Épületek/Középület

Az Egri Líceum újjászületése – az építész szemével

2012.08.14. 15:12

Gerl József, Fellner Jakab és Grossmann József tervei alapján, Magyarország második egyetemeként épült meg az Egri Líceum, korának kiemelkedő alkotásaként. A 18. századi építkezéshez hasonlóan emberfeletti kihívásnak tűnt a 14.000 négyzetméteres műemlék teljes rekonstrukciójának megtervezése és kivitelezésének levezénylése is, amelynek öt éves történetét Botos Judith vezető tervező írásából ismerhetjük meg.

Az egri Líceumról nem tudok objektíven írni, mert születésem óta ismerem. Lenyűgöz kifinomult szépsége, mértéktartó eleganciája, és az a kívül-belül tetten érhető, kristálytiszta építészeti logika, ami ezt a 250 éves műremeket Magyarország legértékesebb épületei közé emeli. Nehéz lenne közömbösnek maradni a régi épületek iránt egy olyan városban, ahol az emberek együtt élnek a történelemmel. Annak a gyermeknek a mindennapjai, aki az egri Vár romfalai között sétálhat a szüleivel, és naponta megy el a Minaret, a Dobó-szobor, vagy a Bazilika mellett, észrevétlenül fonódnak össze a múlttal, s ez a kapcsolódás kihat egész életére. Példaképnek tekinti a híres elődöket, idejekorán megpróbálja megfogalmazni saját küldetését, s ha ennek eredményeként az építészetet választja hivatásul, útja szinte kijelöli önmagát.

Számomra ezért volt szinte magától értetődő, hogy pályámon a műemlékek életben tartására helyezzem a hangsúlyt. Mivel pedig ezt a döntést már az egyetemi évek alatt meghoztam, az azóta eltelt hosszú időben az ismert egri épületek szinte mindegyikével foglalkozhattam. A Szent István-kori Rotunda, a Vár védőfalai, a románkori Várszékesegyház, a Minaret, a Megyeháza, a Cisztercita templom, a Dobó Gimnázium, a Minorita templom, a Trinitárius templom helyreállítási terveinek elkészítése, és egyéb, más városokban álló műemlékek felújítása együttesen kellett ahhoz, hogy 2007 végén meghívást, majd megbízást kaphassak a Líceum nagyszabású felújítására.

Feladatom teljesen valószerűtlen volt. Egy 5,3 milliárd forintos uniós támogatás elnyeréséhez megfelelő tartalmú és minőségű tervet kellett elkészítenem a 14.000 négyzetméter alapterületű épület teljes belső rekonstrukciójára, revitalizációjára és bővítésére. Ezen túlmenően meg kellett terveznem a zárt belső udvar alá egy térszín alatti új építménybe foglalt, 400 fős, multifunkcionális rendezvényteret, s végül be kellett szereznem e két tervdokumentáció elvi építési engedélyeit. Mindehhez összesen 21+7 nap állt rendelkezésemre.

Aki mindezt kezdeményezte, Dr. Hauser Zoltán, az Eszterházy Károly Főiskola Rektora, az intézmény és az épület megújulásának soha vissza nem térő lehetőségét felismerve indította el iskoláját 2007 októberében a „Felsőoktatási tevékenységek színvonalának emeléséhez szükséges infrastrukturális és informatikai fejlesztések támogatása" című pályázaton (Kódszám: TIOP-1.3.1/07/1), amelyet a hazai természettudományos oktatás minőségének javítására és a felsőoktatási intézmények számítástechnikai háttérének fejlesztésére írtak ki. A vetélytársak az ország legrangosabb egyetemei voltak, melyek többsége akkor komplett, engedélyezett terveket tudott előhúzni a fiókból. Az egri főiskolának ezzel szemben csak a homlokzatok felújításáról voltak elkészült tervei, melyeket egy korábbi, 2003-as megbízás alapján a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat építésze, Máté Zsuzsanna készített.

