Az ehető háztól az elszáradt szőlőgallyak újrafelhasználásáig

Mitől ehető egy ház? Hogyan lehet egy háromszintes belső teret horizontálisan tagolni – emeletek vagy galéria építése nélkül? Hogyan zöldíthető egy unalmas, fehérre meszelt tűzfal? Mi legyen az elszáradt szőlőgallyakkal a szüret után? Ezeknek a kérdéseknek járt utána cikkében Pók Enikő.

F(enn)tartható építészet - Ehető Ház
Az eet mij! (egyél meg!) ház jogosan nevezhető fenntarthatónak; a moduláris vázra szerelt zöldségszállító ládák gyümölcsök, zöldségek, gyógynövények, és virágok számára is megfelelő életteret biztosítanak - a rekeszek nyeregtetős házformává alakításával válik maga a ház is élelem forrásává. Az Építészfórumon korábban már részletesen bemutatott EETHUIS projekt célja, hogy ugyanúgy élvezhető legyen a vetés, gyomlálás, betakarítás, mint egy háztáji kert esetében. Marijke Bruinsma (De Stuurlui Stedenbow), valamint Marjan van Capelle és Arjen de Groot (Atelier GRAS!) holland tervezők álmodták meg a Holcim Awards 2011 Europe elismerését is elnyert koncepciót, amelyben a modern mezőgazdasági technikákat felhasználva bizonyították: nemcsak épületen belül vagy kívül kertészkedhetünk, hanem maga a ház is alkothatja a kertet.

Belsőépítészet - Szintekre tagolás, növényekre fókuszáló áttörésekkel
Tokióban található az a háromszintes épület, melyben a japán Chikara Ohno vezette Sinato építész-, és belsőépítész iroda alakított ki egy organikus éttermet. Az épület egyszintes homlokzati üvegportállal rendelkezik, de a térbelsőt egy optikai bravúrral úgy alakították ki, hogy többszintes utcai homlokzattal rendelkező épületnek tűnjön; a nem létező nyílászárók helyett íves falakból kivágott, négyzetes áttöréseket használnak, amelyek a mögéjük elhelyezett növényekre vezetik a tekintetet. A belső terekben megjelenő beton tartószerkezet és a mennyezeten végigfutó gépészeti csövek indusztriális hatása eltörpül a természetes anyaghasználat (tégla, fa) mellett, a négyzetes alaprajz és az íves formák, a tömör anyagok és az áttörések, a művi beton és az élő zöld növények kontrasztjával mégis harmonikus egységet sikerült teremteniük.

Street art - Zöldellő portré
Tokodi Edina és Vályi-Tóth József munkássága javarészt külföldön vált ismertté, New York Brooklyn negyedében helyezték el azt a gondolataiba merülő női arc élő portréját, melyet mintára vágott, vízszintes fa lécezés közé ültetett növények segítségével alakítottak ki. Edina a Képzőművészeti Egyetemen végzett Budapesten, majd Milánóban folytatta tanulmányait, jelenleg New Yorkban él és alkot, Magyarországon a 2005-ös pont:itt:most köztéri szoborpályázaton találkozhatott munkájával a nagyközönség: a Budapesti Őszi Fesztivál keretein belül mohával burkolt körbe különböző magasságú és átmérőjű oszlopokat a Nyugati téren. Jelenleg a Mosstika Urban Greenery környezetbarát gondolkodású alkotója; célja, hogy a zord utcai körülmények közé egy kis zöldet csempészve egyesítse a művészetet a természettel.

Újrahasznosított bútor design - Lámpa: elszáradt szőlőszárból, fogas: nád sétapálcából, pad: gallyakból
Elkezdődött a szőlőfeldolgozás, a szőlő többnyire korracél tartályban kerül feldolgozásra, de mi történik az elszáradó kis ágakkal? Egy mexikói művész, Diego Perez innovatív módon használta fel a szőlőhulladékot: száraz gallyakból esztétikus lámpát készített. A Proyector nevű lámpatest a vetítőhöz hasonlóan megfesti fényével a szoba falát, a barna ágak közé illesztett színes fények meghitt hangulatú terek alkotására képesek. Diego sétapálcikákból álló fogasa elkészítésénél a mulitas nevű hagyományos mexikói nádfajtát használta fel, melyre kialakításának köszönhetően kalap, táska és kabát is felakasztható. A hasonlóan növényi gallyakból álló Twig környezetbarát padot Russel Pinch készítette a Neals Yard Gyógyszergyár székhelye részére, mely egyszerű kialakítása miatt, hetvenöt kilogrammos súlya ellenére is könnyed megjelenésű tudott maradni.

Pók Enikő