkat Marko Golub vezette.
A szerzők
A projekt szerzői a legismertebb kortárs horvát építészek közül kiválasztott 15 személy, akik változatos formában gyakorolják hivatásukat, és mára már nagy népszerűségnek örvendenek a nemzetközi építész szcénán belül. Ők tették a horvát építészetet jelentős szereplővé. Ennél a munkánál egyetlen csapatot alkottak, ami a Velencei Biennále horvát részvételének közös projektjét valósította meg. Saša Begović, Marko Dabrović, Igor Franić, Tanja Grozdanić, Petar Mišković, Silvije Novak, Veljko Oluić, Helena Paver Njirić, Lea Pelivan, Toma Plejić, Goran Rako, Saša Randić, Idis Turato, Pero Vuković és Tonči Žarnić több, mint 20 alkalommal tartott munkatalálkozót, emellett számtalan más egyeztetésen, illetve helyszíni bejáráson is részt vett.
Nemzeti Biztos
Leo Modrčin kurátor javaslata szerint a horvát megjelenés egyszerű megoldásaként egy pavilon került volna az uszályra, ami megfelelő helyszínt biztosít a különböző ötletek szimpóziuma, illetve a projektek kiállítása számára. Ehelyett egyszer csak azt vette észre, hogy a különleges építészcsapat ritkaságszámba menő, drámai munkáját moderálja, valamint azt a kivitelezést bonyolítja, ami az egyedülálló, rendkívül inspiráló építészeti alkotás létrejöttéhez vezetett.
A támogatók
A horvát Kulturális Minisztérium mellett, mely nagyvonalúan elfogadta a terv és a kivitelezési folyamat bizonytalanságait, a projekt további támogatói a szervező Rijekai Modern és Kortárs Művészetek Múzeuma, és a horvát kikötőváros voltak, ez utóbbiban található szinte minden tengerészeti és hajóépítő cég, akik szintén hozzájárultak a kiállítás létrejöttéhez. A főszponzorok: Shipyard Kraljevica/fabrication, 3.maj Shipyard Rijeka/barge és Jadranski pomorski servis/towing. Az AVC Zagreb biztosította a kiállítás hátterét.