A terv és a pályázati anyag időben megszületett, és az intézmény sikerrel szerepelt a pályázaton. A merész rektori döntés helyesnek bizonyult, a jó döntések pedig utólag mindig könnyűnek és egyértelműnek látszanak. Hogy mennyi vezetői felelősséggel járt ez a nagyszabású elhatározás, csak az sejtheti, aki valaha kockáztatott már versenyen. Azt pedig, hogy mennyi munka és meglepetés vár még ránk a projekt 2012. áprilisi befejezéséig, egyetlen résztvevő sem tudhatta előre. Azzal viszont mindannyian tisztában voltunk, hogy a Líceum történetében nem ez lesz az első képtelennek tűnő vállalkozás. Az épület ugyanis a puszta létezését is egy grandiózus tervnek köszönheti…

1762 – 1782

A világot azok a tehetséges, kreatív és kellően becsvágyó emberek viszik előre, akik képesek másoktól eltérő léptékben gondolkodni, és megfogalmazni lehetetlennek tűnő, nagy célokat. Ilyen egyéniség volt Barkóczy Ferenc püspök és Eszterházy Károly érsek is, akik több mint 250 éve nem kevesebbet akartak, mint Egerben megalapítani Magyarország Buda utáni második egyetemét, és ehhez megépíttetni a legmegfelelőbb épületet. A gondolat Barkóczy püspök fejében született meg. A leendő Universitas épületében eredetileg két felsőfokú tanintézetet, a teológiai stúdiumot és a bölcsészetet kívánta elhelyezni. Teológiai oktatás már a század elejétől folyt Egerben, a bölcsészeti kurzust pedig Barkóczy állította fel 1755-ben. A bölcsészeti képzés megkezdésével egy időben megindult a matézis oktatása is, mely számtant, mértant és építészetet jelentett. 1762-től ezek mellett megjelent a csillagászati oktatás is. Ráadásul Egerben 1740 óta létezett a Foglár kanonok által alapított jogi iskola is, ez az intézmény azonban elégtelen alapterületű és rossz állapotú épületben működött. Ilyen körülmények között égető szükség volt arra, hogy a leendő Universitas megfelelő alapterületű legyen, és az épületben az összes fent említett kart el tudják helyezni.

Barkóczy püspök 1762-ben Gerl József bécsi építészt bízta meg az egyetem épületének megtervezésével. Gerl az eredetileg egyemeletes épületről szóló első tervét hamar kétemeletesre módosította, ám Barkóczy távozása után utódja, Eszterházy Károly püspök egy ennél is jóval nagyobb szabású épületet álmodott meg, ezért Gerl Józseffel egy harmadik tervet készíttetett. A mai szabadon álló, kétemeletes épület, négyzetes belső udvarával, három szárnyának tengelyeiben az ismert reprezentatív termekkel, keleti homlokzatának közepén a nyolcszintes csillagásztoronnyal, ennek a harmadik tervnek alig módosított változata.

Az alapkőletétel utáni évben Eszterházy külső intrika befolyására elbocsátotta a bécsi építészt, és helyére Fellner Jakab tatai építőmestert ültette. Fellner a három középrizalit boltozatrendszerétől, a főhomlokzat ornamentikájától, és a nyílászáró-méretek átalakításától eltekintve a Gerl-féle tervek alapján folytatta az építkezést. Szomorú olvasni Gerl József sorait, akinek Eszterházyhoz írt keserű leveleiből kiolvasható az őt ért nagy sérelem, és akinek a neve ez után a méltánytalan csere után a mai napig nem szerepel az őt megillető helyen, sem a krónikákban, sem a márványtáblákon, sem az idegenvezetők ismertetőjében. Az utókor ugyanis Fellnert tartja számon a Líceum fő tervezőjeként.

1763-ban megkezdődött az első építőkövek kifaragása Hagen és Miller kőfaragók vezetésével. Fellner növelte az épület monumentális hatását, és tovább erősítette az alapokat a pinceboltozatok megvastagításával, valamint a 2 nyolcszőgletű pincehelyiségben 1-1 tartóoszlop elhelyezésével. Emellett Eszterházy kívánságára az első emeleti lépcsőházat óriás fenyőgerendákból épült födémszerkezettel oly mértékben megerősítette, hogy színháztermet építhessenek föléje. 1770-re befejeződött a Csillagásztorony alapozása és a teljes keleti épületrész megépítése, majd az épület többi szárnyával folytatva a nyugati, főhomlokzati épületrésznél végeztek 1776-ban. A homlokzatok díszítő faragványait Hössz János és Halblechner Vencel szobrászok faragták ki. A műre a koronát a Csillagásztorony 1779-es elkészülte tette fel.

1777-re eldőlt az egyetemi rang kérdése is. Eszterházy álma, hogy Egerben egyetem működjön, nem valósulhatott meg a Mária Terézia-féle Ratio Educationis miatt, mely kimondta, hogy Magyarországon csak egyetlen egyetem működhet, éspedig a budai. Ettől kezdve az egri épület Universitas helyett Lyceum néven szerepelt a krónikákban.

A Líceum művészi berendezése még Fellner Jakab életében megkezdődött. 1775-től 1780-ig Magner Károly győri fazekas mester 54 darab egyedi tervezésű kályhát szállított az épületbe. 1778-tól 1780-ig elkészült a Könyvtárterem berendezése. A bútorzatot Thomas Lotter készítette, a mennyezetfestmény Kracker János Lukács, és Zach József munkája. Kracker halála után Franz Sigrist bécsi festő folytatta a faldekoráció elkészítését. Az ő műve a második nagyterem, a Vizsgaterem mennyezeti festménye is. A Líceum harmadik nagytermét, a Kápolnát Franz Anton Maulbertsch dekorálta 1794-ben. A negyedik reprezentatív terem, a Teatrum iskoladrámák előadására szolgált. Díszítése lényegesen egyszerűbb volt a másik három nagyterem díszítésénél. Fellner Jakab halála után helyére Grossman József bécsi építész került, aki a berendezést befejezve, a kémiai laboratórium, a földrajz szertár, és a Museum nevű fizikai szertár kialakítását vezette, a kor legmodernebb tudományos igényeinek figyelembevételével. A Lyceum építése és belső berendezése 1782. március 23-ára készült el.

1782 – 2007

Az egri Líceum korának egyik legkorszerűbben felszerelt felsőfokú tanintézeteként kezdte meg működését. Híres tudósok, neves professzorok fordultak meg a falai között, s az oktatás az akkori legmodernebb tudományos és technikai eszközök használatával folyt. Az épület impozáns méretű, napfényes tantermei és lenyűgöző gazdagsággal díszített nagytermei méltó keretet adtak mindehhez. A tiszta, logikus alaprajzi rendszer, a jól pozicionált, lendületes szerkesztésű előcsarnokok, lépcsőházak és a belső udvarra néző, teljes áttekinthetőséget biztosító körfolyosók rendszere matematikai alapokon nyugvó, funkcionális építészi gondolkodást tükrözött, ami önmagában is méltóságot adott az épületnek.

A Líceum ma Magyarország egyik legismertebb műemléke, mindemellett az Eszterházy Károly Főiskola működő oktatási épülete és reprezentatív Alma Matere. A két és fél évszázados, folyamatos és változó iskolai használat természetesen nyomot hagyott az épületen, amelyet a XX. századtól már folyamatos és jelentős turistaforgalom is terhelt.

A felújításhoz szükséges állapotrögzítés 2007-ben történt. Ekkor földszintjén, I. és II. emeletén oktatási tevékenység folyt - tantermek, könyvtárak, tanári szobák, irodák és kiszolgáló egységek működtek benne. Értékes nagyméretű termei, a Kápolna, a Főegyházmegyei Könyvtár és a Díszterem idegenforgalmi látványosságként és intézményi térként is használatban voltak. A Színházterem egyszerű nagyelőadóként működött, a benne rejlő lehetőségek kihasználása nélkül. A Torony alsó szintjeit tantermek foglalták el, a felsőbb toronyszinteken pedig az egykori csillagászati kutatás és ismeretterjesztés megkopott emlékhelyei fogadták a látogatókat. Pincéje csak az épület alapterületének kb. 60%-a alatt volt kiépítve - üzemeltetési helyiségek és irattárak voltak benne, folyosói részben járhatatlanok voltak, néhány helyisége pedig üresen állt.

Jelentős, átfogó felújítás 1925-ben, Wälder Gyula vezetésével történt az épületen, de szembetűnő volt, hogy az utóbbi 80 évben folyamatosan zajlottak kisebb fejlesztések, átalakítások, átszervezések. A meglévő eredeti pincehelyiségek mellé további pincehelyiségek kerültek kibontásra, a pinceszint és a második emelet között 8 személyes mozgássérült lift épült, és új, saját belső közlekedő rendszerű vizesblokkok készültek.

A folyamatosan módosuló iskolai használat negatív változásokat is hozott. Az intézmény egykori keleti, utcai bejáratát ablakká, az elegáns keleti előcsarnokot tanteremmé alakították át, megszüntetve ezzel az épület alternatív megközelítési lehetőségét. Zsúfoltabb napokon hallgatók, oktatók, turisták egymást akadályozva tolongtak a nyugati főbejáratnál és az előcsarnokban. Ismét más változások a közlekedés belső rendjét tették tönkre. A földszinti könyvtár kitelepült a körfolyosó egy szakaszára, míg a 2. emeleten a Líceum TV helyiségeinek biztonsága érdekében szüntették meg üvegajtókkal a körüljárhatóságot. A toronylépcsők megközelítésének logikus és elegáns útvonalvezetését is megfordították, és egy provizórikus útvonallal cserélték fel. Folyamatosan aprózódtak a tantermek is. Új válaszfalak, belső galériák, födémek beépítésével tovább osztva az eredeti helyiségeket, kisebb méretű tantermek, irodák létesültek, sőt a torony 3. emeleti induló szintjén egy komplett új irodaszint jött létre a másfélszeres belmagasságú fogadószint brutális megfelezésével.

Összességében látható volt, hogy a továbblépéshez mindig csak egy-egy kisebb összeg állhatott rendelkezésre, ezért az épületnek, mint műemléknek és az épületnek, mint funkcionális egységnek komplex vizsgálatára soha nem volt lehetőség. Ez volt az oka annak, hogy hiányoztak a működés racionalizálásának, a műemléki terek helyes használatának és bemutatásának sokszor egészen apró változtatásokkal elérhető megoldásai. Mindezen túl az épület legnagyobb termei sem bírtak el akkora terhelést, amekkorát a jelentősen megnövekedett hallgatói létszám mellett egy-egy nagyobb rendezvény megtartása jelentett.

2007 – 2012

Az uniós pályázat tematikájának megfelelő tervezési programot a Főiskola kiváló, jól felkészült pályázatíró csapata állította össze. Alapvető szempont természetesen a kiírásnak való megfelelés volt, mivel azonban nem kellett erőszakot tenni az épületen ahhoz, hogy a pályázati cél megvalósulhasson, megvolt a lehetőségünk arra, hogy tervezőtársaimmal a műemléki és építészeti szempontokat maradéktalanul érvényesítsük..

A feladat az alábbi fő részekből állt:

1. A Főépület (földszint - 1. emelet - 2. emelet - padlástér) felújítása és revitalizációja,

2. A Torony (3 – 10. emelet) felújítása és revitalizációja,

3. A Mélyföldszint (pince) átalakítása, bővítése és hasznosítása,

4. Az udvar alatti új, multifunkcionális tér (Infotorium) megtervezése.

A Főépület és Torony helyreállítása és revitalizációja

A Főépület és a Torony felújításánál hatalmas mennyiségű munkát jelentett a meglévő állapot dokumentálása. Bár erre nem volt kifejezett igény, határozott célom volt, hogy az épület állapotfelvétele olyan alapossággal történjen, hogy az anyagot az utókor hiteles és értékes dokumentumként használhassa. Ezért a szokásosnál lényegesen részletesebb helyiségkönyv készült a korábbi és a tervezett funkciók, a felmért állapot és a tervezett változtatások egymás melletti feltűntetésével. A meglévő műemléki faajtókról, acél fűtőnyílás ajtókról, kovácsoltvas korlátokról, rácsokról, faragott kőkeretekről, kőlépcsőkről, kőkorlátokról, falfestésekről szakrestaurátori felmérések, szakvélemények és restaurálási tervek készültek. Felkérésem alapján célzott régészeti kutatással tisztáztuk az eredeti állapottal kapcsolatban felmerülő kérdéseket. A kutatás minden esetben igazolta a régi tervrajzok és az alaprajzi logika alapján feltételezett eredeti állapotot.

Alaposan tanulmányoztuk és megismertük a Líceum fantasztikus szerkezeteit is. Kijelenthetjük, hogy az egykori tervezőknek és építőmestereknek köszönhetően ezek a kor legmagasabb színvonalán készültek el. A szerkezettervezési munka során az volt a legfontosabb szempont, hogy az eredeti szerkezeteket megóvjuk, megerősítsük, tiszteletben tartsuk, bemutassuk, az utólagos, sokszor szakszerűtlen beavatkozások eredményeit eltávolítsuk, és lehetőleg javítsunk az épület statikai állapotán. Ezek alapján az alábbi változtatások valósultak meg:

A főbejárati kapuk mögött üveg szélfogó ajtók kerültek beépítésre. Az Aula modernkori, süttői mészkő burkolata helyén korhű kelheimi lapburkolat készült, újraépült a porta. A könyvtár visszatelepült a körfolyosóról a saját termeibe és a könyvtári szárnyat lezáró két üvegfal elbontásával visszaállítottuk a földszinti körfolyosó körbejárhatóságát. Minden lehetséges helyen, ahol a használat megengedte, kibontottuk az utólagos válaszfalakat, visszaállítottuk a tantermek eredeti méretét, kibontottuk a befalazott eredeti ajtókat, és megszüntettük az utólagos nyílásokat. A turistaforgalom számára újra kiépítettük a keleti bejáratot, és utólagos ajtók, falak elbontásával újraegyesítettük a hozzá kapcsolódó közlekedő-fogadó tereket. Az 1. és 2. emeleten új mozgássérült WC-ket építettünk. A második emeleten új természettudományos könyvtárakat rendeztünk be, és visszaállítottuk a körfolyosó körbejárhatóságát. A Színházteremben csúcstechnikával felszerelt 3D vetítőterem létesült, tolmácsfülkékkel és technikai helyiséggel.

A padlástérben helyeztük el a szükséges gépészeti berendezéseket. Friss levegő vételezésére új rácsok beépítésével a tető hatalmas lantablakait használtuk fel. A torony 3. emeleti érkező szintjét a látogatók számára készült vizesblokkokkal bővítettük a padlástér felé. A Toronynak elsősorban a 3. és 4. szintjén volt szükség komoly beavatkozásra, mivel a modern kori iskolai használat olyan átalakításokkal járt, amelyek a toronyba felvezető útvonalat is megváltoztatták. Emiatt a látogatók évtizedeken keresztül egy szűk, utólagos falnyílásba beépített provizórikus lépcsőn juthattak csak át 3. emeletig felvezető lépcsőházból a toronytestbe. A másik gátlástalan beavatkozás a torony másfél emelet magas, reprezentatív fogadó-előcsarnokának könnyűszerkezetes belső födémmel egy alsó tanteremre és egy felső tanári szintre történt megosztása volt. Ugyanez történt a terem szimmetrikusan elhelyezkedő párjával is. A változtatások sok értelmetlen kis zugot is eredményeztek, amelyek megszüntetése, és az utólagos födémek elbontása után élmény volt látni, ahogyan kibontakoztak a régi szép terek, és helyreállt a közlekedés logikus rendje.

Se szeri, se száma a leírva aprónak tűnő, de valójában minőségben és mennyiségben is komoly változtatásoknak. A rengeteg utólagos válaszfal eltüntetése, az eredeti térarányok és térszerkezet visszaállítása, a körüljárhatóság lehetőségének megvalósítása, a megkopott ajtók, ablakok, lépcsők, korlátok, padlóburkolatok restaurálása, a 21. századi csúcstechnikai berendezések beépítése együttesen eredményezik, hogy ma a Líceum épülete földszinttől a torony tetejéig újra a régi szépségét mutatja.

A Mélyföldszint (pinceszint) bővítése és hasznosítása

A Líceum pincéjének még a tervezés kezdetekor az optimistán hangzó „Mélyföldszint" nevet adtuk, bízva abban, hogy az átalakítással ócska pincéből a többi működő szint rangjára tudjuk majd emelni. Külön kell szólni arról a feladatról, amit ennek az épületrésznek az oktatási tevékenységbe történő bevonása jelentett.  Amikor a pincét 250 évvel ezelőtt megépítették, az épületgépészet csupán fűtésből állt. A fa és szén tárolására elég volt csak az épület két átellenes sarkán pincehelyiségeket kiépíteni. Mindkét pinceágban épült azonban egy-egy nyolcszögletű, középoszlopos, szép nagyterem, vélhetően a diákok mulatságai számára. Ezek egyikében és a hozzá vezető folyosószakaszon még kőkeretes ajtókat és kelheimi padlóburkolatot is találtunk. Az igazi meglepetés azonban akkor ért minket, amikor a korábbi szerkezeti feltárások anyagát átnézve megtudtuk, hogy az egykori építők a jövőbeni bővítés lehetőségét megadva boltvállakat építettek a pince-alapfalakban, a leendő új termek boltozatainak indításaként. A vasbeton szerkezetek későbbi elterjedése nyomán ugyan nem volt többé szükség boltozatok építésére, de az utókor vette az üzenetet, és a 20. században kétszer is bővítették a pinceszintet. Az alapfalak közötti feltöltéseket kitermelve új, vasbeton síkfödémes helyiségeket, elsősorban irattárakat építettek ki.

A mi feladatunk ennek a szintnek az iskolai életbe történő bevonása volt. A pályázati koncepció szerint a leendő mélyföldszintnek 21. századi oktató térré kellett kiépülnie. A legfontosabb feladat a különálló folyosószakaszok körfolyosóvá történő kibővítése volt. Ehhez több helyen, legfőképp a torony és az aula alatt hatalmas vastagságú alapfalakat kellett átvágni. Mivel pedig a modernkori épületgépészet összes élő és holt vezetéke a pincefolyosók boltozatai, illetve vasbeton födémei alatt futott körbe, meg kellett oldani a vezetékek padlóba süllyesztését. Új vezetékezés készült, melyhez új közműalagutat terveztünk, s egyúttal összerendeztük az eltérő padlószinteket is. A Mélyföldszintet önálló tűzszakaszként alakítottuk ki.

Az új mélyföldszinti helyiségek többsége nagyméretű számítástechnikai laboratóriumnak és előadónak épült, de az alapfalak közül lett kitermelve például a mosdó-WC blokk és az emelőlappal felszerelt, sokéves tárolási problémát megoldó kukatároló helyiség földje is. Az új födémek felülről épültek, az adott terem fölötti földszinti helyiség padlójának megbontásával, és új monolit vasbeton födémek építésével. A födémek megszilárdulása után termelték ki az új helyiségek alapfalai közül a földet, és végezték el a szükséges szigetelési és befejező munkákat.

Külön probléma volt a pinceablakok kibontásának és egységes kialakításának kérdése. A pince folyosó tulajdonképpen még egy pincéhez is méltatlan képet nyújtott. A pinceablakok többnyire beomlott, befalazott, vagy félig kibontott állapotban csúfították a teret, fény pedig alig jött be rajtuk. Az átépítés során kibontottuk az ablakokat, különösen ügyelve arra, hogy egy-egy folyosószakasz együtt látható ablakai azonos magassági méretekkel és mellvédfal-eséssel készüljenek. Az új helyiségekhez további ablakokra volt szükség, amelyek kialakításához szintén segítséget kaptunk az egykori építőktől. Ahol ugyanis a homlokzatok ritmusa megkívánta, a magas kőlábazatban – a létező helyiségek ablaknyílásai mellett – a nem létező helyiségek vakablak-mélyedéseit is kialakították. Bizonyára nem kell magyarázni, mekkora segítséget jelentett nekünk ezek megléte – nemcsak a tervezésben, hanem az új ablakok engedélyeztetésében is.

A mélyföldszint kiépítése hatalmas munka volt. A fotókon ma már csak az egyszerű, letisztult terek látszanak, semmi sem érzékelhető abból az ostromállapotból, amit a hatalmas földmennyiség hónapokon át tartó kitermelése, a párhuzamosan folyó régészeti kutatás és dokumentálás, vagy éppen a hatalmas nyári esőzés következtében évszázados csúcsszintre emelkedett 2010-es talajvíz-áradat okozott. A kivitelezésnek ezen a pontján szembesültem legkomolyabban a tervezői felelősség kérdésével, hiszen ami a mi tervünkön csupán egy új – természetesen szükséges – szintsüllyesztési utasítás volt, az a kivitelezőknek több hónapos, megfeszített munkát jelentett. A Mélyföldszint kialakítása az építkezés teljes időtartama alatt folyt. Eredményképpen megújultak a pincébe vezető lépcsőházak, teljesen új épületgépészeti rendszer készült, kiépültek az új laborok, oktatótermek, és a termekbe bekerültek a pályázat keretében vásárolt csúcsminőségű számítástechnikai berendezések. A Líceum mélyföldszintje ma, az eredeti célnak megfelelően, teljes értékű épületszintként működik.

Az Infotorium tervezése

Nem lenne teljes ez a beszámoló, ha kimaradna belőle az Infotorium története. Ennek a terepszint alatti építménybe tervezett, 400 fő befogadóképességű, multifunkcionális közösségi térnek a megépítése évek óta foglalkoztatta a Főiskola vezetőségét, mert hiányzott az épületből egy olyan működési és területi egység, amelyben a XXI. század megváltozott ismeretterjesztési és oktatási módszerei a legfejlettebb technológiával, a meglévő műemléki terek megnyomorítása nélkül ötvözhetők lettek volna. Az Infotorium végül nem épülhetett meg, de jelen volt a teljes tervezési folyamatban. Engedélyezési és kiviteli tervei 100%-ban elkészültek, és a közbeszerzési kiírásban is szerepelt. 2010 nyarán azután egyetlen mozzanat, az udvar régészeti kutatása hiúsította meg a terv megvalósulását.

Az Infotorium a 2007-es pályázati tervcsomag kulcsfontosságú eleme volt, ezért amint a Líceum projekt túljutott az első fordulón, összeült a Műemléki Tervtanács, hogy már az elvi engedélyezési tervről véleményt alkosson. A zsűri tagjai egyetértettek az udvar alatti beépítés gondolatával, de a bemutatottnál erőteljesebb terv megfogalmazására, merészebb építészi hozzáállásra ösztönöztek, és továbbgondolásra javasolták az akkor még négyzetes alaprajzú teremről szóló tervet. Ezután készítettem el az Infotorium második változatát, amely már egy dupla belmagasságú, centrális szerkesztésű, hidakkal, lépcsőkkel, lelátóval tagolt, zárható – nyitható – átrendezhető, kör alakú rendezvényteret tartalmazott.  Azt hiszem, ez a terv olyan szerencsés – ha úgy tetszik ihletett – pillanatban született, hogy akkor a megbízóimmal meg sem lepődtünk azon, hogy mind az Egri Tervtanács, mind a budapesti Központi Tervtanács vita nélkül engedélyezésre javasolta. Pedig az Infotorium terve nem kevesebbről szólt, mint egy kiemelt műemlék épület udvarán tervezett olyan erőteljes beavatkozásról, amelynek kapcsán egyébként az egri lakosság részéről első perctől kezdve megfogalmazódtak félelmek a Líceum építés közbeni megsüllyedésének és a falak megrepedésének veszélyéről. Összességében tehát a terv minden szakmai fórumon jó minősítést kapott, de sok volt az ellendrukkere.

A régészeti kutatás megrendelését és finanszírozását a Főiskola a tervezési szerződésben magára vállalta. Az építési engedély egyetlen kikötést tartalmazott, - a kutatási eredményektől tette függővé a teljes és végleges engedélyt. A Sors fintora, hogy a feszített határidők miatt már a kiviteli tervek is készen álltak, mire ez a kutatás megkezdődött. A régészek két kutató árkot ástak, és megtalálták az épületből már ismert barokk kori vízelvezető csatorna udvar alatti szakaszát, valamint a déli szárny belső oldalán egy olyan középkori lakóház egyik pincesarkának alapjait, amelyet még Eszterházy érsek bontatott el a Líceum építéséhez, és amelynek többi része a Líceum pincéjének építésekor teljesen megsemmisült.

A régészeti szakvélemény azután romba döntötte mindannyiunk két éves álmát, mivel az előírt további kutatás akár a teljes építésre szánt időt és az egyébként hatalmas pályázati pénz több mint egytizedét felemészthette volna, és mert nem lehetett tudni, hogy végül - a feltárás eredményeként - az Infotorium kaphat engedélyt, vagy sem. Bizonyossá vált, hogy a pályázat jó eséllyel bedől, ha a Főiskola, mint megrendelő továbbra is ragaszkodik az Infotorium megépítéséhez. 

Nehéz napok következtek. Meg kellett barátkozni az Infotorium nélküli Líceummal, és azonnal el kellett kezdeni az épület teljes áttervezését. Mivel az udvar alatti építmény több ponton kapcsolódott a Mélyföldszinthez, olyan mértékű áttervezésre volt szükség, ami az elkövetkező fél évet teljesen felemésztette. A kieső pályázati pénzeket átcsoportosították, és ami a tervezőnek maradt, az a jó érzés, hogy az Infotoriummal hozzájárulhatott a pályázat 2007-es sikeréhez. A Líceum természetesen az Infotorium nélkül is egy sikeres beruházás. Építészként fájlalom, hogy nem épült meg, de mindig büszke leszek arra, hogy a tervem minden szakmai fórumon megfelelt, sőt tetszést aratott. Talán egyszer a műemléki szemlélet is változik majd, és akkor – ha még szükség lesz rá – az Infotorium, vagy késői utódja megépül majd.

 

A Líceum tervezése nem volt diadalmenet. Sokkal inkább hetek, hónapok, évek kitartó munkája, lehetetlen határidők sorozata, feszült hangulatú egyeztetések egymásutánja. Egy időben átlagosan 40-50 ember dolgozott a terveken Budapest és Eger különböző tervező irodáiban. Ezek moderálása önmagában sem volt egyszerű feladat, ezért nagyon sok múlt az építész kollégák, a szakági tervezők és a szakértők kiválasztásán. Rendkívül nagy volt a szerkezettervező, az épületszigetelést és építész részletterveket tervező építészek, továbbá az épületgépész, villamos és tűzvédelmi tervezők felelőssége, de nagyon sok múlt a kutatók, szakértők, szaktervezők munkájának minőségén is. A résztvevők mind a műemléki tervezésben jártas szakemberek voltak, akiket a szakma legjobbjai közül kértem fel a közreműködésre. Az engedélyezési folyamat is az átlagosnál zökkenőmentesebben zajlott, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy 2007-ben az intézmény nyerhetett a pályázaton.

Nagy segítség volt az Eszterházy Károly Főiskola Rektorának, profi pályázatíró és pályázatkezelő csapatának és a tervellenőrzést végző NOX 2000 Kft-nek a folyamatos jelenléte is, amelyet szigorúság, ugyanakkor professzionalizmus jellemzett. Hasonlóan nélkülözhetetlen volt a Főiskola részéről felelős műszaki kapcsolattartó kollégák segítsége, aki ismerték az épület minden titkát és rejtett hibáját. Végül, de nem utolsó sorban a kivitelező HUNÉP Universal Zrt. és az IMOLA Építő Kft. munkatársainak biztos szakmai tudása és segítőkész hozzáállása volt az a plusz, ami a kivitelezés két éves időtartama alatt mindig segített a nehéz helyzetekben. Egy ilyen nagy munkánál törvényszerűen előfordulnak kisebb tervezői hibák, olyanok is, amelyeket még a tervellenőrzés sem talál meg. Az a tény, hogy a Líceum kivitelezői csapata minden egyes helyzetben a megoldást és nem a felelőst kereste, külön köszönetet érdemel. Ezt a fajta, jó értelemben vett nagyvonalúságot csak az igazán nagyok engedhetik meg maguknak.

Azzal kezdtem, hogy a Líceumról nem tudok elfogulatlanul írni. Soha nem fogom elfelejteni azt a napot, amikor először jártam be az általam jól ismert épületet abban a tudatban, hogy az elkövetkező években tehetek érte valamit. Felemelő és felelősségteljes érzés volt a kapcsolódás lehetősége az utánozhatatlan tehetségű elődök munkájához. Azzal folytattam, hogy a világot a Nyugtalanok, az Álmodozók viszik előre. Azok a kreatív, tehetséges és kellően becsvágyó emberek, akik képesek nagy léptékben gondolkodni, és hajlandók áldozatokat hozni olyan célokért, amelyek mások fejében akkor még meg sem fogalmazódnak. Az álmok mellé pedig lehetőségek kellenek, amelyekkel akkor kell gyorsan élni, amikor azok előadódnak.

2012 tavaszán, négy és fél éves munkával befejeződött a Líceum 250 éves történetének legnagyobb felújítása. Az épület kívül-belül visszanyerte eredeti formáját és térszerkezetét, mélyföldszintje új tantermekkel kibővített, teljes értékű oktatási térré alakult át. A Líceum 21. századi csúcstechnikával felszerelt, modern oktatási intézményként kezdi új életét. Mindannyian, akik jelen voltunk újjászületésénél, tehetségünk és tudásunk legjavát adtuk érte. Hiszem, hogy közös erőfeszítéseink eredményeképpen tarthatunk ma ott, hogy a közelmúltban tárgyalások kezdődtek az egri Eszterházy Károly Főiskola egyetemi rangra emeléséről. Csak remélni merem, hogy az Utókor minket is a Nyugtalanok, az Álmodozók közé sorol majd.

Botos Judith